„Grősz-per” változatai közötti eltérés

A '''Grősz és társai pere''' a [[Rákosi Mátyás]] vezette magyar [[kommunizmus|kommunista]] rezsim [[koncepciós per]]e volt, része a [[magyar katolikus egyház]] társadalmi befolyása megtörésére irányuló politikának, melyre Budapesten 1951. június 15 és július 20-a között került sor. A per során [[Grősz József]] kalocsai érseket 15 év börtönre ítélik (8 másik vádlott társából egyet azonnal, kettőt később ítéltek halálra),<ref name=":4">{{Cite web|url=http://lexikon.katolikus.hu/G/Gr%C5%91sz%20%C3%A9s%20t%C3%A1rsai%20pere.html|title=Grősz és társai pere – Magyar Katolikus Lexikon|accessdate=2016-07-09|work=lexikon.katolikus.hu}}</ref> de 24 mellékperben összesen több mint kétszáz ítélet született, (17 halálos, 55 fő kapott tíz év feletti börtönt). A rendszerváltás után, 1990. május 18-án a Grősz-per ítéleteit semmisnek nyilvánították.<ref>{{Cite web|url=http://barankovics.hu/keresztenydemokracia-adatbazis/ki-kicsoda/grosz-jozsef|title=Grősz József {{!}} Kereszténydemokrata Tudásbázis - www.barankovics.hu|accessdate=2016-07-09|work=barankovics.hu}}</ref>

A Grősz-per előkészületei, illetve koncepciójának megszületése [[Mindszenty József]] 1948. december 28-án történt letartóztatásának idején kezdődött el. Két nappal a letartóztatást követően [[Kádár János (politikus)|Kádár János]] akkori belügyminiszter több magyar érseket és püspököt Mindszenty állítólagos vallomására hivatkozva lemondásra szólított fel, melyetamit azok (többek között Grősz József) elutasított. elutasítottak.<ref>Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje. München, 1988, 32-33. po.</ref> Az 1949. január 4-én tartott püspökkari értekezlet feszült légkörben zajlott le, melyenamelyen Grősz érsek elnökletével nyilatkozatot fogadtak el a magyar püspökök, miszerint visszautasítják az egyházat ért támadásokat a köztársasági államforma-, a demokrácia- és a földreform-ellenesség kérdésében, de ezt a nyilatkozatot csak január 23-án hozták nyilvánosságra.<ref>{{Cite web|url=http://ertekkereso.hu/doc/info/szentszeki_dok/hist_mag.htm#1949|title=A MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETI KRONOLÓGIÁJA (1945-1998.)|accessdate=2016-07-09|work=ertekkereso.hu}}</ref> [[Dobi István]] szintén január 4-ére tárgyalásra hívta a püspöki kart, mely tárgyalásonamelyen az állam és egyház közötti megállapodás lett volna a téma, s az este lezajlott megbeszélésen [[Grősz József]] mindössze ezt a nyilatkozatot olvasta fel, de többet nem szólalt meg, s így a megbeszélés sikertelenül zárult.<ref>Történeti Hivatal O - 13405/1. Magyar Római Katolikus Püspöki Kar. 168. po.</ref>

[[Fájl:Grősz József Kalocsa Kő Square.JPG|bélyegkép|150x150px|[[Grősz József]] kalocsai érsek szobra]]

Január 7-én (egy nappal az előtt, hogy a tárgyalások folytatódhattak volna) [[Mócsy Imre]] [[Jézus Társasága|jezsuita]] [[XII. Piusz pápa]] konkrét utasítását adta át a főpapoknak, melyben konkrétan megtiltotta a megegyezést. Arra a kérdésre, hogy ez utánezután mi következhet, [[Czapik Gyula]] akkori [[Egri főegyházmegye|egri érsek]] úgy válaszolt, hogy ez utánezután már csak egy út van, a mártíromság.<ref>Történeti Hivatal O - 13405/1. Magyar Római Katolikus Püspöki Kar. 172. po.</ref> Ezek után a Grősz József vezette püspöki kar egészen 1950. augusztusának végéig sikeresen hárította el a kormány tárgyalási terveit,<ref name=":1">{{cite book|last1=Csaba|first1=szerk., a bevezető tanulmányt írta és a mutatókat összeáll. Szabó|title=A Grősz-per előkészítése 1951|date=2001|publisher=Osiris K.|location=Budapest|isbn=9633891981|pages=16|url=http://mek.oszk.hu/14000/14025/14025.pdf|accessdate=9 July 2016}}</ref> de végül 1950. augusztus 30-án aláírásra került a megállapodás, amelyben a magyar katolikus püspöki kar elismerte a [[Magyar Népköztársaság]] államrendjét és alkotmányát, kijelentette, hogy az egyház törvényei szerint megbünteti azokat, akik fellépnek a népköztársaság ellen, valamint kötelezettségnek írta elő a híveknek, hogy működjenek közre az ötéves terv megvalósításában, a papságnak megtiltotta azt, hogy tiltakozzék a mezőgazdaság szocialista átszervezése ellen, valamint kijelentette, hogy a békemozgalmat támogatja a jövőben, azzal, hogy békepapi mozgalmat hoz létre. A kormány ugyanakkor elvben garantálta a vallásszabadságot, illetve a katolikus egyház működési szabadságát. Engedélyezte 6hat fiú- és 2két lányiskola visszaadását, és engedélyezteazt, hogy ezekben megfelelő számú szerzetes tanerő működjön. A kormány ígéretet tett arra, hogy az egyház elemi szükségleteinek fedezéséről gondoskodik, 18 évig arányosan csökkentve megfelelő összeget utal ki az egyházi célokra, valamint garantálta, hogy a papság illetményét kifizeti.<ref>A magyar katolikusok szenvedései 1944-1989. Havasy Gyula dokumentumgyűjteménye. Bp., é. n. [1990] 126-127. po.</ref> Noha a megállapodás egyházjogilag érvénytelen volt (s ezt az állam is tudta, hiszen a megállapodást a [[Magyar Közlöny]]<nowiki/>ben közzé sem tették), a püspökök abban reménykedtek, hogy ez által a helyzet konszolidálódik.<ref name=":1" /> Ezzel szemben egy héttel a megállapodás aláírása után az [[A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa|Elnöki Tanács]] s 1950. évi 34. számú törvényerejű rendeletével, a fenti nyolc iskolában szolgáló szerzetesrendeken kívül megvonta a magyarországi szerzetesrendek működési engedélyét.<ref>Magyar Közlöny, Bp., 1950. szeptember 7. 155-156. po.</ref>

