„Death” változatai közötti eltérés

A debütáló lemez kiadását követően Chuck egymaga tért vissza Floridába, ahol csatlakoztak hozzá a Massacre zenészei: Terry Buttler basszer, Bill Andrews dobos és a korábbi gitáros Rick Rozz. A ''Scream Bloody Gore'' lemezbemutató turnéján újabb dalokat is játszottak, melyek már a következő anyaghoz íródtak. A második album felvételei 1988 áprilisában a Morrisound stúdióban zajlottak, melyamely – a nyolcvanas évek második felében az itt készült meghatározó death metal albumok és a jellegzetes hangzás révén – az egyik legismertebb hangstúdió lett. A szintén death metal klasszikus '''''[[Leprosy]]''''' októberben jelent meg, majd ismét turnéra indultak.

Ezt a változást a következő évben (már a Relativity kiadásában) megjelent '''''[[Human (Death-album)|Human]]''''' című albumuk nyomatékosította. A „véres-beles” horrorfilmbe illő dalszövegeket társadalmi kérdések és filozofikus gondolatok váltották fel, a zene pedig minden eddiginél komplexebb és technikásabb lett. A ''Human'' albumot azonban ismét egy újabb felállás készítette el. James Murphy már a ''Spiritual Healing'' turnéján sem vett részt. A koncerteken előbb Albert Gonzales helyettesítette az [[Evil Dead]]-ből, majd a [[Cynic]] gitárosa Paul Masvidal csatlakozott a Death-hezDeathhez. Az Európa-turnén azonban valamilyen okból Chuck nem volt hajlandó részt venni, így a többiek nélküle (és Masvidal nélkül) indultak útnak. Ez a konfliktus végül odáig vezetett, hogy a „renitenseket” Schuldiner kirakta a zenekarból.

Az 1991-es ''Human'' albumon Chuck Schuldiner mellett a Cynic két oszlopos tagja Paul Masvidal gitáros és Sean Reinert dobos, valamint a [[Sadus]] basszusgitárosa Steve DiGiorgio játszott. DiGiorgio még 1986-ban San Franciscóban ismerte meg Chuckot, amikor a Death és a Sadus ugyanabban az épületben tartotta zenekari próbáit. Az album ''Lack of Comprehension'' dalára elkészült az első Death videoklip. Az egy éven át tartó észak-amerikai és európai turnékon Skott Karino helyettesítette Steve DiGiorgio-tDiGiorgiót.

1992-ben a Relativity kiadott egy válogatás albumot ''([[Fate]])'', melyre tíz dalt gyűjtöttek össze az eddig megjelent négy Death nagylemezről. Közben Masvidal és Reinert visszatértek a Cynichez, hogy elkészítsék a csapat meghatározó debütáló nagylemezét. Az 1993-ban megjelent ötödik Death albumon, az '''''[[Individual Thought Patterns]]'''''-en így [[King Diamond]] gitárosa, Andy LaRocque és a [[Dark Angel (együttes)|Dark Angel]] egykori dobosa, Gene Hoglan játszottak, a jellegzetes basszustémákat pedig ismét Steve DiGiorgio szállította. Az ötödik albumon még bátrabban folytatták az előző lemezen megkezdett progresszív útkeresést. A Death (pontosabban Chuck Schuldiner) dalai egyre komplexebbek és változatosabbak lettek, és egyre távolabb kerültek a death metal hagyományos, direkt zenei megoldásaitól.