Főmenü megnyitása

Módosítások

4 453 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
 
'''Tornyosnémeti''' [[község]] [[Borsod-Abaúj-Zemplén megye|Borsod-Abaúj-Zemplén megyében]], a [[Gönci járás]]ban. [[Miskolc]]tól északkeletre kb. 63 km-re, a [[Hernád (folyó)|Hernád]] völgyében fekszik. Közúti határátkelőhely [[Szlovákia]] felé. A [[Kassa–Hidasnémeti-vasútvonal]] mellett fekszik, de [[Tornyosnémet megállóhely]] még az [[1960-as évek]]ben megszűnt.
 
== Szállások ==
A településen több szálláshely is található, kifejezetten turizmussal azonban a falu közepén elérhető '''Bajusz Vendégház''' foglalkozik.
 
== Környező települések ==
 
== Története ==
A falu határában már a bronzkorban népes település lehetett a régészeti leletek tanúsága szerint. A kezdetben Középnémeti nevet viselő község első írásos említése 1220-ból való, ekkor '''Cuzepnemet''' alakban fordult elő a neve. Királyi föld volt, amelyre a király német telepeseket hozott. A királyi dajka fiának, Györgynek adományozott falu később több birtokrészre oszlott. Az 1300-as évek elején gyakran tartottak itt megyegyűléseket, 1349-ben pedig nádori gyűlés helyszíne volt a falu. A XV. században gazdag és népes helységként tartották számon, határában vámot is szedtek. 1427-ben 71 adózó portája volt. 1440-ben a falut birtokló Perényiek Giskra huszita vezérnek adták zálogba, ettől fogva hanyatlani kezdett. 1528-ban Perényi Péter hűtlensége miatt a Szapolyai-párti Macedóniai Péter kapta meg Középnémetit.
{{csonk-szakasz}}
 
A XVI. században a törökök dúlták fel, 1687-ben csak 21 jobbágya volt. A pestisjárvány ezt a népességet is tovább pusztította, amely a Rákóczi-­szabadságharc után tovább fogyatkozott és 1715-re már csak 11 jobbágyból állt. 1848-ig főurai a Perényiek mellett a Csákyak voltak. Az 1848-49-es szabadságharc során a kassai honvéd zászlóaljnál 7 községbeli lakos harcolt, közülük a fehértemplomi csatában négyen estek el. 1869-ben a lakosság száma 775 fő volt. A településben sok szlovák élt. Régi templomának szentelésekor német, magyar és szlovák nyelven egyaránt prédikáltak. Közigazgatásilag a falu mindig más település alá tartozott, így a kisközség ügyeit a volt vizsolyi egyházkerület, a hidasnémeti plébánia, a szinai körjegyzőség, majd a hidasnémeti körjegyzőség intézte. A két világháború között a lakosság nagy része cselédként dolgozott a nagybirtokon. Az idénymunkások 1920 után ősztől tavaszig, a sokszor szép hasznot hozó csempészéssel foglalkoztak. 1945-ben itt is sor került a föld felosztására, majd tsz-szervezésre került sor. A falu termelőszövetkezete az 1960-as évek végére a járás egyik legjobban gépesített tsz-évé vált. A körzetesítéssel viszont Tornyosnémeti lakói elvesztették vasúti megállóhelyüket, majd az iskola felső tagozatát. A fiatalabb korosztályok az 1960-as évektől egyre nagyobb arányban vállaltak munkát a falun kívül a közeli Hidasnémetiben a vasútnál, majd a borsodi iparvállalatoknál. Sokan elköltöztek a községből, az itt maradók közül pedig egyre többen ingázókká lettek. A falu agrárfoglalkozású népessége az 1980-as évekre elöregedett.
 
Az 500 fős lélekszámot megközelítő község népessége évtizedek óta mérsékelt ütemben fogy. A helyi lakosság száma 1960-ban még 925 fő, 1970-ben 857 fő, 1980-ban 772 fő, 1990-ben már csak 655 fő volt. 1980 és 1990 között a község vándorlási vesztesége 72 fő volt. Az 1990-es évek elején a fokozatosan elöregedő népességű községben a 60 éven felüliek száma 50 %-kal múlta felül a 14 év alattiakét. A településen a 15 évnél idősebb korú népesség több, mint fele elvégezte az általános iskola 8 osztályát, a 18 éven felüliek mintegy 10 %-a rendelkezik középiskolai végzettséggel. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 25 évnél idősebbek között 2-3 %-os. A gazdaságilag aktív korú népesség közel kétharmada az 1980-as évek végén főként városi munkahelyekre ingázott. A község munkaképes korú lakosságából a fizikai dolgozók részaránya 85 % körüli. Az 1990-es évek elején még sokuk ipari foglalkozású volt, de mára egyre többen igyekeznek elhelyezkedni a kereskedelem, vagy a lakossági szolgáltatások területén. Az agrárfoglalkozású népesség aránya 13-15 % közötti. 1996 őszén a településen 50 férfi és 34 nő volt munka nélkül.
 
== Népcsoportok ==
{{bővebben|Csáky-Pallavicini kastély}}
1965-ben még jó állapotban volt, parkettás szobákról tájékoztatnak a korabeli dokumentumok. A községi tanács 1966-ban felújíttatta a tetőt 110 ezer forintért. Később az épület a helyi téesz tulajdonába került, és raktárnak használták, majd az időközben életveszélyessé vált kastélyt 1983-ban felrobbantották. A körülötte levő "grófkert" mára lassan a „rőzseszedők” áldozatává válik, pedig egykor a kertépítészet remekműve volt. A gróf fiainak ültetett bükkfák és egy óriási platán vált utolsó emlékezővé. A kastély romjaiból máig találni mintás csempedarabokat.
 
A grófi kert kapuoszlopai a mai napig is állnak.
 
A településen található másik kastély és magtár jelenleg üresen áll. Korábban tészta üzem valamint fröccsöntő üzem is működött itt, de a téesz megszűnésével ezek a tevékenységek is abbamaradtak. Jelenleg egy szlovák nemzetiségű vállalkozó birtokolja, azonban forráshiány miatt a felújítás nem történik meg.
 
== Források ==
Névtelen felhasználó