Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
| név=Dobi István
| kép= Dobi István 1948-06.jpg
| képméret=
| képaláírás= 1948-ban
 
| állam =A [[Második magyar köztársaság]]
| sorszám =3
| előd=[[Dinnyés Lajos]]
| utód=''önmaga, minisztertanácsi elnökként''
 
| állam2 =A [[Magyar Népköztársaság]] minisztertanácsának
| sorszám2 =1
| előd2=''önmaga, miniszterelnökként''
| utód2=[[Rákosi Mátyás]]
 
| ország3= [[A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa]]
| sorszám3=3
| előd3=[[Rónai Sándor]]
| utód3=[[Losonczi Pál]]
 
| születési dátum=[[1898]]. [[december 31.]]
| születési hely=[[Komárom (Magyarország)|Szőny]]
| aláírás=
| lábjegyzet=
|}}
 
'''Dobi István''' ([[Szőny]], [[1898]]. [[december 31.]] – [[Budapest]], [[1968]]. [[november 24.]]) [[Politika|politikus]], [[országgyűlési képviselő]], miniszter, [[miniszterelnök]], [[A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa]] elnöke.
 
== Életrajza ==
{{forr|Szegényparaszti református családból származott, szülei Dobi István és Csinger Julianna voltak.}} Az elemi iskola hat osztályát végezte el, mielőtt 12 évesen munkát nem kényszerült vállalni. [[1916]]. áprilisában besorozták katonának, ahonnét [[1918]] tavaszán szerelt le. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] alatt jelentkezett a magyar [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadseregbe]], akikkel a románok elleni, vesztes [[Tisza]]-menti csatában vett részt és esett fogságba. Ezután a románok internálták, csak [[1920]] februárjában szabadult a [[hajmáskér]]i táborból. Rövid időn belül behívták Horthy [[Nemzeti Hadsereg]]ébe, ahonnét novemberben szerelhetett le és térhetett haza szülőfalujába, ahol rendőri felügyelet alá helyezték. 1921-től kezdve fokozatosan kapcsolódott be a [[munkásmozgalom]]ba, előbb belépett a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségébe, majd tagja lett a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]nak is. Még ebben az évben, mint világháborús veterán, két [[Hold (mértékegység)#Változatai|katasztrális hold]] földet kapott a Nagyatádi-féle földreform során, valamint sikerült elhelyezkednie a MÁV-nál is, kezdetben, mint pályafenntartási napszámos. Később a komáromi fűtőházban, végül pedig a Milch-féle fatelepen dolgozott, mielőtt 1931-ben munkanélkülivé vált volna. Innentől kezdve napszámból és alkalmi munkákból tartotta fenn magát és családját. Még 1921-ben nősült meg, három gyermeke született; Edit 1922-ben, István 1923-ban és Sándor 1925-ben. István fia még kicsi gyermekkorában, 1926-ban meghalt.
 
[[1930]]-ban az MSZDP [[szőny]]i alapszervezetének alapító-elnöke lett. Az [[Magyarországi országgyűlési választások a Horthy-rendszerben#Az 1935-ös választások|1935-ös választások]] során került kapcsolatba a [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Független Kisgazdapárt]]tal, ahol az FKGP helyi jelöltje mellett korteskedett. [[1936]]-ban lépett át az FKGP-be, ahol a párt egyik vidéki szervezőtitkára, augusztus 20-án pedig az országos nagyválasztmány tagja, 1937-ben pedig a Földmunkás Tagozat elnöke lett. A pártban a [[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy Zoltán]]–[[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] vezette balszárnyhoz tartozott. A párt közbenjárására 1936-ban hároméves megbízatást (munkát) kapott [[Komárom (Magyarország)|Komáromban]] a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamaránál. Az [[Magyarországi országgyűlési választások a Horthy-rendszerben#Az 1939-es választások|1939-es választások]]on pártja Komárom-Esztergom vármegyei területi listáján indult, de nem szerzett mandátumot. A kamarai munkája lejártával rövid ideig az almásfüzitői olajfinomítóban volt szakmunkás, majd kubikos lett. 1940-ben tanfolyamot végzett a [[KALOT]] érdi népfőiskoláján, később egy ideig tanította is a Katolikus Legényegylet főiskolájának hallgatóit.
 
