„Esztergomi rítus” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Az '''esztergomi rítus''' ([[Latin nyelv|latinul]]: ''ritus/usus Strigoniensis'') szűkebb értelemben magának az esztergomi egyházmegyének rítusát jelenti, tágabb értelemben pedig a hatáskörébe eső valamennyi magyarországi rítust. Az esztergomi liturgia nem más, mint a római rítus hazai változata, mely épít a közép-európai örökségre, és magában foglalja az 50-60 évvel korábban kikristályosodott általános magyar liturgikus szokásokat is. "Ezen az általános magyar kereten belül azonban átgondolt elrendezéssel, szükséges kiegészítésekkel megreformált, saját profilú rítust hozott létre, melyben határozott ízlés és akarat nyilatkozik meg. Az esztergomi liturgia a magyar egyházi kultúra ugyanolyan nagy értékű alkotása, mint a korabeli templomépületek, egyházi irodalmi alkotások."
 
Kialakulását a 12. századra tehetjük, általános használatban volt elsősorban Esztergom szuffragáneus püspökségei, mint Győr, Eger, Vác, Veszprém, illetve később a pálos rend csekély változtatással átvették Esztergom rítusát. A kalocsai érsekség, az erdélyi és váradi püspökségek szintén az általános magyar szokások keretén belül, és Esztergom mintájára meghatározták saját liturgikus rendjüket. A 13. századra tehát Magyarországon három rítus alakult ki (Esztergom, Kalocsa, Várad-Erdély), és azokon belül pedig kisebb változatok.
. Kialakulását a 12. századra tehetjük, általános használatban az [[esztergomi érsekség]] területén volt, komoly befolyással az Esztergomhoz tartozó szuffragán püspökségek rítusára (Eger, Vác, Veszprém), de az egyháztartomány határain túl is.
 
A [[tridenti zsinat]] utáni egységtörekvés jegyében [[Pázmány Péter]] érsek rávette a magyar püspöki kart a rítus feladására, egyedül az ellenálló [[zágrábi püspökség]] őrizte meg az esztergomi rítust egészen a 18. század közepéig.
2 257

szerkesztés