|
== Életmódja ==
Ez az antilopfaj főleg nappal tevékeny, bár a nap közepét, amikor a legnagyobb a forróság, pihenéssel tölti. A meleg évszakban éjszaka is táplálkozik.<ref name=estes /> Az impalának három különböző „társadalmi” rétege van: a területtel rendelkező és az azt védelmező bikák, a tehéncsordák, melyekben a borjak is vannak, valamint a terület nélküli bikacsordák, melyben fiatal bikák és területet elvesztett, kiöregedett bikák társulnak.<ref name=schenkel>{{cite journal |last = Schenkel |first = R. |title = On sociology and behaviour in impala (''Aepyceros melampus'') Lichtenstein |journal = African Journal of Ecology |year = 1966 |volume = 4 |issue = 1 |pages = 99–114 |doi = 10.1111/j.1365-2028.1966.tb00887.x }}</ref> A területvédő bika, amint megnevezése is mutatja saját területet jelöl ki magának, melyet szagmirigyeivel, vizeletével és ürülékével határol el.<ref name=estes /> Ezt a területet hevesen védelmezi más bikákkal szemben, továbbá idepróbáljaide próbálja csalogatni a teheneket, hogy saját háreme legyen. A legénycsordák kis méretűek, alig számlálnak 30 főt. Ezekben a csordákban az állatok közti távolság általában 2,5-3 méteresméter; a nagyon fiatal és az öreg bikák inkább közelítenek egymáshoz, mint az ugyanolyan korú, ivarérett, de még terület nélküli bikák. Ez utóbbi állatok, csak próba döfésekpróbadöfések érdekében közelítenek egymáshoz. A tehéncsordák egyedszáma nagyon változatos lehet, a 6 főtől egészen a 100 fősig terjedhet. A tehéncsordák általában 80-180 [[hektár]]os területen belül mozognak. Az anya-borjú kapcsolat eléggé gyenge, azonnal megszűnik, hogy bekövetkezett az elválasztás. A fiatal bikát elkergetik, míg a fiatal tehén dönthet, hogy az anyja csordájában maradjonmarad, vagy más tehéncsordához csatlakozzoncsatlakozik. A tehéncsordák eléggé lazák és nincs szembetűnő vezérük.<ref name=estes /><ref name=murray>{{cite journal |last = Murray |first = M.G. |title = Structure of association in impala, ''Aepyceros melampus'' |journal = Behavioral Ecology and Sociobiology |date = 1981 |volume = 9 |issue = 1 |pages = 23–33 |doi = 10.1007/BF00299849 }}</ref> A legény- és tehéncsordákon belül a kapcsolatot az egymást tisztogatás, „átfésülés” tartja fent. Az eddigi megfigyelések szerint, a párosujjú patások közül, csak az impala takarítja egyaránt magát is és fajtársait is. A tehéncsordákban az egymás gondozását főleg a rokon állatok végzik, míg a legénycsordákban nem számít a rokonság. Az egymást gondozó impalák, naponta hatszor-tizenkétszer is „átfésülik” egymást.<ref name="hart">{{cite journal |last1 = Hart |first1 = B.L. |last2 = Hart |first2 = L.A. |title = Reciprocal allogrooming in impala, ''Aepyceros melampus'' |journal = Animal Behaviour (journal)|Animal Behaviour |year = 1992 |volume = 44 |issue = 6 |pages = 1073–1083 |doi = 10.1016/S0003-3472(05)80319-7 }}</ref>
[[Fájl:Impala AdeFrias.jpg|bélyegkép|balra|250px|Veszély esetén nagyokat ugrik, akár 2 méter magasra is]]
A társadalmi viselkedéseiket az éghajlat és az élőhely elhelyezkedése is befolyásolhatja. Az év különböző szakaszaiban ez az antilop mikor társasabb, mikor pedig területvédőbb. Az ilyen viselkedési ingadozások idejének hossza, állománytól állományra nagyon eltérő lehet. Például a dél-afrikai impalánál a területvédés és a párzási időszak néhány hónapig is tarthat, míg Kelet-Afrikában a területvédésre való hajlam nem olyan erős és rövid ideig tart. Néha a területvédő bika megtűri a legénycsordát a területén, sőt olykor ahhoz csatlakozik, elhagyva az általa kijelölt és kiküzdött területet. Hogy milyen viselkedése van egy-egy impalának, azt az adott évszak határozza meg. A tanzániai [[Serengeti Nemzeti Park]]ban végzett impala-kutatás szerint, a területtel rendelkező bikák 94%-a, csak kevesebb, mint négy hónapig tartottáktartotta fenn a területeikreterületére való igényeiketigényét.<ref name=estes />
