„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés

1914-ben [[Tisza István]] miniszterelnök a háborúban való részvétel ellen szavazott, tartott ugyanis Oroszország Szerbia melletti kiállásától, továbbá a magyar–román határt sebezhetőnek tartotta. A [[hadüzenet]] után a korábbi, álláspontját feladva Tisza mindvégig kitartott a háború végsőkig való folytatása mellett. 1917-re – szemben a háborút pártpolitikai különbség nélkül támogató irányzattal – négy politikai vonal alakult ki: az egyik a Tisza-féle [[Nemzeti Munkapárt]] álláspont volt, mely a háború folytatásához ragaszkodott. [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|Andrássy Gyula]] és [[Apponyi Albert]] szintén háborúpártiak voltak, de mérsékelt (választójogi) reformokat is szorgalmaztak. A radikális ellenzék, élén a [[Justh Gyula|Justh Gyulát]] felváltó [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihállyal]] – szövetségben a parlamenti képviselettel nem rendelkező szociáldemokratákkal és [[Polgári Radikális Párt|polgári radikálisokkal]] – komoly reformokat, földosztást, teljes körű választójogot és békekötést követelt. A negyedik áramlat a [[Katolikus Néppárt|klerikális]], antiliberális jobboldalé volt, melyet [[Prohászka Ottokár]] és [[Bangha Béla]] képviselt. A fenti politikai irányzatokkal szemben az 1910-es választási győzelemtől kezdve 1917-ig a magyar politikai életet Tisza István programja határozta meg.<ref>A századelő világa egy évszázad távlatából: nagyhatalmi politika, politikai nemzedékváltás, nemzetiségi és társadalmi mozgalmak (1903–1908). [http://www.korunk.org/?q=node/8744 ''Korunk''], 2007 december.</ref>

 

 

== A Monarchia külpolitikai nehézségei ==