|
[[Fájl:Eugène Ferdinand Victor Delacroix 019.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Marino Faliero dózse lefejezése]]
A [[14. század]] egyik legnagyobb belpolitikai eseménye a Serenissima hatvanadik [[velencei dózse|dózséjához]], [[Marino Falier]]hoz köthető. A nyolcvanévesen megválasztott nemes Velence legtiszteletreméltóbb személyeinek egyike volt. Faliero többször is igen fontos pozíciót töltött be a köztársaság hiavtali rendszerébe, és külföldön is többször képviselte hazája érdekeit. Nevéhez a Tiepolok lázadása után a legnagyobb árulás kötődik a velencei történelemben. A dózse a nép száján fennmaradt szóbeszéd szerint megelégelte a nemesek túlkapásait, és alapjaiban akarta megváltoztatni a köztársaság jogrendjét. Ezt egy gúnyvers váltotta ki belőle, amelyet [[Michele Steno]], a Serenissima későbbi dózséja vésett fel a dózse székére. Ez állt rajta: ''"Marino Faliernek van szép felesége: Ő tartja el, s mások mulatoznak véle."'' A felségsértést a családi kapcsolatai miatt enyhe büntetéssel megúszta Steno. <br />
A valós helyzet nem eshetett messze a stóbeszédtőlszóbeszédtől, de sokkal összetettebb volt. Történelmi tény, hogy a dózse valóban meg akarta változtatni a köztársaság jogi intézményeit. Hatalmi hátterét a köznép adta meg, amely támogatta volna egy béketeremtő uralkodó törekvéseit. A háborúk és a veszteségek nagyrészt az arisztokráciának lettek felróva, és egy kimondatlan szerződésben Faliero dózse a békét ajánlotta a népnek támogatásáért cserébe. Mivel a hivatalos dokumentumokat bosszúból megsemmisítették, csak következtetni lehet arra, hogy a dózse valószínűleg a hatalmi korlátokat akarta megbontani. Faliero [[1354]]. [[szeptember 11.|szeptember 11-én]] foglalta el a trónt, és [[április 16.|április 16-án]] akarta átvenni a hatalmat. Úgy tervezte, hogy egy állítólagos [[genova]]i támadás miatt összehívja a Nagytanácsot, és az összegyűlt nemeseket rákényszerítik az új rendszer elfogadására. De a Tízek Tanácsa fényt derített a dózse terveire, és azt árulásnak kiáltotta ki. Már [[április 6.|április 6-án]] bebörtönözték az összeesküvés résztvevőit. Tíz nemest a [[Dózse-palota]] ablakaiban akasztottak fel, többen életfogytig tartó börtönbüntetést kaptak és volt, akit száműztek. Mindezek után került sor a dózse perére, amelynek végén a Tízek Tanácsa államcsíny szervezésében, fegyveres felkelés előkészítésében, idegen hatalmakkal való szövetkezésben és az államrend megbontásában vétkesnek találta Falierot, akit hivatalvesztésre és halálra ítélt a tanács. Az ítéletet [[1355]]. [[április 17.|április 17-én]] hajtották végre ugyanazon a lépcsőn, amelyen nem régen dózséva tették meg Falierot. Ezek után a dózse özvegyétől még tízezer dukát kártérítést koboztak el, majd [[1366]]-ban a Nagy Tanácsteremben található dózse-arcképcsarnokból leszedték Marino Faliero arcképét, és helyét egy fekete lepellel pótolták. Ez még ma is látható a teremben, és rajta a felirat: ''"Hic est locus Marini Faletri, decapitati pro criminibus."'' Azaz: "Itt a helye Marino Faliernek, aki bűnei miatt lefejeztetett".
===== Kréta lázadása =====
|
