„Tihanyi alapítólevél” változatai közötti eltérés

→‎Tartalma: a nem és csak szavak egybeírása más esetekben indokolt
Nincs szerkesztési összefoglaló
(→‎Tartalma: a nem és csak szavak egybeírása más esetekben indokolt)
E latin adománylevél szövegében számos olyan magyar nyelvű helymegjelölés fordul elő, amely a [[11. század]]i hazai nyelvállapotról árulkodik.
 
Az okirat nemcsaknem csak [[tulajdonnév|tulajdonneveket]], hanem [[köznév|közneveket]], szószerkezeteket – köztük egy terjedelmesebbet – is tartalmaz magyarul: »FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«, vagyis [[Székesfehérvár|Fehérvárra]] menő hadi útra. Ez az út egy római kori útnak még meglevő és használt szakasza lehetett. Ez volt dél felé Fehérvár legfontosabb útja. Erre vezetett a jeruzsálemi zarándokút (1030–1043) is. Fehérvár a nevét onnan kapta, hogy fehér kőből építették a falait.<ref>[http://www.benceskiado.hu/index.php?hlid=23 Zelliger Erzsébet: Első nyelvemlékeink és a 950 éves Tihanyi alapítólevél, Új Ember, 2005. november 20.], www.benceskiado.hu</ref>
 
Összesen 58 magyar szó található az alapítólevélben, amely az első eredeti formában fennmaradt magyarországi oklevél (vagy egykorú másolat). Egyesek szerint a [[toldalék]]ok fejlődése szempontjából érdekes az idézett híres részlet, amelyben az értelmezések szerint mai határozórag helyén [[névutó]] olvasható (-ra, -re = ''REA''). A különírás azonban semmilyen bizonyító erővel nem bír, tekintve hogy a latin elöljárókat viszont rendszeresen egybeírja (például ''adfekete kumuc'' = fekete homokig), illetve az ''oluphelrea, iturea'' és ''bukurea'' helynevek esetén egybeírták a ragot. A másik érdekesség, hogy a főnevek töveinek végét itt [[magánhangzó]], sőt mindenhol ''u'' zárja. Fehérvár = ''FEHERU'', fehér, ''UARU'', vár, út = ''UTU'', hadi = ''HODU''.