„Grenoble-i Szent Hugó” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: tataroz vagy építés alatt sablon kihelyezve
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
7. sor:
Római útjáról hazatérve nekilátott, hogy teljesen újjá alakítsa a pénzügyi visszaélések miatt elszegényedett Grenoble-i egyházmegyét. Imádságai, virrasztásai, és böjtjei mellett személyesen látogatta sorban az egyházmegye különféle területein élő papjait, és hol rábeszéléssel, hol keményebb szóval intette őket elvilágiasodásuk, pénzharácsolásuk miatt. Ezt gyűlölettel viszonozta a papság egy része, ezért Hugó – magát okolva – 2 évi szolgálat után visszavonult egy bencés-kolostorba.
 
Egy évi szerzetes élet után a pápa parancsára végül is visszatért méltóságába, de szabad időit továbbra is [[szerzetes]]ek között töltötte. Ebben az időben látogatta őt meg [[Kölni Szent Brúnó]], és kért hat társával letelepedési engedélyt Hugó területén. (Brúnóék közösségéből fejelődött ki később a középkor legszigorúbb szerzetesrendje, a [[kartauzi-rend]].) Hugó nem hanyagolta el híveit sem, és gyakran tartott a népnek prédikációkat. A korabeli krónikák szerint viszonylag egyszerű szentbeszédek meghallgatására tömegesen özönlött a nép Hugóhoz. Bűnösök megtérítése, viszálykodók lecsillapítása, haragosok megbékítése jellemezte Hugó működését. Kiemelten kerülte viszont a megszólás bűnét, mert – mint szokta mondani – „''magunknak is elég bűnünk van, semmi szükség arra, hogy másokéval is rontsuk érzékünket és terheljük lelkiismeretünket.''”
 
AmilyenHugó a pénzügyek rendbetétele után sem adta fel egyszerű életmódját, hanem a megtakarított pénzt a szegények segélyezésére fordította. Nagyobb szegénység idején még a püspöki ékszereit és templomának kincseit is eladta, hogy a szegényeken segíthessen. Viszont amilyen segítőkész és alázatos volt alattvalóival szemben, annyira bátran és kérlelhetetlenül védte az egyház jogait a VII. Gergelyt támadó [[IV. Henrik német-római császár]]ral szemben. Élete vége felé hasonló okból ismét fel kellett lépni, ezúttal [[II. Ince pápa]] mellett.