Az impala az afrikai kontinens egyik legfőbb zsákmányállata. Erre a növényevőre főleg [[gepárd]]ok ''(Acinonyx jubatus)'', [[leopárd]]ok ''(Panthera pardus)'', [[oroszlán]]ok ''(Panthera leo)'' és [[afrikai vadkutya|hiénakutyák]] ''(Lycaon pictus)'' vadásznak. Ha megriasztják őket, hatalmas ugrásokkal menekülnek, szinte szállnak a levegőben; ilyenkor akár 32 méter magasba és 10 méter távolságba is ugranak, akár bokrokat és akár más impalákat is átszökhetnek.<ref name=kingdon /><ref>{{cite web |url = http://animals.nationalgeographic.com/animals/mammals/impala/ |title = Impala: ''Aepyceros melampus'' |publisher = National Geographic Society|National Geographic |accessdate = 6 May 2014 }}</ref> Védekezésképpen gyakran a hátsó lábukkal kirúgnak, mikor az elsőkkel földet érnek. Bármelyik irányba el tudnak rugaszkodni, ezzel gyakran megzavarják a ragadozóikat. Az elfutás mellett, a ligeterdők és bozótosok által szolgáltatott rejtekhelyeket is keresik. Ha veszélyt észlel, akkor két bokor közé bújva, mozdulatlanul figyel.<ref name=Nowak>{{cite book |last = Nowak |first = R.M. |title = Walker's Mammals of the World |volume= 2 |year = 1999 |publisher = Johns Hopkins University Press |location = Baltimore, USA |isbn = 978-0-8018-5789-8 |pages = 1194–6 |edition = 6th |oclc = 39045218}}</ref> A legfőbb hangkiadása egy erős ordításnak hallatszó a hang, amely valójában 1-3 , csukott szájjal kiadott orrhang. Ezt a hangot 2-10, nyitott szájjal kiadott torokhang követköveti; ekkortájt pofáját és farkát magasan felemeli. A legerősebb hangjai, akár 2 kilométeres távolságba is elhallatszanak.<ref name=estes /> A szagmirigyeivel fűszálakat és ágakat ken meg, így a többiek tudják, hogy ki az adott terület tulajdonosa.<ref name="Kingdon1989">{{cite book |last1 = Kingdon |first1 = J. |authorlink = Jonathan Kingdon |title = East African Mammals: An Atlas of Evolution in Africa |volume = 3 |date = 1989 |publisher = Academic Press |location = London, UK |isbn = 978-0-226-43725-5 |pages = 462–74 |url = {{Google Books|id=JiHqC9ROZTQC|page=462|plainurl=yes}} |oclc = 48864096}}</ref> Nem vándor állat; életét amely akár 12 évet is tarthat, ugyanazon az élőhelyen tölti.<ref name="estes" /> Fogságban akár 17 évig is élhet.
=== Élősködői ===
[[Fájl:Impala mutualim with birds wide.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Impalát tisztogató nyűvágók]]
Mint sok más nagyobb testű növényevő emlősállatnak, az impalának is számos élősködője van. A kullancsok közül: az ''[[Amblyomma hebraeum]]'', a ''[[Boophilus decoloratus]]'', a ''[[Hyalomma marginatum]]'', az ''[[Ixodes cavipalpus]]'', a ''[[Rhipicephalus appendiculatus]]'' és a ''[[Rhipicephalus evertsi]]'' támadjáktámadja meg.<ref name=Mooring1995>{{cite journal |last1 = Mooring |first1 = M.S. |title = The effect of tick challenge on grooming rate by impala |journal = Animal Behaviour |date = 1995 |volume = 50 |issue = 2 |pages = 377–92 |doi = 10.1006/anbe.1995.0253 |url = http://www.pointloma.edu/sites/default/files/filemanager/Biology/Faculty/Mooring/Publications/1995-Tick_challenge_impala_grooming_Anim_Behav.pdf }}</ref><ref>{{cite journal |last1 = Gallivan |first1 = G.J. |last2 = Culverwell |first2 = J. |last3 = Girdwood |first3 = R. |last4 = Surgeoner |first4 = G.A. |title = Ixodid ticks of impala (''Aepyceros melampus'') in Swaziland: effect of age class, sex, body condition and management |journal = South African Journal of Zoology |date = 1995 |volume = 30 |issue = 4 |pages = 178–86 |doi = 10.1080/02541858.1995.11448385 |url = http://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/02541858.1995.11448385 }} {{open access}}</ref><ref>{{cite journal |last1 = Horak |first1 = I.G. |title = Parasites of domestic and wild animals in South Africa. XV. The seasonal prevalence of ectoparasites on impala and cattle in the Northern Transvaal |journal = The Onderstepoort Journal of Veterinary Research |date = 1982 |volume = 49 |issue = 2 |pages = 85–93 |pmid = 7177586 }}</ref> Zimbabwében az elszaporodott ''R. appendiculatus'' kullancsok számos patás állat halálát okozták, mivel a kullancsbénulást okozták. Az impalának a fésűs fogazata tökéletes a szőrzetből való kullancseltávolításra, azonban ez a tevékenység nagyon időigényes, és a forró nyárinyáron az antilopok inkább a vízkereséssel foglalkoztak. Szintén az „átfésülés” elveszi a figyelmet a ragadozók veszélyéről, valamint koptassakoptatja a fogakat. Megfigyelések azt mutatták, hogy impala a testápolási idő hosszát és a „barátok” számát, az adott évszak kullancsmennyiségéhez időzíti, illetve tartja fent.<ref name=Mooring1995 />