Rövid időn belül kiderült, hogy a megállapodás sikertelen. A papság, s a főpapok is vonakodtak együttműködni (lényegileg meghátrálni) az állammal, nem támogatták (gyakorlatilag) a békepapságot, s állandóan keresték azokat a kibúvókat, amelyekkel esetleg az egyházat kedvezőbb helyzetbe tudták volna hozni. A [[Magyar Dolgozók Pártja|Magyar Dolgozók Pártjának]] vezetése 1951 késő tavaszától fokozott nyomás alá helyezte a püspöki kart. 1951. május 4-én kelt "Az„Az MDP KV Titkárság határozata a Párt egyházpolitikájának irányvonaláról"irányvonaláról”<ref name=":2">MOL M-KS276./. 54/142. őe. 1-12. po.</ref> című dokumentumban megállapította, hogy az együttműködés (gyakorlatban az egyház teljes behódolása) sikertelen, s ezért erősebb nyomás alá kell helyezni az egyházat, úgy, hogy az esetlegesen legkompromittálhatóbb, leginkább ellenálló püspököt el kell távolítani, vád alá kell helyezni, s el kell ítélni. Ezt össze kell kötni a [[ciszterciek]] és a [[Pálospálos rend]] elleni fellépéssel. Ekkor még nem dőlt el egyértelműen, hogy melyik püspök legyen a per vádlottja, de alapból elsődlegesen Grősz József neve merült fel.

A koncepciós per előkészítése során 1951. május 10-én született "Államvédelmis„Államvédelmis javaslat a Grősz József és társai elleni ügyben a vádlottak és a tanúk személyére"személyére” dokumentum részletesen tárgyalja a felhozandó vádakat, mely gyakorlatilag a per hivatalos vádirata is lett.<ref name=":0">Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára V-105752/1. Grősz József és társai. 35-40. po.</ref>

A vád alapja, hogy a vádlottak összeesküvést folytattak arra, hogy az akkor fenn állófennálló államrendszert megdöntsék, s egy restaurált rendszert hozzanak létre. A per előkészülete során több kormánylista is volt, ahogy a koncepció formálódott, de Grősz József személye, mint ideiglenes államfő mindegyiken szerepelt.<ref>Történeti Hivatal V-105752/1. Grősz József és társai. 21-28. po.</ref> A koncepció lényege szerint a pert úgynevezett amalgám módszer szerint kell megszervezni, amely eleve előírta több különböző ügy, esemény egybeolvasztását, keverését.<ref name=":2" /> Így a perben az alapkérdést, ami az állam ellenesállamellenes összeesküvés összekeverték kémkedéssel (természetesen belevonva az Egyesült Államok nagykövetségének egyegyik magyar tisztségviselőjét), valutaüzérkedést (amiért eleve halálbüntetést is kiszabhattak), gyilkossággal, melyetamit a szovjet katonák ellen követtek el, igaz harminc szovjet katona megölése sokkal nagyobb esemény lett volna, mint ami akkor bekövetkezett, valamint egy korábbi perben a vádlottat fel is mentették. A vádlottakat különböző időpontokban tartóztatták le, de hivatalosan előzetes letartóztatásba 1951.áü.001211/l.számú ügyészségi határozattal 1951. június 4-én kerültek.<ref name="BFL XXV. 4 1990">BFL XXV. 4. fi 001211/1951; 744/1990. Grősz József és társai. 825. p</ref> A per előkészítése során a vádlottak személyében történtek változások, hiszen Drdr. Gyomlay László, akit az AVH 1951. február 25-én vett őrizetbe 1951. március 17-én a vizsgálati fogságban elhunyt, így "helyére"„helyére” Pongrácz Alajos került.<ref>{{cite book|last1=Csaba|first1=szerk., a bevezető tanulmányt írta és a mutatókat összeáll. Szabó|title=A Grősz-per előkészítése 1951|date=2001|publisher=Osiris K.|location=Budapest|isbn=9633891981|pages=16|url=http://mek.oszk.hu/14000/14025/14025.pdf|accessdate=9 July 2016}} - 24. oldal</ref> A per koncepciós jellege ezen is megmutatkozik, hiszen nem a személyek voltak a lényegesek, hanem az, hogy az ügy hihetővé váljon.