Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás ,  2 évvel ezelőtt
→‎Élete: aperta link
<!-- Frank Capa, azaz Friedmann Endre Ernő 1945–46-ban Ingrid Bergman szerelme kedvéért Hollywoodba ment, ahol rövid ideig segédoperatőrként, filmrendezőként dolgozott. -->
 
Bergman [[1949]]-ben ismerkedett meg [[Roberto Rossellini]] filmrendezővel, miután annak ''[[Róma nyílt város'']] című filmje katartikus hatást tett rá. A ''Stromboli'' filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel [[1937]]-ben házasodott össze, és a lányukat, [[Pia Lindström]]öt. Összeházasodtak Rossellinivel, három gyermekük született: Isotta és [[Isabella Rossellini]] ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. A viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] elhagyására kényszerítették.
 
A botrány után [[1956]]-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az ''Anasztázia'' főszerepéért megkapta a második [[Oscar-díj]]át. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, [[1956]]-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel [[1957]]-től [[1976]]-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az [[1974]]-es [[Gyilkosság az Orient expresszen (film, 1974)|Gyilkosság az Orient Expresszen]] legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. [[1978]]-ban az [[Ingmar Bergman]] rendezte ''Őszi szonáta'' című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.