|
A pénzintézetekkel kapcsolatos intézkedéseket a válság során átgondolták, ennek eredményeként lett a leginkább szabályozott terület, ami napjainkban is igaz. Új banktörvények születtek és bankfelügyeleti hatóságokat hoztak létre a betéttulajdonosok védelmére. Sok országban a bankválságot csak az állam volt képes megoldani ([[Németország]], [[Franciaország]], [[Ausztria]], [[Olaszország]]), így sok nagy bank került állami tulajdonba.
== Hatása Magyarországon Bon Jovi ==
=== Magyarország a válság előtt ===
[[Magyarország]] helyzete az [[1920-as évek]] végére stabilizálódni látszott az [[első világháború]] és [[trianoni békeszerződés|Trianon]] megrázkódtatásai után. Ehhez a hátteret az időszakban jellemző világgazdasági konjunktúra teremtette meg: a magyar termékek számára kedvezőek voltak az értékesítési lehetőségek külföldön, szükségleteit is viszonylag könnyen be tudta szerezni az ország, illetve a kedvező külföldi hitelek is elősegítették a viszonylagos fellendülést. A gazdasági válság ezeket a feltételeket egy az egyben megszüntette.
=== Az agrárválság ===
Hazánk legjelentősebb gazdasági ágazata a mezőgazdaság volt, amely a korabeli kivitel 70%-át bonyolította; éppen ezért érintette igen érzékenyen a gazdaságot a külkereskedelmi cserearányromlás mellett a Magyarországon különösen nagyra nyíló [[agrárolló]]. Mivel a válság túltermelési válság volt, a világpiac összehúzódását okozta, nehéz volt értékesíteni a magyar gabonát és lisztet, amit Magyarország legfőbb külkereskedelmi partnereinek ([[Ausztria]], [[Csehszlovákia]], [[Olaszország]], [[Németország]]) felerősödő [[protekcionizmus]]a csak tovább nehezített.
Ismert tény, hogy a túltermelési válság a mezőgazdaságban mindig árcsökkenést eredményez. A válság a magyarországi búzaátlagárakat [[1934]] elejére mélypontra süllyesztette (az [[1928]]-as 30 pengő/mázsa átlagárról 10 pengő/mázsa alá), ami az egész világon példátlannak számított, csak az [[argentína]]i árszínvonal volt hasonlóan alacsony. Az alacsonyabb árak alacsonyabb bevételeket eredményeztek, ami a gépesítés és a műtrágyahasználat csökkenéséhez és ezáltal a terméseredmények romlásához vezetett.
A válság alatt a mezőgazdasági termelők rendkívüli mértékben eladósodtak. [[1931]]-ben életbe lépett az adósvédelem, amely megakadályozta az eladósodott gazdaságok tömeges csődjét. Ezek a gazdaságok helyzetük javulása folytán [[1935]]-[[1936|36]]-ban megkezdhették adósságaik törlesztését. Az állam különféle módokon segítette őket: külön alapot hoztak létre a mezőgazdaság támogatására, melyből finanszírozták többek között az ún. [[boletta]]-rendszert (ártámogatás), a vasúti fuvarkedvezményeket, a termelési eszközök árának csökkenését, az értékesítési támogatásokat. A gazdavédelmi program egészen [[1941]]-ig működött.
=== Ipar ===
Ismert tény, hogy a túltermelési válság az iparban mindig kibocsátás-csökkenést okoz, ennek megfelelően a válság alatt közel 20%-kal esett vissza az ipari termelés; a vas- és acélgyártás, a [[bányászat]] ([[szénbányászat]] kivételével), a [[kohóipar]], a [[gépgyártás]], valamint a [[faipar]] szenvedte el a legnagyobb termeléscsökkenést. A mindennapi, nélkülözhetetlen cikkek kibocsátása csak kisebb mértékben csökkent, a [[textilipar]], [[bőripar]], [[Papírgyártás|papíripar]], [[vegyipar]], villamossági ipar és a [[konzervipar]] pedig növelni is tudta kibocsátását.
=== Hitelválság ===
==== Kialakulása ====
[[1926]] óta [[Magyarország]] eladósodási folyamata megkezdődött, súlyos külső egyensúlyhiány jellemezte ekkoriban a magyar gazdaságot, amit csak újabb külföldi hitelekkel volt képes kompenzálni. Így a [[Központi bank|Jegybank]] kénytelen felélni arany- és devizatartalékait, mindezek mellett az [[első világháború]] után megszűnt tőkeimport tovább nehezítette hazánk helyzetét. A külföldi pénzpiacok sorra omlottak össze, [[1931]] májusában a [[bécs]]i [[Creditanstalt]] (Ausztria ekkoriban egyik legnagyobb bankja) is bejelentette fizetésképtelenségét, az ebből kialakuló bankpánik [[Magyarország]]ra is átterjedt, ahol válságba került a [[Rothschild]] családdal szoros kapcsolatot ápoló [[Magyar Általános Hitelbank]], az ország ekkoriban egyik meghatározó-vezető pénzintézete. [[1931]] nyarán a [[Központi bank|Jegybank]] megállapította, hogy a [[Magyar Általános Hitelbank]] elvesztette alaptőkéjének nagy részét. Ekkor felmerült egy bankkonszolidációs program szükségessége, ahol esetleg más bankkal való összevonás vagy holding létrehozás révén megoldhatnák a helyzetet.
