|kép = A magyar Szent Korona elorzása Visegrádról.jpg
|képaláírás = [[Pesky Ede]]: ''A magyar Szent Korona elorzása Visegrádról'', a Hölgyfutár illusztrációja (1864)
|szülei = Wolfram Péter (?–1435 után)</br>N. N. (?–1442 körül)
|házastárs =1. Székeles (Gelusch) Péter soproni bírópolgármester (1402–1431)</br>2. Kottanner János, a [[bécs]]i [[Szent István-székesegyház (Bécs)|Szent István székesegyház]] kamarása
|gyermekei = 2
}}
9. sor:
==Élete==
Wolfram Péter nemes leánya, [[1431]]-ig Székeles (Gelusch) Péter [[sopron]]i bíró (ma: polgármester) felesége, majd a gyermektelen özvegy Kottanner János [[bécs]]i polgár felesége lett, akinek két lányt szült. Első férje révén tudott [[magyar nyelv|magyarul]], legalábbis mindent értett, ez kiderül az [[emlékirat]]ából is. Így került [[Albert magyar király|Albert]] udvarába, majd [[Visegrád]]ra. [[Albert magyar király|Albert]] halála ([[1439]]. [[október 27.]]) után Luxemburgi Erzsébet segítője lett. Ő csempészte ki a visegrádi várból a [[Szent Korona|Szent Koronát]], ő szervezte meg ([[1440]]. [[február 20.]] – [[február 21.]]) a [[Szent Korona]] elrablását a [[visegrád]]i vár kincseskamrájából, vitte a koronát szánon a [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]] várba, ahol érkezése után az ő segédletével szülte meg Luxemburgi Erzsébet [[V. László magyar király|V. László]]t. A [[székesfehérvár]]i koronázáson ([[1440]]. [[május 15.]]) ő tartotta karján a királyt, valamint ő viselte gondját a koronázó városba, majd [[Győr]]be és [[Sopron]]ba vezető úton. Élményeiről német nyelvű emlékirata maradt fenn, amely nem csupán a magyar [[politikatörténet]]nek, hanem a [[művelődéstörténet]]nek, [[néprajz]]nak is becses forrása, egyben a legrégebbi fennmaradt magyarországi német nyelvű emlékirat.
