„Balkán-háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Az első Balkán-háború: File: → Fájl: |
Joánina |
||
49. sor:
Az európai nagyhatalmak igyekeztek megakadályozni a törökellenes háború kirobbanását, de 1912 szeptemberében a balkáni államok és az Oszmán Birodalom egyaránt mozgósította hadseregeit. Elsőként [[október 8.|október 8-án]] Montenegró intézett hadüzenetet az Oszmán Birodalomhoz, amelyhez [[október 17.|október 17-én]] hadüzenettel csatlakozott a másik három ország, Bulgária, Szerbia és Görögország is.
A szövetséges országok előzetesen nem egyeztették haditervüket, s majd kétszeres létszámbeli fölényük ellenére egymástól függetlenül nyitottak frontot az oszmánok ellen: a bolgárok Trákiát rohanták le, a szerbek és a montenegróiak a Szandzsák, Észak-Albánia és Észak-Makedónia ellen intéztek támadásokat, míg a görög csapatok Dél-Makedónia és Epirusz (Dél-Albánia) ellen vonultak. A 310 ezres bolgár sereg a [[Tundzsa]] és a [[Marica (folyó)|Marica]] folyók mentén nyomultak be Trákiába, s gyors győzelmeket követően november közepén kezdetét vette a hosszan elhúzódó [[drinápolyi csata]] (a várost 1913. [[március 26.|március 26-án]] vették be). Emellett a törököket a [[Márvány-tenger]]ig szorították vissza, s végül [[Konstantinápoly]]tól 30-40 kilométerre megmerevedett a front (ún. [[Çatalca|Çatalca-vonal]]). A szerbek a [[Vardar]] völgyében nyomultak előre a makedóniai [[Szkopje]] felé, illetve a montenegróiakkal összefogva a Szandzsák és Észak-Albánia felé nyitottak frontot. A döntő vereséget [[november 19.|november 19-én]] [[Bitola|Bitolánál]] mérték [[Zekki pasa]] seregére. A [[I. Konstantin görög király|Konstantin koronaherceg]] és [[Panajotisz Danglisz]] tábornok vezette görögök [[Szaloniki]], illetve az [[epirusz]]i Dél-Albánia felé támadott, miközben haditengerészetük igyekezett átvenni az ellenőrzést az Égei-tengeri vizek fölött. A szárazföldön november közepéig [[Szarantaporo|Szarantaporónál]] és [[Jannitsza|Jannitszánál]] mértek vereséget a törökökre, majd elfoglalták [[
A Balkán-szövetség országaival szemben állt a szétszórt, pénzügyi és utánpótlási nehézségekkel küszködő, összességében 350 ezer főt kitevő oszmán hadsereg, amely képtelen volt a fent ismertetett nyomásnak ellenállni. [[december 3.|December 3-án]] a harcoló felek két hónapos fegyverszünetet kötöttek, és a rendezés érdekében [[december 13.|december 13-án]] [[London]]ban vezetőik asztalhoz ültek a nagyhatalmak képviselőivel. A fegyverszünet leteltével a törökök még kísérletet tettek elvesztett trákiai birtokaik visszaszerzésére, de a bolgárok visszaverték őket. Az első Balkán-háború végére Észak-Albániát és Koszovót Montenegró és Szerbia, Dél-Albániát Görögország foglalta el. Görögország Thesszáliáig, Szerbia Macedóniáig nyomult előre, Bulgária pedig Trákiára terjesztette ki fennhatóságát.
| |||