„Japán kapitulációja” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
[[Fájl:US landings.jpg|bélyegkép|350px|jobbra|Az Egyesült-Államok partraszállásai a csendes-óceáni hadszíntéren 1942 augusztusa és 1945 augusztusa között.]]
[[Fájl:Japanese battleship Haruna sunk.jpg|bélyegkép|jobbra|Az újraépített ''Haruna'' csatahajó kikötés közben a kurei haditengerészeti bázis [[július 24.|július 24]]-i bombázása közben.]]
1945-re a japánok közel két éven át tartó vereségek sorozatát szenvedték el a délnyugat-csendes-óceáni hadszíntéren, a [[Fülöp-szigetek]]i (1944-1945) és [[Peleliui hadjárat]]okban. 1944 júliusában, a [[Saipani csata|saipani csatát]] követően [[Tódzsó Hideki]] [[Japán kormányfők listája|miniszterelnököt]] lecserélték Koiszo Kuniaki tábornokra, aki bevallotta, hogy a [[Fülöp-szigetek]] meghatározó helyszíne lesz a háborúnak.{{refhely|Frank, 90.}} Miután a japánok itt is vereséget szenvedtek, Koiszot Szuzuki Kantaró váltotta a miniszterelnöki székben. 1945 első felében a Szövetségesek elfoglalták a közeli [[Ivo Dzsima-i csata|Ivo Dzsima]] és [[Okinavai csata|Okinava]] szigeteit. Ez utóbbi volt a Downfall hadművelet összpontosítási körlete–Amerika inváziója a [[Japán-szigetek]] ellen.{{refhely|Skates, 158, 195.}} Németország eleste után a Szovjetunió, a japán [[Kvantung-hadsereg]] ellensúlyaként elkezdte átcsoportosítani a harcedzett európai erőit a [[Távol-Kelet|Távol-Keletre]], továbbá mintegy negyven hadosztályt, amely 1941 óta állomásozott ott.{{refhely|Bellamy, Chris (2007). Absolute War: Soviet Russia in the Second World War. Alfred A. Knopf. 676. o. ISBN 978-0-375-41086-4.}}
A Szövetséges tengeralattjáró hadműveletek és a japán partok aknázása nagy mértékben tönkretette az ország kereskedelmi flottáját. A szegény természeti erőforrásokkal rendelkező Japán függött a nyersanyagoktól, elsősorban a Mandzsúriából, [[Kelet-Ázsia|Kelet-Ázsiából]] és [[Holland Kelet-India]] meghódított területeiről importált kőolajtól.{{refhely|Frank, 87–88.}} A flotta megsemmisítése, és a japán ipar bombázása tönkretette az ország háborús gazdaságát. A szén, vas, gumi és egyéb létfontosságú készletek bányászata és előállítása pedig csak az import töredéke volt a háború előtt.{{refhely|Frank, 81.}}{{refhely|Pape, Robert A. (Fall 1993). "Why Japan Surrendered". International Security. 18 (2): 154–201. doi:10.2307/2539100.}}
A veszteségek eredményeképp a Japán Birodalmi Haditengerészet megszűnt ütőképes hadsereg lenni. A kurei japán hajógyár ellen elkövetett rajtaütések sorozata után a haditengerészet gerincét 6 [[repülőgép-hordozó]], 4 [[cirkáló]] és 1 [[csatahajó]] alkotta. Habár 19 [[romboló]] és 38 [[tengeralattjáró]] még mindig bevethető volt, használatukat korlátozta az üzemanyag hiánya.{{refhely|Feifer, 418.}}{{refhely|Reynolds, 363.}}
===Védelmi előkészületek===
Szembenézve a Japán-szigetek és Mandzsúria–Japán utolsó természetes erőforrás-lelőhelyének–inváziójával, a Birodalmi Főparancsnokság Folyóirata az alábbi jelentést adta közzé:
{{quote|Nem tudunk tovább a háború sikerében reménykedni. Az egyetlen út Japán százmillió embere számára, ha feláldozzák életeiket, megterhelik az ellenséget és elveszik azok harci kedvét.{{refhely|Frank, 89, citing Daikichi Irokawa, The Age of Hirohito: In Search of Modern Japan (New York: Free Press, 1995; ISBN 978-0-02-915665-0). Japán szándékosan eltúlozta a népesség számát, amely az 1944-es népszámlálás alapján valójában 72 millió volt.}}}}
A Szövetségesek megállításának utolsó kísérleteként a Japán Birodalmi Hadvezetés úgy döntött, minden erőt [[Kjúsú]] védelmére összpontosít, ez volt a Kecu-gó hadművelet. Ezek a tervek radikálisan eltávolodtak a Peleliunál, Ivo Dzsimánál és Okinavánál használtaktól. Ehelyett minden erő egy hídfőálláson sorakozott fel; több, mint 3000 [[kamikaze]] kelt útra, hogy megtámadják a [[Partraszállító hajó|kétéltű járműveket]], mielőtt a Szövetségesek partra szálltak volna.{{refhely|Reynolds, 363.}}
Ha ez sem tántorította volna el az ellenséget, további 3500 kamikaze állt készenlétben 5000 darab Sinyo öngyilkos hajóval, továbbá a maradék rombolók és tengeralattjárók–"az utolsó bevethető haditengerészeti flotta". Ha a Szövetségesek átharcolják magukat mindezen, és sikeresen partra szállnak Kjúsún, csak 3000 repülőgép marad, amely meg tudja védeni a többi szigetet, éppen ezért a végsőkig harcolni kell.{{refhely|Reynolds, 363.}} Ezek a tervek azonban feltételezték a szovjet semlegességet.{{refhely|Hasegawa, 295–296}}
[[Nagano]]n és [[Honsú]]n barlangok sorozatát tárták fel. Az invázió ideje alatt ez volt a Macusiro Földalatti Birodalmi Főparancsnokság. Innen irányították a háborút, és ez szolgált a császár és családja menedékéül.{{refhely|McCormack, 253.}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek|oszlopok=2}}
== Források ==
Bix, Herbert (2001). Hirohito and the Making of Modern Japan. New York: Perennial. ISBN 978-0-06-093130-8.
