Wikipédia

„Rend (feudalizmus)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
146 763 szerkesztés
k
1. sor:
{{egyért0|Ez a szócikk a rend mint történelmi társadalmi csoport fogalmával foglalkozik. A szó további jelentéseit lásd a [[rend]] szócikkben!}}
[[Fájl:Cleric-Knight-Workman.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Az [[egyházi rend|egyházi]], a [[nemesség|nemesi]] és a [[harmadik rend]] ábrázolása egy [[középkor]]i [[kódex]]ből]]
'''Rend'''nek nevezi a történetírás az európai [[feudalizmus]]ban az azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezők csoportját.<ref>{{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 151}}</ref> A különböző államokban az eltérő adottságok, társadalmi fejlődés következtében eltérő rendek alakultak ki, azonban általában elkülönült a [[polgárság]],<ref group = "jegyzet">Az úgynevezett ''harmadik rend'' elvileg mind [[Anglia]], mind [[Franciaország]] rendiségében a nemesség és egyháziak körén kívüli lakosságot jelentette (lásd. Britannica Hungarica REND szócikke), képviseletet azonban általában csak a városi polgárság kapott.</ref> a [[nemesség]] és az [[egyház]]i hivatalnokok rétege, utóbbi kettő körében pedig eltérő jogokat élveztek az uralkodónak közvetlenül alárendelt előkelőségek és az alacsonyabb rangú kiváltságosak. Bár külön társadalmi réteget alkottak, és a legtöbb középkori európai államban jelentős tömegek tartoztak hozzá, nem szokás rendnek tekinteni a [[jobbágyság]]ot, sem a [[rabszolgák]] szűkebb rétegét, csak részének számítanak a harmadik rendnek, azaz a közrendnek.
 
A '''rendiség''' az ezen csoportok elkülönülésén alapuló [[középkor]]i és több helyen a késő [[újkor]]ig fennmaradó társadalmi berendezkedés,<ref name = "kislexikon.hu rendiség">{{cite web| title = A rendiség definíciója a kislexikon.hu-n| url = http://www.kislexikon.hu/rendiseg.html | accessdate = 2009-09-11}}</ref> valamint a rendek képviseletén alapuló kormányzati rendszer neve. A rendi alapú kormányzás Nyugat- és Közép-Európa nagy részén elősegítette a központi hatalom megerősítését a feudális keretek között,<ref name = "kislexikon.hu rendiség"/> majd a társadalmi és gazdasági fejlődés hatására átadta helyét az [[Abszolút monarchia|abszolutizmusnak]] vagy az [[alkotmányos monarchia|alkotmányos monarchiának]].
 
Magyarországon a rendi korszak a nemesi kiváltságok eltörlésével fejeződött be az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] után. Ekkor a polgárság és a jobbágyság szabadnak és egyenlőnek számított a törvény előtt és a közteherviselés lépett érvénybe. Ekkor jött létre egy teljesen új társadalom, amelyben az alapja, hogy az ország összes lakosság onnantól fogva polgár "''civis''" volt.
 
== A rendek tagjai ==
A rend fogalma hasonlít mind a társadalmi réteg, mind a [[kaszt]] fogalmához. A társadalmi rétegtől megkülönbözteti, hogy tagjai [[identitástudat]]tal rendelkeztek, valamint a rend megváltozása (társadalmi felemelkedés illetve lesüllyedés) lényegesen nehezebb és ritkább volt, mint a modern értelemben vett társadalmi rétegeknél. Ebben közelebb áll a kasztokhoz, azonban a kasztrendszerrel ellentétben nem kizárólag a születési előjogon alapul.
 
Mindegyik rend rendelkezett alapvető jogokkal, mint a személyi szabadság, a bírósághoz való jog, [[tulajdonjog]], adójogi kiváltságok (adómentesség vagy közös adózás) és képviseleti jog.<ref name = "BH rend">{{cite book |title= Britannica Hungarica |year= 2005 |chapter = "rend"}}</ref> Ezeket a jogokat az uralkodók általában szorult helyzetükben ismerték el hivatalosan (mint [[II. András magyar király]] a szerviensek jogait az [[Aranybulla|Aranybullában]] vagy [[Földnélküli János]] a nemesi jogokat a [[Magna Charta Libertatum]]ban).<ref>{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 61}} ill. {{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 67}}</ref>
 
