|gyermekei =1. Székeles Vilmos</br>2. Kottanner Katalin
}}
'''Kottanner Jánosné''' ([[1400]] körül – [[1470]] után), leánykoriszületési neve: '''Wolfram Ilona''', [[Német nyelv|német]] neve: '''Helene Kottannerin''', [[Luxemburgi Erzsébet magyar királyné|Luxemburgi Erzsébet]] királyné [[komorna|komornája]], és lányának, [[Habsburg Erzsébet magyar hercegnő|Habsburg Erzsébet]] magyar királyi hercegnőnek, későbbi lengyel királynénak a [[Dajka (foglalkozás)|szárazdajkája]]<ref>A szárazdajka az a dajka, aki nem szoptat, hanem csak gondozza a gyereket.</ref> [[1439]]–[[1440]]-ben. [[Magyarország]]i [[Németország|német]] származású memoárszerző. A régebbi irodalom tévesen Hvendler Ilona néven emlegette.
==Élete==
Wolfram Péter nemes leánya, [[1430]]/[[1431|31]]-ig Székeles (Gelusch) Péter [[sopron]]i polgármester felesége, majdakitől egy fia, Vilmos született. [[1432]]-ben a gyermektelennála özvegy5-6 évvel fiatalabb Kottanner János [[bécs]]i polgár felesége lett, akinek két lányt szült. Az egyik lányát, Katalint az emlékirataiban név szerint is megemlítette. Első férje révén tudott [[magyar nyelv|magyarul]], legalábbis mindent értett, ez kiderül az [[emlékirat]]ából is. Így került [[Albert magyar király|Albert]] udvarába, majd [[Visegrád]]ra. [[Albert magyar király|Albert]] halála ([[1439]]. [[október 27.]]) után Luxemburgi Erzsébet segítője lett. Ő csempészte ki a visegrádi várból a [[Szent Korona|Szent Koronát]], ő szervezte meg ([[1440]]. [[február 20.]] – [[február 21.]]) a [[Szent Korona]] elrablását a [[visegrád]]i vár kincseskamrájából, vitte a koronát szánon a [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]] várba, ahol érkezése után az ő segédletével szülte meg Luxemburgi Erzsébet [[V. László magyar király|V. László]]t. A [[székesfehérvár]]i koronázáson ([[1440]]. [[május 15.]]) ő tartotta karján a királyt, valamint ő viselte gondját a koronázó városba, majd [[Győr]]be és [[Sopron]]ba vezető úton. Élményeiről német nyelvű emlékirata maradt fenn, amely nem csupán a magyar [[politikatörténet]]nek, hanem a [[művelődéstörténet]]nek, [[néprajz]]nak is becses forrása, egyben a legrégebbi fennmaradt magyarországi német nyelvű emlékirat.