A Magyar Parasztszövetség alapítója, 1941. szeptember 28-án a szövetség függetlenített országos szervezőtitkára, 1943-tól pedig a FölmunkásFöldmunkás szakosztály elnöke lett. Ekkoriban ismerkedett össze számos baloldali egyetemistával, újságíróval, a szövetség titkára, Iliás Ferenc révén pedig az illegális [[Magyarországi Kommunisták Pártja|Magyarországi Kommunisták Pártjával]] is.
 
[[Margarethe hadművelet|Magyarország német megszállását]] követően bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, de csakhamar behívták katonának. Egy [[munkaszolgálat]]os század mellett teljesített szolgálatot, itt is került hadifogságba, ahonnét 1945 júniusában térhetett haza.
1949. május 15-én tartották meg az első egypártrendszerű országgyűlési választást, melyen csak a [[Magyar Függetlenségi Népfront]]ba „tömörült”, a kommunistákkal együttműködő koalíciós pártok és pártonkívüliek közös listájára lehetett szavazni. Az új [[Országgyűlés]] [[1949]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] fogadta el Magyarország első tételes írott [[A Magyar Népköztársaság alkotmánya|alkotmányát]]. Ennek alapján Magyarország államformája [[népköztársaság]] lett, az államszervezetet teljes egészében átalakították szovjet mintára.
 
Az ekkoriban zajló politikai koncepciós perek a kormány egyes tagjait is elérték. [[Rajk László]]t (1949-ben), [[Ries István]]t (1950-ben) és [[Marosán György (politikus)|Marosán György]]öt (1950-ben) is hivatalban lévő miniszterként tartóztatták le. Rajkot halálra ítélték és kivégezték, Riest még a pere előtt agyonverték a börtönben, míg Marosán halálos ítéletét [[kegyelem]]mel életfogytiglani börtönre változtatták. [[Zöld Sándor]]t is hivatalban lévő belügyminiszterként találták holtan otthonában családjával együtt 1951. április 20-án, miután előző nap Rákosi Mátyás élesen bírálta az ő és tárcája tevékenységét. Szintén ezen a napon tartóztatták le a hivatalban lévő külügyminisztert, [[Kállai Gyula|Kállai Gyulát]], valamint a Dobi-kormány korábbi belügyminiszterét, [[Kádár János (politikus)|Kádár János]]t is.
 
Szintén 1950-ben tartóztatták le az [[A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa|Elnöki Tanács]] elnökét (azaz Magyarország államfőjét), [[Szakasits Árpád]]ot is.
A [[Magyar Szocialista Munkáspárt]]ba Dobi [[1959]]-ben lépett be, ahol egyből tagja lett a [[MSZMP KB|Központi Bizottságnak]]. Tevékenysége elismeréseként 1961-ben [[Nemzetközi Lenin-békedíj]]at, és [[1967]]-ben a [[Szocialista Munka Hőse]] kitüntetést is megkapta.
 
Tagja volt [[1954]]-től [[1968]]-ig a [[Hazafias Népfront]] Országos Tanácsának, valamint [[1955]]–[[1965|65]] között a [[Termelőszövetkezeti Tanács]]nak. 1967. április 14-én vonult nyugdíjba. [[1968]]-ban megválasztották a frissen alakult [[Országos Szövetkezeti Tanács]] elnökévé. Egyre súlyosbodó betegsége következtében végül [[1968]]. [[november 24.|november 24-én]] halt meg.
 
== Források ==
69 449

szerkesztés