|
== Életmódja ==
[[Fájl:Teichfrosch1.jpg|bélyegkép|kecskebéka brekegés közben ]]
A faj leginkább a tavi békák életvitelét folytatja, mivel ritkán merészkedik távol a víztől, és veszély esetén is azonnal ott keres menedéket. A szárazföldön akár 1 [[méterMéter|méteres]]es ugrásokkal közlekedik. Mint rokonai, a kecskebéka is ragadozó, hosszú nyelvével ragadja meg különféle [[ízeltlábúak]], elsősorban repülő [[rovarok]] közül kikerülő áldozatát. Legutolsó békák közé tartozik, amelyeket ősszel a vizekben még találni lehet. Kecskebéka áprilistól október elejéig aktív. A kecskebéka tavasszal gyakran keres új vízi élőhelyet a szaporodásra, ezért vándorol.
Telente a hideg miatt kénytelen vermelni. Sarokgumója lehetővé teszi, hogy a [[talajTalaj|talajba]]ba ássa be magát, de gyakrabban választja [[téliTéli álom|téli álma]] helyszínéül vizes élőhelye iszapját. Szívesen elfoglalja a kerti tavakat.Téli tanyájukból előbb a fiatal állatok bújnak elő, néha, különös kedvező időben, már április elején. Olyan rohamosan és tömeges szaporodik, hogy ahol csak egyetlen pár is megtelepszik valamely tóban az csakhamar hemzseg az utódoktól. Mocsarak, tavak, ingoványok, lápok, az ilyen vidékeken nagyon is észrevehető nemcsak szemmel hanem füllel is. A kecskebékák dala épp úgy hozzátartozik a tavaszi éjszakához mint a zöld varangy dala. Májusi estéken hangos a vízpart, a tó és a nádas a békáktól. Ilyenkor tartják a békalakodalmakat. A jó kedvű násznép aztán hajnalig kuruttyol. Sok ok van tavasszal békáéknál a vígságra.Végre vége a hosszú téli vermelésnek amikor az iszapba ásva magukat mozdulatlanul, álomba merülve várták, hogy vége legyen a hideg napoknak. Áprilistól kezdődik az igazi vízi élet. A kecskebékáknak víz az otthonuk. Meleg nyári napokon sorban kiülnek a vízpartra. A békakoncerteket a hímek adják. Szájszögletükben két hanghólyag van ezeket felfújva brekegnek. Tavakban mocsarakban májusban már ugyan csak harsog a kecskebékák brekegő éneke. Mivel éjjeli állatok, énekük rendesen csak estefelé kezdődik, azonban egész éjjel hallható. Ámbár általánosságban véve igénytelen, mégis támaszt bizonyos követelményeket az iránt a víz iránt, amelyben megtelepszik. Kevés vízből hiányzik, de nagyobb tömegben csak az olyanban tanyázik, melyeknek partjait magas fű vagy káka és sás borítja, avagy amelyeknek közepét úszónövények lepik el. Legkedveltebb tanyái a bokrokkal benőtt partú apró tavak, melyek tükrén vízirózsa levelei terülnek el, árkok, melyekben legalább az év nagyobb részében van víz, azon kívül mocsarak, lápok és ingoványok. Az ilyen vidékeken nagyon is észrevehető, és pedig nemcsak szemmel, hanem füllel is.Tavasszal és nyáron órák hosszat sütkérezik a szárazföldön. Ekkor gyakran nagy létszámban gyűlik össze kis helyen. Ez azonban csak a sütkérezésre szorítkozik, mert mindegyikük a legjobb helyet próbálja megszerezni magának. Mint a meleg kedvelője iparkodik kihasználni minden napsugarat, azért nappal rendszeresen feljár a felszínre, ahol csak a fejét dugva ki a vízből és hatalmas úszólábait szétterpesztve egy helyben pihen, vagy ami kényelmesebb neki, valamely vízi növény széles levelén, úszó fadarabon, a part iszapjából kiálló vagy valami ehhez hasonló helyen üldögélve átadja magát a sütkérezés gyönyöreinek. Ha nem zavarják, fel napig is elmarad ebben a helyzetben mozdulatlanul, ha azonban megzavarják vagy pedig kedvére való zsákmány kínálkozik neki, hatalmas, méteres ugrással veti magát a vízbe, hatalmas lökésekkel úszik a felszín és a fenék között, első esetben gyengén rézsútos vonalban lefelé és végre belefúródik az iszapba, hogy elrejtőzzék. De a mi barátunk sohasem tartózkodik tovább a vendégszerető mélységben, mint amennyi feltétlenül szükségesnek látszik előtte, mert rövid megfontolás után ismét felemelkedik, a felszín felé úszik, fejét kidugja a vízből, világos szemeivel élénken körültekintget és megkísérli ismét elfoglalni előbbeni helyzetét. Ha az est közelget vagy eső után lehül a levegő, összegyülekezik a tó egész lakossága, legszívesebben