2 257
szerkesztés
nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
|
Kialakulását a 12. századra tehetjük, általános használatban volt elsősorban Esztergom szuffragáneus püspökségei, mint Győr, Eger, Vác, Veszprém, illetve később a pálos rend csekély változtatással átvették Esztergom rítusát. A kalocsai érsekség, az erdélyi és váradi püspökségek szintén az általános magyar szokások keretén belül, és Esztergom mintájára meghatározták saját liturgikus rendjüket. A 13. századra tehát Magyarországon három rítus alakult ki (Esztergom, Kalocsa, Várad-Erdély), és azokon belül pedig kisebb változatok.
A [[tridenti zsinat]] utáni egységtörekvés jegyében [[Pázmány Péter]] érsek 1630-ban végül sikerült rávennie a magyar püspöki kart a rítus feladására.Néhány püspökség még egy ideig ellenállt, ám ragaszkodásukat a hagyományhoz a törötől megszállt, szétzilált püspökségek végül kénytelenek voltak feladni. Néhány vidéki templom, pap, tanító még egy ideig próbálta átmentemi a korábbi hagyományok kegalább néhány tételét, de a 17. század második felére szinte nyomtalanul eltűnt. Csak a horvátországi, de magyar rítust követő zágrábi székesegyház tudta megtartani a saját liturgiáját a 18. század végéig. Az esztergomi rítus egyes elemei azonban (a szentségek kiszolgáltatásában, a rituáléban és a mise asszisztenciarendjében) megmaradtak a romanizálás után is.
==Irodalom==
| |||