Butow, Robert J. C. (1954). Japan's Decision to Surrender. stanford, California: Stanford University Press. ISBN 978-0-8047-0460-1.
Cook, Haruko Taya; Theodore F. Cook (1992). Japan at War: An Oral History. New Press. ISBN 978-1-56584-039-3.
Dower, John (1999). Embracing Defeat: Japan in the Wake of World War II. W.W. Norton. ISBN 978-0-393-04686-1.
Feifer, George (2001). The Battle of Okinawa: The Blood and the Bomb. Guilford, CT: The Lyons Press. ISBN 978-1-58574-215-8.
Ford, Daniel (September 1995). "The Last Raid: How World War Two Ended". Air & Space Smithsonian. pp. 74–81. Archived from the original on August 10, 2004.
Frank, Richard B. (1999). Downfall: the End of the Imperial Japanese Empire. New York: Penguin. ISBN 978-0-14-100146-3.
Glantz, David M. (February 1983). "August Storm: The Soviet 1945 Strategic Offensive in Manchuria". Fort Leavenworth, KA: Leavenworth Paper No.7, Command and General Staff College. Archived from the original on July 23, 2011. Retrieved May 31, 2012.
Glantz, David M. (June 1983). "August Storm: Soviet Tactical and Operational Combat in Manchuria, 1945". Fort Leavenworth, KA: Leavenworth Paper No.8, Command and General Staff College. Archived from the original on March 16, 2003. Retrieved May 31, 2012.
Glantz, David M. (1995) "The Soviet Invasion of Japan". Quarterly Journal of Military History, vol. 7, no. 3, Spring 1995.
Glantz, David M. (2003). The Soviet Strategic Offensive in Manchuria, 1945 (Cass Series on Soviet (Russian) Military Experience, 7). Routledge. ISBN 978-0-7146-5279-5.
Hasegawa, Tsuyoshi (2005). Racing the Enemy: Stalin, Truman, and the Surrender of Japan. Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press. ISBN 978-0-674-01693-4.
Hewlett, Richard G.; Anderson, Oscar E. (1962). The New World, 1939–1946. A History of the United States Atomic Energy Commission. University Park, Pennsylvania: Pennsylvania State University Press. ISBN 0-520-07186-7.
Hoyt, Edwin P. (1986). Japan's War: The Great Pacific Conflict, 1853–1952. New York: Cooper Square Press. ISBN 978-0-8154-1118-5.
The Pacific War Research Society (1968) [1965]. Japan's Longest Day (English language ed.). Palo Alto, California: Kodansha International.
Reynolds, Clark G. (1968). The Fast Carriers; The Forging of an Air Navy. New York, Toronto, London, Sydney: McGraw-Hill.
Rhodes, Richard (1986). The Making of the Atomic Bomb. Simon and Schuster. ISBN 978-0-671-44133-3.
Schmitz, David F. (2001). Henry L. Stimson: The First Wise Man. Wilmington, Delaware: Rowman & Littlefield. ISBN 978-0-8420-2632-1.
Skates, John Ray (1994). The Invasion of Japan: Alternative to the Bomb. Columbia, SC: University of South Carolina Press. ISBN 978-0-87249-972-0.
Smith, John B.; Malcolm McConnell (2002). The Last Mission: The Secret Story of World War II's Final Battle. New York: Broadway Books. ISBN 978-0-7679-0778-1.
Slavinskiĭ, Boris Nikolaevich (2004). The Japanese-Soviet Neutrality Pact: A Diplomatic History, 1941–1945. Nissan Institute/Routledge Japanese studies series. London; New York: RoutledgeCurzon. ISBN 978-0-415-32292-8.
Spector, Ronald H. (1985). Eagle against the Sun. Vintage. ISBN 978-0-394-74101-7.
Thomas, Gordon, and Witts, Max Morgan (1977). Enola Gay. 1978 reprint, New York: Pocket Books. ISBN 0-671-81499-0.
Hidenari Terasaki (寺崎英成) (1991). Shōwa Tennō dokuhakuroku: Terasaki Hidenari, goyō-gakari nikki (昭和天皇独白録 寺崎英成・御用掛日記). Tokyo: Bungei Shunjū. ISBN 978-4-16-345050-6. (Japanese)
Wainstock, Dennis (1996). The Decision to Drop the Atomic Bomb. Greenwood Publishing Group. ISBN 978-0-275-95475-8.
Weinberg, Gerhard L. (1999). A World at Arms: A Global History of World War II. Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-55879-2.
Weintraub, Stanley (1995). The Last Great Victory: The End of World War II. Dutton Adult. ISBN 978-0-525-93687-9.
== Fordítás ==
| |||