Az impala testápolását a [[nyűvágófélék]] ''(Buphagidae)'' segítik. Ezek a [[madarak]] azokon a helyeken tisztogatnak, ahová az antilop nem ér el, mint például a füleket, a nyakat, a szemek körüli részeket, homlokot és a has alatti részt. Az impala a legkisebb állat, amelyre ezek a madarak rámernekrá mernek szállni. Egy kutatás szerint, a nyűvágók akkor is az impalát részesítették előnyben, amikor az antilop vörös tehénantilop, Grant-gazella, [[Thomson-gazella]] ''(Eudorcas thomsonii)'' vagy [[közönséges lantszarvúantilop]] ''(Damaliscus lunatus)'' társaságában volt. Ez azzal magyarázható, hogy a felsorolt antilopoktól eltérően, az impala főleg ligeterdőkben él, ahol a kullancssűrűség nagyobb, tehát több ízeltlábú mászhat az emlősre, így bőségesebb táplálékkínálatot biztosítanak a madaraknak.<ref>{{cite journal |last1 = Hart |first1 = B.L. |last2 = Hart |first2 = L.A. |last3 = Mooring |first3 = M.S. |title = Differential foraging of oxpeckers on impala in comparison with sympatric antelope species |journal = African Journal of Ecology |date = 1990 |volume = 28 |issue = 3 |pages = 240–9 |doi = 10.1111/j.1365-2028.1990.tb01157.x |url = https://www.researchgate.net/profile/Ben_Hart/publication/229520029_Differential_foraging_of_oxpeckers_on_impala_in_comparison_with_sympatric_antelope_species/links/554529cd0cf234bdb21d5192.pdf }} {{open access}}</ref> Egy másik kutatás szerint, a nyűvágók az emlős összes testénéltestrészénél jobban, a füleket kedvelik; valószínűleg azért, mert a kullancsok főleg ezekre kapaszkodnak.<ref>{{cite journal |last1 = Mooring |first1 = M.S. |last2 = Mundy |first2 = P.J. |title = Interactions between impala and oxpeckers at Matobo National Park, Zimbabwe |journal = African Journal of Ecology |date = 1996 |volume = 34 |issue = 1 |pages = 54–65 |doi = 10.1111/j.1365-2028.1996.tb00594.x |url = https://www.researchgate.net/profile/Mike_Mooring/publication/227814876_Interactions_between_impala_and_oxpeckers_at_Matobo_National_Park_Zimbabwe/links/55084f0a0cf2d7a281284433.pdf }} {{open access}}</ref>
Az impalára támadó [[tetvek]] ''(Phthiraptera)'' közül a következők említhetők meg: a ''[[Damalinia aepycerus]]'', a ''[[Damalinia elongata]]'', a ''[[Linognathus aepycerus]]'' és a ''[[Linognathus nevilli]]''. Egy kutatás szerint az ''[[Ivermectin]]'' nevű gyógyszer hatásos a ''Boophilus decoloratus'' és a ''[[Linognathus]]''-fajokkal szemben, azonban nem árt a ''[[Damalinia]]''-fajoknak.<ref>{{cite journal |last1 = Horak |first1 = I.G. |last2 = Boomker |first2 = J. |last3 = Kingsley |first3 = S.A. |last4 = De Vos |first4 = V. |title = The efficacy of ivermectin against helminth and arthropod parasites of impala |journal = Journal of the South African Veterinary Association |date = 1983 |volume = 54 |issue = 4 |pages = 251–3 |pmid = 6689430 }}</ref> A dél-afrikai kutatók megfigyelték, hogy amint az impala borjú növekszik, egyre több férge lesz; a legnagyobb féregállománnyal az egyéves példányok rendelkeznek. A férgek a következő nemeket képviselik: ''[[Cooperia]]'', ''[[Cooperoides]]'', ''[[Fasciola]]'', ''[[Gongylonema]]''. ''[[Haemonchus]]'', ''[[Impalaia]]'', ''[[Longistrongylus]]'' és ''[[Trichostrongylus]]''. A különböző féregfajok megjelenése és sűrűsége a különböző évszakoktól függően változik.<ref>{{cite journal |last1 = Horak |first1 = I.G. |title = Parasites of domestic and wild animals in South Africa. X. Helminths in impala |journal = The Onderstepoort Journal of Veterinary Research |date = 1978 |volume = 45 |issue = 4 |pages = 221–8 |pmid = 572950 }}</ref>
=== Táplálkozása ===
|
