„Magyar Hold-radar-kísérlet” változatai közötti eltérés

A nógrádverőcei sikertelen kísérletek és a háború viszontagságai után a csoport 1945 nyarán újrakezdte a munkát. A korábbi, fél méteres [[Hullámhossz|hullámhosszú]] jeleket sugárzó három méteres parabolaantennát<ref name="puli"/> tartalmazó felszerelést az orosz katonák elvitték,<ref name="termvil"/> ezért egy hadi felderítésre szolgáló radarral dolgoztak, ami ötször akkora (2,5 méteres) hullámhosszon működött. Ez 25-ször nagyobb jel-veszteséget jelentett, amin nagyobb antennafelület alkalmazásával igyekeztek javítani: a HTI kísérleti telepén<ref name="HTI"/> megmaradt ''Borbála'' típusú tüzérségi lokátor alkatrészeiből kialakított<ref name="holdvisszhang"/> 6×8&nbsp;m² aktív felületű vaskeretre 36 dipólantennát helyeztek el. A keretet úgy szerelték egy masszív forgó állványra, hogy a magassági szöge is változtatható legyen.

 

A Standard gyártmányú SAS típusú<ref name="szemle">{{CitPer|url=http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz0103/prokob.html |szerző=Prokob Tibor |szerző2=Buza Tibor |cím=A Föld-Hold-távolság megmérése |alcím=Bay Zoltán születésének 100. és a HTI megalakulásának 80. évfordulójára - Az 1946-os Holdradar-kísérlet megismétlése mai eszközökkel |periodika=[[Fizikai Szemle]] |év=2001 |hónap=03 |évfolyam=LI |elér=2017-01-17 }}</ref> adóban két darab 0QQ 500/3000 típusú adócső üzemelt.<ref name="termvil"/> A berendezést ellenütemű teljesítmény-végfokozattal, a vevőt demodulálás utáni sávszélesség-csökkentő kisfrekvenciás szűrővel kellett ellátni.<ref name="holdvisszhang"/>