„Maróti Egon” változatai közötti eltérés

1950-59 között az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] Latin Filológiai Intézet munkatársa, 1965-70 között a [[Kossuth Lajos Tudományegyetem|debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem]] Ókortörténeti Tanszékének vezetője. 1965-70-ig az MTA Ókortudományi Tanszékcsoportjának tudományos munkatársa. Végül 1970-1992 között a szegedi [[József Attila Tudományegyetem]] Ókortörténeti Tanszékét vezette docensi majd egyetemi tanári minőségben. Több féléven keresztül adott elő a [[Juhász Gyula Tanárképző Főiskola]] (később a Szegedi Tudományegyetem Tanárképző Kara) Testnevelési Tanszékén az antik görög sport és versenyjátékok témájáról. Haláláig professor emeritusként tevékenyen részt vett mind az oktatásban - főként a doktori képzésben -, mind pedig a kutatásban.

Fő kutatási területe a római gazdaság- és társadalomtörténet, latin filológia, görög epigráfia, az antikvitás továbbélésének problémái, valamint az antik görög sportélet. Több, mint 300 műve jelent meg magyar, és idegen nyelveken hazánkon kívül 10 külföldi országban, angol, francia, német, olasz és orosz nyelven: könyvek és széles skálájú szakmai tárgyú publikáció.

Oktatói munkája mindvégig szorosan kapcsolódott szerteágazó tudományos tevékenységéhez. Különösen kedvelte az antik „csemegéket” így pl.: a kalózkodás, a borhamisítás, az ókori sportolókkal, az olimpiákkal kapcsolatos történetek. Négygyermekes szülőként írt és előadott az antikvitásban a három és többgyermekes családoknak juttatott előnyökről.

Magyar és nemzetközi tudományos konferenciákon, kongresszusokon több ízben vett részt előadással: 1957 -től Magyarországon kívül az alábbi országokban: Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, (volt) NDK, NSZK, Németország, Olaszország, Románia, (volt) SZUSzovjetunió.