„Parasztkantáta” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
korrektúra; sortörések beszúrása a kottába, hogy négy soros legyen |
||
3. sor:
== A mű születése ==
A kantáta szövegének nagy része régies szász nyelvjárásban íródott, ezért a mai németeknek is magyarázatot kell fűzni egy-egy kifejezéshez. A zenei ellátás meglehetősen visszafogott: a kis vonószenekarhoz csupán egy fuvola és egy kürt társul, ezek is csak egy-egy áriában jutnak szóhoz (persze egy csembaló is kell, ami a [[basso continuo|basso continuót]] viszi). A vokalitást kis énekkar, egy szoprán és egy basszus képviseli. Mindez arra utal, hogy az ünnepségen kisszámú vendégsereg vett részt, és a darab nem lehetett túl hosszú sem, mert feltehetően a lakoma előtt hangzott el.
13. sor:
Bach zenei forrása meglehetősen tarka képet mutat ebben a műben: népszerű népdalokat éppúgy felhasznált, mint saját korábbi motívumait, de még egy kortárs szerzőtől is kölcsönzött. A zene alapvetően népies, falusias hangulatú, de ezt helyenként előkelő stílusú részek szakítják meg, mintha a parasztok viselkednének az úri modor szerint.
A kor zenéjét ismerők számára meglepő egy ilyen „könnyű” muzsika, főleg a mindig „komoly” Johann Sebastian Bachtól. Különösen érdekes, ha azt is tudjuk, hogy ezt a kantátát már nem a fiatal, hanem az élete vége felé közeledő (nyolc év múlva hal meg) zeneszerző
A zene 24 részből, többnyire táncos motívumokból áll, amelyek általában igen rövidek, csak hat időtartama haladja meg az 1 percet (függően természetesen az előadás tempójától). A bevezető zene a zenekaré, ami felidézi az egyik későbbi rész témáját, ugyanakkor előrevetíti a darab zenei stílusát: a humorral kezelt paraszti darabosságot, nyerseséget. Az ünneplés tárgyáról az első duettben van szó ''(„Mer han en neue Oberkeet”)'', miközben a falusi zenészek is hallatják hangjukat. Az ötödik részben az új földesúr jóságáról énekelnek, majd egy előkelőbb hangulatú szoprán-ária következik. A szerelemről van szó benne, de furcsa módon még hascsikarásra is panaszkodik szegény lány. Az egyik basszus ária földesúr vagyonáról szól, eszerint napi tízezer arany a bevétele (már ahogy a parasztok elképzelik uruk jómódját). Ez akkora túlzás, hogy nyilván a hallgatóság hangos derültségét váltotta ki. Legvégül nótázva, vidám dudaszó kíséretében a kocsma felé veszi útját a társaság. Ez a rész a darab egyik legismertebb és legnépszerűbb része, amit a hangverseny-látogatók legszívesebben együtt énekelnének a művészekkel. Van még egy ilyen népszerű rész a darab elejéről, amelyet – rövidsége ellenére – kórusok is műsorukon tartanak:<ref>A szöveg [[Weöres Sándor]] fordítása.</ref>
<score vorbis="1" midi="1" raw="1" lang="lilypond">
\version "2.14.2"
\header {
26. sor:
d8( e) fis4 fis fis g8( fis) e4 e e fis g fis8( e) fis4 e8( d) d2. }
% Ím eljöttünk szép lányodért, kit vár a vőlegény,
a'4 | \break d a a a b a a a a g8( a) b( a) g( fis) e2.
% szívében mint száz rózsatő, virul a halk remény.
d8( e) | \break fis4 fis8( e) fis( e) fis( d) e4 e8( fis) e4 fis g fis8( e) fis4 e8( d) d2.
\bar "|."
}
|