=== A nemesség ===
{{Bővebben|Nemesség}}
[[Fájl:Coa_Hungary_Family_Hunyadi_János_(extended)_big.svg|bélyegkép|jobbra|[[Hunyadi János]] címere]]
A nemesi rend alapvetően örökletes rend volt, amelybe annak tagjai beleszülettek. Nem nemesi származású személy felvételét a nemesi rendbe [[nemesi oklevél]] igazolta, amelyet az uralkodó (illetve annak kancelláriája) állított ki. Az oklevél egyik fontos része volt a nemesi [[címer]], aminek használatára ettől fogva jogosult volt a nemes. Az új nemes összes törvényes fiú ági leszármazottja ezután a nemesi rend tagjává vált. A nemesi cím adományozásával kezdetben együtt járt [[hűbérbirtok]] adományozása, amely a [[feudalizmus|feudalista államrend]] alapját képezte. A [[Kora újkori magyar történelem|kora újkori Magyarországon]] azonban már nem minden újdonsült nemes kapott birtokadományt.
 
A nemesség gazdasági bázisát hűbérbirtokán úrbéri szolgálatra kötelezett jobbágyai alkották, akik termésük egy részét adóként befizették ([[kilenced]]), és a nemes munkára kötelezhette őket ([[Robot (történelem)|robot]]). A nemes emellett jobbágyai bírája is volt. A rend feladata az ország védelme ([[nemesi felkelés]]) és az uralkodó szolgálata volt (ez testesül meg a [[18. század]]i „[[Noblesse oblige|nemesség kötelez]]” "''nobilitas obligat''" mondásban is), előbbi azonban a központi hatalom meggyöngülésekor a katonaság bizonytalan forrásává vált, és különösen a [[hivatásos hadsereg]]ek elterjedésével háttérbe szorult.
 
A nemesség nem minden országban maradt egységes rendként: például Angliában és a kora újkori Magyarországon a fő- és a köznemesség külön renddé vált szét, miután az eredetileg egységes nemességen belül a főnemesség és a köznemesség, jogait és kötelezettségeit tekintve, fokozatosan elkülönült.
 
=== A papság ===
{{Bővebben|Egyházi rend}}
A papi rendbe nem is lehetett beleszületni, a felvétel a papi rendbe [[szentség]]nek számított. Ennek a kiszolgáltatása a [[püspök]] jogosultsága volt, azonban feltételekhez nem kötötték. Ez a rendszer lehetővé tette a [[szimónia]] virágzását, majd a [[Reneszánsz]] idején a pápai trónusért küzdő itáliai nemesek időnként még a család gyermek tagjait is pappá szentelték.
 
A római katolikus papok szerepe a kezdetektől igen jelentős volt a középkori európai államok kialakulásában és igazgatásában, ezért az uralkodók az évszázadok során jelentős birtokadományokkal gazdagították az egyházat. Ezeken a területeken a [[főpap]]ok ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a világi földbirtokosok, jogosultak voltak a [[dézsma]] beszedésére, a robot és egyéb úrbéres szolgáltatásokat követelhettek meg a jobbágyoktól, ítélkezhettek.
 
Emellett mint az Isten képviselői jogosultak voltak az egyházi tized beszedésére is a fennhatóságuk alá tartozó területekről,<ref>Magyarországon [[I. István magyar király|I. István]] II. törvénykönyve mondta ki (lásd. pl. {{cite book|title = Történelem V.| last = Száray pages= 37}})</ref> ők azonban adómentesek voltak. A [[klérus]] fölött illetve egyházi ügyekben az egyházi bíróság ítélhetett.
 
=== A harmadik rend ===
{{Bővebben|Polgárság}}{{Bővebben|Jobbágyság}}
A rendi korszak alatt (Magyarországon [[1848]] előtt), a harmadik rendet a [[közrend]]űek alkották. A [[jobbágy]]ok nem rendelkeztek se szabadsággal, se semmilyen joggal vagy kiváltsággal, és egyben a harmadik rend legnagyobb részét alkották. Velük ellentétben, ennek a harmadik rendnek a legszűkebb rétege a polgár "''civis''" volt, egy olyan szabad ember, aki nem csak városban lakott, hanem egy bizonyos tekintélye és vagyona volt. Fontos megjegyezni, hogy a városi lakosság és a városi polgárság nem ugyanazt a csoportot jelenti. Utóbbi csak a kiváltságokkal rendelkező városok (Magyarországon [[szabad királyi város]]ok) lakosai tartozhattak bele, a [[mezőváros]]oké nem. Közülük is csak a vagyonosabb, önállóan tevékenykedő iparosok és kereskedők alkották a polgárságot, a városi lakosság többségét kitevő segédmunkások, [[napszámos]]ok illetve a [[céh]]eken kívüli [[kontár]]ok nem tartoztak közéjük.
 
