„Parasztkantáta” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
korrektúra; sortörések beszúrása a kottába, hogy négy soros legyen
3. sor:
 
== A mű születése ==
Történt, hogy 1742-ben ''Carl Heinrich von Dieskau'' udvari kamarás – a szász fejedelem hűbéradományaként – a birtokához csatolhatott három [[Lipcse (Németország)|Lipcse]] környéki falut. Itt lehet megjegyezni, hogy Heinrich von Dieskau a 20. század egyik legnagyobb dalénekesének, [[Dietrich Fischer-Dieskau|Dietrich Fischer-Dieskaunak]]nak az őse volt.)<ref>Várnai Péter. 102. old.</ref> – a szász fejedelem hűbéradományaként – a birtokához csatolhatott három [[Lipcse (Németország)|Lipcse]] környéki falut. Az alkalomra ünnepséget rendeztek, amire ''Christian Friedrich Henrici'' (költői nevén ''Picander'') egy népies nyelvezetű szöveget állított össze, és azt javasolta Bachnak, hogy a szöveg felhasználásával írjon kantátát, amivel Diskeaut köszönthetik az ünnepségen. Henrici egyébként polgári foglalkozását tekintve adószedő volt, Dieskeau pedig a szászországi adóügyek felügyelője, gyakorlatilag Henrici feljebbvalója volt, Bach egyik gyermekének pedig Dieskau volt a keresztapja, a kölcsönös érdekeltség tehát adott volt. A cím: ''Mer Hahn en neue Oberkeet'' (irodalmi németséggelnémet nyelven ''Wir haben eine neue Obrigkeit'', azaz ''Új elöljárónk van'') lett.
 
A kantáta szövegének nagy része régies szász nyelvjárásban íródott, ezért a mai németeknek is magyarázatot kell fűzni egy-egy kifejezéshez. A zenei ellátás meglehetősen visszafogott: a kis vonószenekarhoz csupán egy fuvola és egy kürt társul, ezek is csak egy-egy áriában jutnak szóhoz (persze egy csembaló is kell, ami a [[basso continuo|basso continuót]] viszi). A vokalitást kis énekkar, egy szoprán és egy basszus képviseli. Mindez arra utal, hogy az ünnepségen kisszámú vendégsereg vett részt, és a darab nem lehetett túl hosszú sem, mert feltehetően a lakoma előtt hangzott el.
13. sor:
Bach zenei forrása meglehetősen tarka képet mutat ebben a műben: népszerű népdalokat éppúgy felhasznált, mint saját korábbi motívumait, de még egy kortárs szerzőtől is kölcsönzött. A zene alapvetően népies, falusias hangulatú, de ezt helyenként előkelő stílusú részek szakítják meg, mintha a parasztok viselkednének az úri modor szerint.
 
A kor zenéjét ismerők számára meglepő egy ilyen „könnyű” muzsika, főleg a mindig „komoly” Johann Sebastian Bachtól. Különösen érdekes, ha azt is tudjuk, hogy ezt a kantátát már nem a fiatal, hanem az élete vége felé közeledő (nyolc év múlva hal meg) zeneszerző „követte el”komponálta. És azt se felejtsük el, hogy abban a korban még messze nem vált el a „szórakoztató” és a „komoly” zene, és Bach mégis egy szórakoztató, humoros zenével állt elő, amit ő maga jelzett azzal, hogy a partitúrára ezt írta: ''„Cantate en burlesque”'', azaz komikus énekmű. Molnár Antal a következőt írta erről: Bach ''„pazar jókedvében levetette a díszes öltönyt, egyszerű házi köntösben, pipával a szájában, pohár borocska mellett muzsikált, mondván: »einmal ist keinmal« (egyszeri kihágás nem számít)”''.<ref>Molnár Antal. 157–158. old.</ref>
 
A zene 24 részből, többnyire táncos motívumokból áll, amelyek általában igen rövidek, csak hat időtartama haladja meg az 1 percet (függően természetesen az előadás tempójától). A bevezető zene a zenekaré, ami felidézi az egyik későbbi rész témáját, ugyanakkor előrevetíti a darab zenei stílusát: a humorral kezelt paraszti darabosságot, nyerseséget. Az ünneplés tárgyáról az első duettben van szó ''(„Mer han en neue Oberkeet”)'', miközben a falusi zenészek is hallatják hangjukat. Az ötödik részben az új földesúr jóságáról énekelnek, majd egy előkelőbb hangulatú szoprán-ária következik. A szerelemről van szó benne, de furcsa módon még hascsikarásra is panaszkodik szegény lány. Az egyik basszus ária földesúr vagyonáról szól, eszerint napi tízezer arany a bevétele (már ahogy a parasztok elképzelik uruk jómódját). Ez akkora túlzás, hogy nyilván a hallgatóság hangos derültségét váltotta ki. Legvégül nótázva, vidám dudaszó kíséretében a kocsma felé veszi útját a társaság. Ez a rész a darab egyik legismertebb és legnépszerűbb része, amit a hangverseny-látogatók legszívesebben együtt énekelnének a művészekkel. Van még egy ilyen népszerű rész a darab elejéről, amelyet – rövidsége ellenére – kórusok is műsorukon tartanak:<ref>A szöveg [[Weöres Sándor]] fordítása.</ref>
<score vorbis="1" midi="1" raw="1" lang="lilypond">
\version "2.14.2"
\header {
26. sor:
d8( e) fis4 fis fis g8( fis) e4 e e fis g fis8( e) fis4 e8( d) d2. }
% Ím eljöttünk szép lányodért, kit vár a vőlegény,
a'4 | \break d a a a b a a a a g8( a) b( a) g( fis) e2.
% szívében mint száz rózsatő, virul a halk remény.
d8( e) | \break fis4 fis8( e) fis( e) fis( d) e4 e8( fis) e4 fis g fis8( e) fis4 e8( d) d2.
\bar "|."
}