bizonyos távolságra a parttól a növények közt és megkezdi említett zenei produkcióját. Így tart ez április közepétől október közepéig, legkésőbben a végéig, nálunk addig az időpontig, amely kényszeríti, hogy a vizek mélyében az iszapban vagy valamely üregben keressen menedéket télire. Ő is a körülmények szerint igazodik és ezekhez szabja viselkedését. Ahol senki sem zavarja, végül olyan bizalmassá válik, hogy a feléje közeledő embert lépésnyire is bevárja, mielőtt hatalmas szökkenéssel a vízbe menekülne. Ahol ellenben üldözik, ott már messziről elmenekül, s még akkor is a víz alá bukik, ha kisebb tó közepén pihenve meglátja a parton közeledő, jól ismert ellenségét. A vénebb példányok mindig óvatosabbak a fiatalabbaknál, s éppen úgy, mint a tapasztalt emlősök és madarak, figyelmeztetői lesznek a fiataloknak, melyek legalább annyira okosak, hogy belátják, az a legjobb nekik, ha követik fajuk bölcseit. Azoktól az állatoktól is nagyon óvakodnak, melyek veszélyesek lehetnek rájuk nézve. A gólyák által rendszeresen látogatott tavakban e madár megjelenésére éppen úgy menekülnek, mint az ember láttára. Prédájukat nem ritkán bizonyos furfangossággal szerzik meg: meglesik, mint valami ragadozó állat, úszva alája lopódzanak és hirtelen rátörnek. Kevés kecskebéka élete fejeződik be természetes halállal, nagyobb részük valamely ragadozó állat fogai alatt, csőrében vagy karmai közt végzi életét. Róka, vidra, görény és vízipocok üldözi, lármás- és kigyászsas, ölyv, holló és rokonaik, gólya és gémek fogdossák, pisztráng, csuka és már ragadozó halak szintén pusztítják, a többiről nem is szólva. Már Német- és Olaszországban buzgón vadásszák, mert a békacombot joggal tartják jóízű, tápláló és egészséges ételnek. Bár helyenként még délen is, pl. Liguriában, undorodnak ettől a tápláléktól, de másutt viszont annál szívesebben eszik, pl. Nizzában és Piemontban. Franciaországban is nagyon becsülik, és különösen ősszel fogdossák a békát, mikor a legkövérebb. Különféle módon fogják, s mint ismeretes, könnyen lehet fogni olyan horoggal is, amelyre csalinak egy darabka vörös posztót kötnek, csak állandóan mozgatni kell a horgot. Rendesen csak a combjait eszik, azonban Olaszországban megeszik az egészet, mielőtt előbb kizsigerelték.
== Szaporodása ==
[[Fájl:Larva of Edible frog.jpg|balra|bélyegkép|180px|Ebihal]]
Szaporodási időszak április közepétől augustus végéig tart. A hímek jó időben sokat brekegnek. A kecskebéka akkor kezdi a nászát mikor már megjött az igazi tavasz ritkán május vége előtt, rendesen csak júniusban tehát sokkal későbben mint a leveli- és a vöröshasú unkák és a zöld varangyok. A szürkületi lehűléssel meg kezdődik az általános brekegés a békák makacsabbul és kitartóbban fújják, mint az éj bármely más énekese és csak hajnal felé csendesedik el a tó. Sötétedést követően kórust alkotva hallatják brekegő hangjukat így vonzva a nőstényeket a párzó helyre ha ilyen tó mellet megállunk a békés csendben egyszer csak felharsan egy vartyogó brekegés majd az előénekes dalára rázendít a környék összes kecskebékája. A jól ismert békaszerenád zsongítóan messzire száll a teli holdas éjszakán át. Párzása úgy folyik le, mint a többi békáé, csakhogy tovább tart. A hím szenvedélyesen átöleli a nőstényt és karjainak a szorításával, meg testének súlyával valósággal kisajtolja a petéket. A hím szorítása következtében támadt sérülések néha állítólag úgy elgyengítik a nőstényt, hogy bele is pusztul. A peték világossárgák, de egyik oldaluk szürkéssárga. Miközben végig haladnak a petevezetéken, körülveszi őket az ismert kocsonyás anyag. Lerakás után lehullanak a fenékre és ott is maradnak. Valamivel kisebbek a gyepi, sőt még a levelibéka petéinél is, ellenben annál nagyobb a számuk, és ha az időjárás kedvez nekik a lerakás alatt, oly sok poronty lesz az utód, hogy igazán nem kell félni a faj kihalásától. Az embrió már a negyedik nap elkezd mozogni, az ötödiken vagy hatodikon felreped a pete és ekkor már lehet látni a milliméteres, szürkéssárga ebihalat, amint reszketve