A polgárságba bekerülhettek a vagyonosodó városi lakosok illetve (bevándorlás után) a jobbágyok "''coloni''" is. Települések városi rangra emelése is hozzájárult a polgári rend bővüléséhez. A papi és a nemesi rendből nem lehetett átkerülni a polgárságba. A szerényebb vagyonú vagy esetleg a nincstelen nemesek gyakran házasodtak össze módosabb polgárokkal, azonban természetesen a tehetősebb nemesek igyekeztek ezt a helyzetet kikerülni.
 
A kiváltságos városi polgárság mentesült az úrbéri szolgáltatások és a földesúr joghatósága alól („a városi levegő szabaddá tesz”), valamint jogosult volt képviselő által befolyásolnia [[rendi gyűlés]]eken születő döntéseket.<ref group="jegyzet">A polgárság kiváltságainak egy részét (pl. egyösszegű adózás illetve országgyűlési képviselet) később egyes nagyobb mezővárosok is megkapták.</ref> Magyarországon a polgárok legnagyobb része ekkor a német és szláv származásúak, akik a városokban laktak és néha komoly kis vagyonokkal rendelkeztek. Ahogy a nemesnek a kiváltsága a földbirtok, és mindenáron ezeket gyarapítani törekedett, a polgár, mivel számára törvényesen nem tudott olyat megszerezni, inkább házakat és épületeket szerzett a városban. A módosabb polgárok több épületeket birtokoltak, amelyeknek az ára gyakran hasonló volt mint a nemesi birtokoké.
 
Egy tipikus jómódú polgár a [[18. század]] végéből és a [[19. század]] elejéből, a pesti [[Prückler család]]ból való Prückler József ([[1778]]-[[1848]]) pékmester, választott pesti polgár volt.<ref name="iddprucklerjozsef">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DY33-4C6?i=781&wc=M6W2-729%3A101520301%2C105350401%3Fcc%3D1542666&cc=1542666|title=familysearch.org idd. Prückler József gyászjelentése}}</ref> A Kecskeméti utca, a Képíró utca, és a Bástya utca által bezárt telekre volt egy több emeletes háza; a mai Bajcsy-Zsilinszky út 56. szám alatt, szintén feküdt egy másik több emeletes háza, de az Országúton (a mai Károly körúton, a 16. szám alatt) volt a legnagyobb értéket képviselő palotája, amely [[1843]]-ban 18.000 forintot ért.<ref>Budapest Főváros Levéltára. XIII.5: A Prückler család iratai</ref>
 
== A rendiség kialakulása ==
A feudalizmus kialakulása és kezdeti fejlődése elsősorban Nyugat-Európához köthető, az itt kialakult mintákat vették át némileg módosított formában a periféria (Észak- és Kelet-Európa) államai.
 
A [[Római Birodalom]] bukását követően Nyugat- és Dél-Európa társadalmilag igen sokszínű volt. A volt római társadalom maradványai megmaradtak a [[Mediterráneum]]ban és Nyugat-Európa romanizált területein (főként a korábbi [[Gallia|Galliában]] és [[Hispánia|Hispániában]]). Ennek jelentősebb csoportjai a [[latifundium]]ok tulajdonosai, a földeken dolgozó elnyomott népesség (főként [[colonus]]ok, erre a korra a rabszolgatartás erősen visszaszorult) és az egyház hivatalnokai voltak.<ref group ="jegyzet">A hatalom és a kereskedelem szétesése miatt az [[5. század]]ra a hivatalnokréteg és a kereskedők elvesztették megélhetésük alapját, a városok hanyatlásnak indultak.</ref><ref name ="Száray IV. 15-17">{{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 15-17}}</ref> Ezzel párhuzamosan működött kezdetben az Észak-, Közép- és Kelet-Európa területéről bevándorolt [[Germánok|germán]] népek törzsi társadalma, melyben a hódítás során szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása és a fejlettebb társadalommal való érintkezés hatására megindult a szabadok differenciálódása.<ref name ="Száray IV. 15-17"/>
 
