„Desmond Tutu” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kékítés
a Kékítés
27. sor:
Gyerekkorát szülőfalujában töltötte, majd tizenkét éves korában [[Johannesburg]]ba költözött a családjával. Iskolái elvégzése után a [[Bantuk|bantu]] főiskolára járt, ahol tanári diplomát szerzett. Kezdetben Johannesburgban, majd Krugersdorpban dolgozott tanárként. [[1957]]-ben a dél-afrikai kormány által faji megkülönböztetést alkalmazó oktatási törvények hatására lemondott állásáról és egyházi pályára lépett. Kezdetben [[Anglikán Közösség|anglikán]] segédlelkész volt, majd [[1961]]-ben lelkésszé szentelték. [[1962]]-ben [[London]]ba utazott, ahol anglikán teológiát hallgatott, [[1966]]-ban szerezte meg diplomáját. Angliai tartózkodása idején több anglikán templom lelkésze volt.
 
[[1967]]-ben visszatért a [[Dél-afrikai Köztársaság]]ba, [[CiskeiBantusztán|Ciskeibe]]be, ahol a teológiai [[Szeminárium (papnevelő intézet)|szeminárium]] előadója lett. [[1970]]-től a [[Lesotho|Lesothói]] Nemzeti Egyetemen tanított, majd [[1972]]-ben a [[Kent]] grófságban fekvő [[Bromley]]ban az Egyházak Ökumenikus Tanács Teológiai Alapjának társigazgatója lett. [[1975]]-ben [[Johannesburg]] főesperese lett, emellett a St. Mary székesegyház főlelkészeként is szolgált, majd [[1977]]-től egy évig [[Lesotho]] püspöke volt. [[1978]]-ban a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának főtitkárává választották, majd [[1984]] és [[1986]] között [[Johannesburg]] püspökeként szolgált. [[1986]]-ban [[Fokváros]] érseke és evvel együtt a dél-afrikai provinciális egyház metropolitája is lett. Eközben [[1987]]-től tíz évig az Afrikai Egyházak Konferenciájának elnöke lett, ezzel Dél-Afrika egyik legbefolyásosabb egyházi vezetőjévé vált és [[1988]]-ban a Nyugat-fokföldi Egyetem elnökévé nevezték ki. [[1995]]-ben vált meg érseki székétől.
 
Miután politikai okok miatt hagyta ott a tanári hivatást, aktív politikai szereplővé vált. Az [[1970-es évek]]től előadásokat tartott és szervezett, amelyben a fekete lakosság helyzetét mutatta be. Bár több levelet küldött az állam vezetőinek, azok megválaszolatlanok maradtak. Amikor első komolyabb egyházi pozícióit megszerezte, kihasználva külföldi útjait igyekezett a nemzetközi közvélemény figyelmét a dél-afrikai belpolitikai helyzetre terelni. Az [[1984]]-ben neki ítélt [[Nobel-békedíj]] után a dél-afrikai politikai vezetés sem hagyhatta figyelmen kívül Tutut, aki egyre inkább a feketék egyik szimbolikus figurájává nőtte ki magát és a fehér vezetés is elfogadta tárgyalópartnernek. Fő célját, az [[apartheid]] vér nélküli befejezését sikerült elérnie. [[1995]]-ben az amnesztiatörvény által az apartheid alatt történt jogsértések teljeskörű felderítésére és dokumentálására létrehozott [[Igazság és Megbékélés Bizottság]] (''Truth and Reconciliation Commission, (TRC)'') elnöke lett.