[[1931]]. július 13-án három napos bankszünnapot rendeltek el, ami a bankok és a tőzsde teljes bezárásával kívánta felszámolni a bankpánikot. Újboli megnyitásuk után korlátozták a betétkifizetéseket augusztus 14-ig. [[1931]]. augusztus 16-án [[aranypengőrendelet]]tel igyekeztek nyugtatni a betétekeseket, ami minden augusztus 15-e előtt elhelyezett betétet aranypengő alapra helyezett, így megőrizve az értéküket. [[1931]]. július 17-én az [[aranyalap|aranystandardról]] áttértek a [[kötött devizagazdálkodás]]ra (noha az ország névleg továbbra is arany alapú gazdálkodást folytatott). További intézkedésként pedig a kormány [[1931]]. december 22-én ([[transzfermoratórium]]ot hirdetett ki, amiben beszüntették a hosszú lejáratú tartozások fizetését és létrehozták a [[Külföldi Hitelezők Alapja|Külföldi Hitelezők Alapját]] a [[Magyar Nemzeti Bank]]on belül. Végül csak [[1937]]-ben került sor megállapodásra a törlesztésről a hitelezőkkel. [[1932]] júliusában „Hitelrögzítő” egyezményekben megállapodtak a rövid lejáratú tartozások fizetésének felfüggesztéséről is. [[1932]]-ben [[Gömbös Gyula|Gömbös]] nemzeti munkaprogramjában is szerepelt a bankkonszolidáció, de ez nem történt meg végül, mivel időközben az állami vállalatok is törlesztésképtelenek lettek.
==== A költségvetés helyzete a válság idején ====
Magyarország államháztartása [[1929]]-től újra [[deficit]]es lett, és [[1930]]-ig nem is tudott újabb rövid lejáratú hiteleket felvenni. Ezt követően hosszú lejáratú kölcsönt szeretett volna felvenni, de az egyre súlyosbodó helyzet miatt a nemzetközi pénzpiacokon nem került sor a kibocsátásra. Végül rövid lejáratú hitelhez sikerült hozzájutni, amit beruházásokra kellett volna fordítani, de ezt a költségvetés rendezésére fordították. Ezzel a kormány megsértette a [[genf]]i feltételeket és [[Magyarország]] újra a [[Népszövetség]] ellenőrzése alá került. [[Royall Tyler]] és [[Henry J. Bruce]] személyében [[1938]] tavaszáig fennmaradt a gazdasági ellenőrzés és válságkezelési javaslatokat dolgoztak ki német minta alapján a bevételek növelésére és a kiadások csökkentésére.
==== A helyzet rendezése ====
A helyzet rendezése érdekében a kormánynak választania kellett a stabil árfolyam és a pengő leértékelése között, az utóbbit legerőteljesebben [[Popovics Sándor (politikus)|Popovics Sándor]], az MNB elnöke ellenezte. Ennek oka főleg az inflációtól való félelem volt, ami az első világháborút követő [[hiperinfláció]] óta még mindig erősen élt a korabeli emberekben. A [[Defláció (közgazdaság)|deflációs]] politika végül elhúzódó válságot eredményezett egészen [[1938]]-ig, amikor a megváltozott pénzügyi politikát követően megkezdődött a növekedés. Ez a stabil árfolyam, ami túlértékelt valutát eredményezett, az exportra rendkívül rossz hatással volt.
== A válság utáni világ ==
Az [[ipari forradalom]] harmadik hulláma, mely az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban indult, elősegítette a válság utáni fejlődést. Beindult a [[kőolaj]] és az [[elektromos áram]] szolgáltatása, a [[Autó|gépkocsigyártás]] ipari húzóágazattá vált: [[autópálya|autópályák]], [[híd|hidak]], [[Alagút|alagutak]], benzinkutak és javítóműhelyek, autós vendéglátó-egységek épültek szerte a világban. Megindult az első ([[London]]-[[Párizs]]) légijárat is, amit a légiközlekedés világméretű és rendkívül gyors ütemű kiépülése követett. A hírközlést segítette a [[rádió]]zás elterjedése. A háztartásokban megjelentek az elektromos háztartási gépek, s az első [[műanyag]], a [[Bakelit (műanyag)|bakelit]] is.
|