A kétféle rendszer az együttélés során fokozatosan összeolvadt. A colonusokból, rabszolgákból és lecsúszott szabad germánokból kialakult a jobbágyság, a római arisztokrácia és a befolyásos germán harcosok rétegének összeolvadásából keletkezett a középkor földbirtokos rétege, a nemesség.<ref name ="Száray IV. 15-17"/> A korszakban az egyház volt a kultúra letéteményese, írástudó szakemberei és az egyházi hierarchia nagy segítséget nyújtott a közigazgatás megszervezésében.<ref group = "jegyzet">A segítséget csak azok az uralkodók élvezték, amelyek római katolikus hitet vallottak. Ez is indokolta [[I. Chlodvig|Klodvig]] és a [[frankok]] megtérését [[498]] körül. (lásd {{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 11}} ill. ''Britannica Hungarica'')</ref><ref>{{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 11}}</ref>
 
A középkor első évszázadaiban a hatalom alapját a hűbéri kötelékek képezték, amit a nagybirtokosok (különösen a későbbi Franciaország és a [[Német-római Birodalom]] területén) gyakran megtagadtak, és szembefordultak a királlyal. A [[12. század]]tól fellendülő gazdaság hatására azonban megerősödtek a kisnemesek, elindult a városok kialakulása,<ref name ="Száray IV. 67-69">{{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 67-69}}</ref> és ezen folyamatokkal együtt a királyoknak is új bevételi forrásuk keletkezett a bányászat és a kereskedelem megadóztatásából, valamint a pénzverés monopolizálásából (összefoglalóan [[regálé]]). Ekkor kezdett nagyobb területeken kialakulni a polgárság, a földbirtokkal nem rendelkező, de személyében szabad kézművesek és kereskedők rétege.<ref name ="Száray IV. 67-69"/>
 
Ezzel párhuzamosan elterjedt az a nézet, hogy az országlakosok az ország érdekében rákényszeríthetik akaratukat az uralkodóra.<ref name ="Száray IV. 67-69"/> A főnemesség után az újonnan felemelkedett rétegek beleszólást követeltek az állam irányításába, cserébe támogatták a központi hatalmat, amely ezeket a jogokat garantálta számukra.
 
Ezzel megnyílt az út a főnemesség és a papság hatalmának korlátok közé szorításához, aminek az intézményi keretét a [[rendi gyűlés]]ek teremtették meg.
 
=== Rendi fejlődés Magyarországon ===
{{lásd még|Aranybulla|Hármaskönyv|Áprilisi törvények}}
Magyarországon a [[13. század]]ig a királyi birtokhálózat stabil hatalmi bázist biztosított a királynak ahhoz, hogy a rendektől függetlenül kormányozzon. A század elején azonban [[II. András magyar király|II. András]] birtokeladományozási politikája megrendítette az uralkodó hatalmát. A helyzettel elégedetlen [[szerviensek]] [[1222]]-ben az [[Aranybulla]] kiadására kényszerítették Andrást. A bulla a szerviensek szabadságjogainak törvénybe foglalása (és számos gazdasági jellegű rendelkezés) mellett az utószóban kimondta, hogy az ország lakóinak, kiváltképp főnemeseknek és a főpapoknak jogukban áll az uralkodót fegyverrel kényszeríteni az oklevél betartására.<ref name = "Száray V. 61-62">{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 61-62}}</ref><ref>{{cite web| title = Az aranybulla szövege| url = http://www.1000ev.hu/index.php?a=2&k=1&f=504&s=0|accessdate = 2009-09-11}}</ref> Elismerte a szerviensek és az egyháziak adómentességét, a szerviensek saját bírót választhattak maguknak ([[szolgabíró]]k). Ezeket a rendelkezéseket lényegében megerősíti az aranybulla [[1231]]-es megújítása és az egy évvel későbbi [[Kehidai oklevél]].
 
Bár a szerviensek rétege a későbbi századok során eltűnt, a rendelkezések jelentős része megmaradt, és a nemesi szabadságok alapját képezte:<ref name = "Száray V. 61-62"/>
* Adómentesség
* Bírói ítélet nélkül nem ítélhetők el.
* [[végrendelet|Végrendelkezés]] joga
* Birtokán a nemes parancsol, engedélye nélkül a király sem szállhat meg ott.
* Csak a király vagy a [[nádor]] ítélkezhet felettük.
* [[nemesi felkelés|Kötelesek hadba vonulni]] az ország védelmében, de az országhatáron kívül a király költségére.
 
