„Római katolikus egyház” változatai közötti eltérés

[[Aquinói Szent Tamás]] szerint a [[bűn]] „elfordulás Istentől, és odafordulás a teremtett világ javaihoz”.<ref>''Summa Theologiae'' II.II.q.118,a.5.</ref> A bűn tehát nem csupán erkölcstelen cselekedet (törvényszegés), hanem főként az Istentől és szeretetétől való elidegenedés állapota.<ref>Vö. ''bűn, tagadás'' in Schütz, Christian: ''A keresztény szellemiség lexikona.''</ref> Az Egyház tanítása szerint Jézus Krisztus áldozata, azaz szenvedése és kereszthalála minden embernek [[megváltás]]t hozott, azaz mindenkinek lehetősége van a bűnbocsánatra, a bűnös állapotból való megszabadulásra, ami által újra kiengesztelődhet és közösségbe léphet Istennel.<ref>Vö. KEK 606.608.612-614.</ref> Jézus [[feltámadás]]a pedig nem csak megerősítése istenségének és mindannak, amit tett és tanított, hanem megnyitotta vele az utat az emberek számára a [[megigazulás]]ra, az örökkévaló boldogságra, az Istennel való természetfeletti életre, amelyeket az [[Eredendő bűn|áteredő bűn]]nel elvesztett az emberiség.<ref>Vö. KEK 651-655.</ref> Így Krisztus legyőzve a [[halál]]t, megváltotta és új teremtménnyé formálta át az embert (vö. Gal 6,15; 2Kor 5,17), aki a keresztség által egy testben titokzatos és valóságos módon egyesülhet a szenvedett és megdicsőült Krisztussal (vö. 1Kor 12,13; Róm 6,4-5). Az [[Eucharisztia|Eucharisztiában]] pedig valóságosan részesedvén az Úr testéből fölemeltetik a vele és az egymással való kommunióra. "Mivel egy kenyér, egy test vagyunk mi mindnyájan, akik egy kenyérből részesülünk." (1Kor 10,17; vö. 12,27).<ref>Vö. Lumen gentium 7.</ref><br />

A keresztség után elkövetett bűn szemben áll Jézus követésével, gyengíti az ember Istenhez való hasonlóságát, és lelkét elfordítja szeretetétől. A kegyelmi kapcsolatot megszakító halálos bűn sokszor a kisebb súlyú bocsánatos bűnökből ered.<ref>Vö. KEK 1850.1863</ref> Ezek orvoslására az Egyház a [[bűnbánat szentsége|bűnbánat szentségével]] él, amely segítségével a bűnbánó hívő újból kiengesztelődhet Istennel és egyszersmind kibékülhet a [[megtérés]]ükben közreműködő Egyházzal.<ref>Vö. KEK 980.1422.</ref> A katolikus egyház vallja, hogy a kiengesztelődés ezen szolgálatát Jézus az [[apostol]]okra bízta (2Kor 5,18), és így „a püspököknek és a papoknak az [[egyházi rend]] szentségének erejéből hatalmuk van minden bűnt megbocsátani „az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében””.<ref>KEK 1444-1445.1461.</ref> A bűnbánat szentségének feltétele, hogy a hívő őszintén megvallja bűneit (vö. 1Jn 1,9), azaz meggyónjon egy pap vagy püspök előtt, aki némi tanáccsal ellátva penitenciát (vezeklési feladatot: imát, jócselekedetet, stb.) ad, majd Isten nevében feloldozza a bűnbánót. A papot – [[kiközösítés]] terhe mellett - gyónási titoktartás kötelezi.<ref>Vö. CIC 983. 1388. kán.</ref>

 

=== Szentlélek és bérmálás ===