mozog és hamarosan úszik is. Nagyítóüveggel már világosan lehet látni a szemeket és a szájat, s a fej két oldalán azokat a redős függelékeket vagy csatornácskákat, melyekből a kopoltyúk fejlődnek. A poronty ettől kezdve nagyon gyorsan növekszik. A fej vaskosabb lesz, a test gömbölyűbb, a farok hosszabb, a bőr átlátszó. A tizenharmadik és tizennegyedik napon már kifejlődik a tüdő is, a külső kopoltyúk összezsugorodnak s helyettük látható lesz a poronty baloldalán a páratlan kopoltyúnyílás a belső kopoltyúk számára. Leydig szerint már a lábatlan porontyok is húsevők, mivel mohón felfalják a vízigőte elpusztult porontyait. Az olyan porontyok gyomortartalma, amelyeknek a hátulsó lábai már kisarjadtak, nagyítóval való vizsgálattal a fenék iszapjából állónak bizonyul, benne számos kagylósrák és algák maradványával, valamint egyéb növényi eredetű részekkel. Egy hónap mulva meglassúdik a fejlődés menete. Mikor a lárva már elért 6–7 mm-nyi hosszúságot, mind a négy lába teljesen kifejlődött, farka azonban még mindig hosszabb, mint a törzse, oldalról összenyomott és nagyon magas. Ettől kezdve a farok lassanként összezsugorodik és végül egészen eltűnik, a nélkül, hogy a test nagyobbfokú növekedése volna megállapítható: sőt ellenkezőleg úgy látszik, hogy az átalakult béka kisebb, mint a megelőző lárva volt. Az átalakulás csak mintegy 4 hónap mulva fejeződik be teljesen, de a béka csak életének ötödik esztendejében éri el a rendes nagyságát, de valamivel későbben is növekszik.
A tavaszi előbújást követően megkezdődik a párzási időszak, ilyenkor esténként a fajkomplex hímjeinek kuruttyolásától hangos a vízpart. Hibridsége ellenére a kecskebéka mind tavi, mind kis tavi, sőt más kecskebékákkal is képes [[szaporodás|szaporodni]]. „''Ez úgy képzelhető el, hogy a számfelező [[meiózis]] előtt, eddig még nem egészen ismert módon az egyik szülői [[genom]] eliminálódik, míg a másik [[endomitózis|endomitotikus]] úton megkettőződik a [[sejt]]ben. Ennek következtében a hibrid csak az egyik szülői [[kromoszóma]]készletet juttatja az [[ivarsejt]]jeibe, és azok így már nem hibrid jellegűek.''”<ref>[http://cerberus.elte.hu/taxonomia/keteltu.htm Az ELTE TTK Biológiai Intézetének kétéltűekkel foglalkozó lapja]</ref> Szaporodási időszak április közepétől augustus végéig tart. A hímek jó időben sokat brekegnek. A kecskebéka akkor kezdi a nászát mikor már megjött az igazi tavasz ritkán május vége előtt, rendesen csak júniusban tehát sokkal későbben mint a leveli- és a vöröshasú unkák és a zöld varangyok. A szürkületi lehűléssel meg kezdődik az általános brekegés a békák makacsabbul és kitartóbban fújják, mint az éj bármely más énekese és csak hajnal felé csendesedik el a tó.
Sokáig a [[kis tavibéka]] önállóságát kérdőjelezték meg, míg a DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a kecskebéka a fajkomplex hibrid tagja. A hibridizáció során a szülők örökítőanyaga egy bonyolult, sok tekintetben máig tisztázatlan mechanizmus révén egyenlőtlenül kerül az utódba, minek folytán [[poliploidiaPoliploidia|triploid]] formák is megjelennek. Az egyik (bármelyik) szülőfajjal való visszakeresztezés eredményezi a „kecskebékatípust”, amelynél a peték kelési aránya magasabb. A tisztán hibrid („kecskebéka”-) állományok, amelyek csak saját maguk közt szaporodnak, és a szülőfajok egyikével sincs kapcsolatuk, lassanként elveszítik életképességüket: ikrájukban növekszik az életképtelen peték és a torz lárvák aránya. Úgy tűnik tehát, hogy a hibridpopulációknak szüksége van a szülőfajok legalább egyikével a szaporodási közösség fenntartására. Egyes vélekedések szerint a kecskebéka egy kialakulóban lévő új faj.<ref>[http://nox.underground.hu/asha/doksik/Terrarisztika.pdf Terrarisztika egyetemi jegyzet, Kaposvár]</ref>
A vízbe rakott [[Tojás (biológia)|peték]] megtermékenyülésüket követően néhány napra egy tápláló és védő funkciót ellátó kocsonyás burokba kerülnek. A kikelő [[ebihal]]ak fejlődésük során számos vízi rovarlárvát pusztítanak el.
== Természetvédelmi helyzete ==
|