A szervienseket [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] [[1267]]-ben kelt oklevele már a nemesekkel azonosította, vagyis kialakulóban volt a köznemesség. Ugyanezen oklevél vármegyénként 2-3 köznemesi küldöttet hívott meg az évenként székesfehérvári törvénynapokra. Ez azonban még nem országgyűlés, csak részvétel a bíráskodásban.<ref name = "Száray V. 72-73">{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 72-73}}</ref>
 
IV. Béla uralkodásához köthető a különleges jogállású [[jászok]] és [[kunok]] betelepítése az országba, akik sokáig a feudális államrendtől elkülönült csoportot alkottak, a katonai szolgálat fejében csupán jelképes adóval tartoztak az államnak (egyházi adót fizettek). Hasonló helyzetben voltak a [[székelyek]] és a [[hajdúk]] is később.<ref name = "Száray V. 72-73"/> Az [[erdélyi szászok]] is különálló, autonóm csoportot alkottak II. András [[Andreanum]]a óta.
 
A 13. század végére kialakult a [[köznemesség]] és a papság rendje, amelyek felsorakoztak a királyi hatalom mögött, és 1298-ban elrendelték az országgyűlés összehívását, azonban erejük kevésnek bizonyult egy működő rendi állam létrehozásához.<ref name = "Száray V. 76-77">{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 76-77}}</ref>
 
Az Anjouk korában megindult Magyarországon a városfejlődés, amely [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] uralkodásának idejére elvezetett egy immár említésre méltó polgári réteg létrejöttéhez, amelyet Zsigmond ki is használt a rendiség megerősítésére. Városi jogokat adományozott, függetlenítette őket a földesurak bíráskodásától, egységes fellebbviteli fórumot hozott létre számukra, a [[tárnoki szék]]et. Emellett képviselőiket is meghívta tanácskozásaikra. A városi polgárság igazi renddé válását azonban ekkor még akadályozta annak alacsony száma és a városok területi szövetségeinek szembenállása.<ref name = "Száray V. 98-100">{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 98-100}}</ref> Erősítette a vármegyerendszert, és az egyház erejére is támaszkodva<ref group ="jegyzet">Ennek részeként megadóztatta az egyházi jövedelmeket is, és üresen hagyott több főpapi hivatalt. (lásd {{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 98}})</ref> rendi jellegű államot hozott létre, amely átvészelte a Zsigmond halálát követő kaotikus időket is, fenntartva az ország működését.<ref>{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 108}}</ref>
 
Magyarországon a [[15. század]] végére három rend alakult ki, az elvileg egységes nemesi rend szétszakadásával a 16. századra négy rend jött létre, amelyek [[1848]]-ig fennmaradtak. Ezek a következők voltak:<ref name = "BH rend"/>
* a főnemesség
* a köznemesség
* a papság
* a polgárság
 
A magyarországi rendi berendezkedést az 1848-ban elfogadott [[áprilisi törvények]] nagyrészt<ref group="jegyzet">A főrendek közvetlen részvétele az országgyűlésen például továbbra is megmaradt.</ref> felszámolták.
 
=== Rendi fejlődés Angliában ===
A főnemesség 1215-ben a [[Magna Carta Libertatum]] (A nagy szabadságlevél) kiadására kényszerítette az uralkodót (Földnélküli Jánost). A charta a főnemesség a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. A király ez után nem vethetett ki adót a királyi tanács beleegyezése nélkül. Amikor a király - megsértve a chartát - önkényesen adót vetett ki, a főnemesség fellázadt (1264) és közösen lépett fel az uralkodóval szemben. Összehívták a parlamentet, amely a kis létszámú tanácskozó testület volt a király mellett. Most azonban valamennyi főnemes, valamint a lovagok és a polgárok választott képviselői meghívót kaptak. A XIII. század végére megerősödött a királyi hatalom korlátozásának a gondolata. Az érdekeiket érvényesíteni képes, azonos jogú és érdekű társadalmi csoportokat rendeknek nevezzük. Amikor I. Edwardnak amikor pénzre volt szüksége Wales és Skócia meghódításához összehívta a parlamentet (1295). Ettől kezdve az uralkodó Angliát a rendekkel együtt irányította kialakult a rendi monarchia.
 
=== Rendi fejlődés Franciaországban ===
[[IV. Fülöp francia király]] biztosabb alapokra akarta helyezni országának gazdaságát, ezért megtámadta a posztógyártásról híres Flandriát, ám a flamand városi parasztok serege 1302 -ben a Courtrai-i csatában legyőzte a francia királyi ármádiát. A bevételek megnövelése érdekében Fülöp egyházi adót vetett ki, amely miatt azonban konfliktusba került a pápai hatalommal. 1302 -ben Fülöp összehívta a már tartományi szinten működő rendi gyűlést, amelyben a három rend külön ülésezett. A főpapság és a főnemesség, csakúgy, mint az angol parlamentben, személyesen képviseltette érdekeit, a papság maradék része, a köznemesség és a polgárság képviselőkön keresztül.
 
=== Rendi fejlődés a Német-római Birodalomban ===
1356 -ban [[IV. Károly német-római császár]] (1346-1378) kiadta a Német Aranybullát, amely szentesítette a Német Római Birodalom széttagoltságát. Rögzítette benne, hogy a császárválasztás hét választófejedelem jogkörébe tartozik. (A kölni, a mainzi, a trieri érsek, valamint a cseh király, a szász választófejedelem, a rajnai palotagróf és a brandenburgi őrgróf.) Ez a tartós hatalmi állapot tette lehetővé, hogy Franciaország a kontinens legerősebb állama legyen, valamint hogy a magyar - cseh - és lengyel királyságok regionális nagyhatalmi státuszt vívjanak ki maguknak Közép-Európában.
 
==== Rendi fejlődés Csehországban ====
A huszita háborúk nyomán elindult Csehország rendi fejlődése, ugyanis a lázadó husziták egyik csoportjával való megegyezés - amely egyébként engedélyezte nekik a két szín alatti áldozást - rögzítette a király (jelen esetben Luxemburgi Zsigmond) hatalmának korlátozottságát a nép felett.
 
=== Rendi fejlődés Lengyelországban ===
[[I. Lajos magyar király]], akit 1370 -ben lengyel királlyá választottak, létrehozva a magyar és a lengyel királyságból a perszonáluniót, különböző törvényeket hozott a nemesség megerősítése érdekében. (Azért, hogy a nemesség elfogadja leány gyermekét, Hedviget trónörökösnek.) Ennek fényében 1374 -ben kiadta a kassai privilégiumokat, törvényben rögzítette a nemesi adómentességet. Kialakult a lengyel kétkamarás országgyűlés intézménye, mely a Követek Házára és a Szejmre tagolódott. {{csonk-szakasz}}
 
== A rendi állam intézményei ==
A rendi államformában az mindegyik hatalmi ágban megfigyelhető a központi, uralkodói hatalom és a rendek együttes jelenléte.<ref name = "BH rend"/>
 
=== Törvényhozás - a rendi gyűlés ===
{{Bővebben|Rendi gyűlés}}
A rendi állam törvényhozása a tartományi vagy országos szinten működő rendi gyűlés volt. A rendi gyűlést az uralkodó hívta össze, és neki állt jogában azt feloszlatni is. Ő terjesztette be és szentesítette a törvényeket, azokat azonban már a rendek vitatták meg. A rendek közül általában a nemesség jutott döntő szerephez, a papság és a polgárság szerepe inkább kiegészítő volt.<ref name = "BH rend"/>
 
Tartományi gyűlések elsősorban azokon a területeken működtek, ahol a központi hatalom nem volt elég erős a helyi főurak különállásának felszámolására, vagy ahol történetileg az ország több korábban félig-meddig független állam, terület egyesítésével jött létre (például [[Lengyelország]]ban,<ref>{{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 115}}</ref> a [[Német-római Birodalom]]ban, a spanyol államokban<ref>{{cite book | title = Spanyolország története | first = Ádám | last = Anderle | pages = 56 | publisher = Móra Ferenc Könyvkiadó | isbn = 963 11 6874 3}}</ref> vagy Franciaországban, amelynek nagy területeit a 15. század végéig a koronától független hercegségek tették ki). A Magyar Királyság területén is működött tartományi gyűlés, a [[Horvátország|horvát]] [[szábor]].
 
A rendi gyűléseken a rendek területenként eltérő rendszer szerint üléseztek, a két legelterjedtebb a francia mintájú háromkamarás, és a többek között Angliában és Magyarországon is meghonosodott kétkamarás rendszer volt. Előbbinél a papi- és a nemesi rend, valamint a harmadik rend küldöttei külön üléseztek, a főnemesek és főpapok személyesen vehettek részt, míg a közrendűek, az alsópapság és a köznemesség képviselői útján.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer (vagy egy egy módosított változata) működött még többek között Svédországban ({{cite web| title=Svéd Nemzetgyűlés az angol Wikipedián| url =https://en.wikipedia.org/wiki/Riksdag_of_the_Estates}}) Katalóniában, Valenciában és Aragóniában is. Az utóbbi két állam [[cortes]]ében külön üléseztek a főnemesek és a köznemesek képviselői. (lásd {{cite book | title = Spanyolország története | first = Ádám | last = [[Anderle Ádám|Anderle]] | pages = 47 | publisher = Móra Ferenc Könyvkiadó | isbn = 963 11 6874 3}})</ref>
 
A kétkamarás rendszerben a választóvonal nem a rendek között húzódott, a felsőházba (Magyarországon [[felsőtábla]]) a születésüknél illetve hivataluknál fogva személyesen meghívott [[főrend]]ek kerültek be, az alsóházban (Magyarországon [[alsótábla]]) pedig küldöttek útján képviseltették magukat a rendek.<ref name ="Száray IV. 67-69"/><ref group = "jegyzet">Ilyen rendszer működött még többek között a lengyel [[Szejm (lengyel)|szejmben]] ({{cite book|title = Történelem IV.| last =Száray | pages= 115}}),</ref>
 
Német területen megfigyelhető egy harmadik variáció, amely kissé mindkét rendszerre hasonlított, itt a főurak, a köznemesek és a városok alkottak rendet.<ref>{{cite web| title = Rendiség a német Wikipedián | url = https://de.wikipedia.org/wiki/Ständeordnung#Regionale_Besonderheiten|language= német }}</ref>
 
=== Végrehajtás ===
Mivel a királyi hatalom nem rendelkezett elegendő anyagi forrással mindenre kiterjedő hivatalnokrendszer kiépítéséhez, a helyi végrehajtás a rendek kezébe került,<ref name = "BH rend"/> csak a végrehajtó hatalom központi szervezete maradt az uralkodó kezében. Magyarországon ennek a megvalósulását láthatjuk a vármegyerendszerben, ahol a főispánt a király nevezte ki, a helyi ügyeket ténylegesen vezető [[alispán]]t azonban a 15. századtól - a rendi állam magyarországi létrejöttétől - a megyei rendek választották.<ref>{{cite book|title = Történelem V.| last =Száray | pages= 127}}</ref>
 
=== Igazságszolgáltatás ===
A rendi állam elégséges pénzbevétel hiányában a végrehajtáshoz hasonlóan az igazságszolgáltatásban is a helyi hatalmasságokra támaszkodott. A bíráskodás joga a feudális államokban általában az adott terület hűbérurát illette meg. A rendek azonban védelmet élveztek az uralkodói és főúri önkénnyel szemben, ami a különböző rendeknél eltérően valósult meg. Az egyházi rend külön egyházi bírósággal rendelkezett, a nagyobb városok pedig általában maguk választhatták meg bíráikat. A nemesség védelmét az biztosította, hogy fellebbezhettek a királyi bírósághoz.
 
== Hivatkozások ==
=== Jegyzetek ===
<references group = "jegyzet"/>
=== Források ===
{{források}}
 
== Irodalom ==
* {{cite book|title = Történelem IV. - A középkor| first= Miklós |last = Száray| publisher = Műszaki Kiadó| year = 1999 | city= Budapest| isbn = 963 16 2262 2| pages= }}
* {{cite book|title = Történelem V. - Magyar történet a kezdetektől 1490-ig| first= Miklós |last = Száray| publisher = Műszaki Kiadó| year = 1999 | city= Budapest| isbn = 963 16 2263 0| pages= }}
* {{cite book|editor= Halász György, Széky János|encyclopedia= |title= Britannica Hungarica Világenciklopédia|edition= elektronikus kiadás |year= 2005 |publisher= J.I.T. LEXIKON|location= Budapest}}
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Feudalizmus]]
* [[Alkotmányos monarchia]]
* [[Abszolút monarchia]]
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor||politika}}
 
[[Kategória:Feudalizmus]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Rend_(feudalizmus)”