„Skagerraki csata” változatai közötti eltérés

A németek által alkalmazott RP C/12 jelű rézhüvelyekben tárolt kivetőtöltetek összetétele stabilabb volt és nem volt annyira érzékeny a külső behatásokra.<ref>Campbell, 377–378. o.</ref> A német lőporok összetétele nem különbözött sokban a britek által használt kordittól, az egy centralitet leszámítva. Ez szimmetrikus dietil-defenil urea volt és stabilizálóként funkcionált. Szerepét jobban betöltötte, mint a britek által alkalmazott vazelin. Jobban lehetett tárolni és bár gyúlékony volt, nem volt robbanásveszélyes. Rézhüvelyekben tárolva a becsapódásokkor keletkező lángnyelvekkel szemben jóval kevésbé volt érzékeny. Az RP C/12 összetétele: 64,13% nitrocellulóz, 29,77% nitroglicerin, 5,75% centralit, 0,25% magnézium-oxid és 0,10% grafit.<ref name="ReferenceA"/>

 

[[File:Animated gun turret.gif|thumb|balra|így zajlott a brit 15 hüvelykes (381 mm) ágyúk betöltése és elsütése a csatahajókon]]

A brit kivetőtölteteket két selyemzsákban tárolták, melyeket fémtubusban tartottak egy 16 unciás lőporgyutaccsal együtt, melyet vastag papírral tömítettek. Minden lövedék kilövéséhez négy kivetőtöltetet használtak. A betöltéskor a kezelő személyzet kivette a fémtubusból a tölteteket majd eltávolította a gyutacsot borító papírtömítést. Egy lövegtoronyban így nyolc csomag lőport tartottak készen, melyek 3600&nbsp;kg-ot tettek ki összesen. A töltetek zsákjából kis mennyiségben mindig szivárgott a lőpor.

Mivel a britek a lőgyakorlatokon a lőport nem tudták a kívánt gyorsasággal az ágyúkhoz eljuttatni a felvonókon és biztonsági nyílásokon keresztül, több biztonsági ajtót nyitva hagytak, hogy a kivetőtölteteket a következő sortűzhöz időben fel tudják juttatni. Ezeket az ajtókat az előírások szerint be kellett volna zárni a becsapódó lövedékek okozta tűz elleni védekezésül. A lőport (korditot) tartalmazó zsákokat halmokba rakták és helyben tárolták, teljesen felrúgva így a biztonsági előírásokat. A lőszerraktár és a lövegtorony közti átrakodó helyiségekben felhalmozott töltetek révén a britek növelték a tűzgyorsaságukat, de egyben sérülékenyebbé is tették ezáltal a hajóikat.<ref name="ReferenceB"/><ref>Campbell, 371-372. o.</ref> Sőt a nagy tűzgyorsaság doktrínája 1913-ban oda vezetett, hogy a lőszerhiánytól félve a brit hajók fő fegyverzetének lőszer-javadalmazását 50%-kal megnövelték (a nagy egységek esetében kb. 800-ról 1200-ra). Amennyiben így meghaladták a hajó lőszerkamráinak kapacitását, akkor a kivetőtölteteket a lőszerraktárakon kívüli biztonságosnak nem mondható helyeken tárolták.<ref>Lambert. "Bloody Ships" 36. o.</ref> A lövegtorony és a lőszerraktár között végig álltak a tárolt robbanószerek, és így egyetlen lövegtornyon elért találattal meg lehetett semmisíteni egy brit hadihajót.<ref>British Battlecruisers 1914–18, Lawrence Burr, Tony Bryan 41–42. o.</ref>

 

 

Mindkét fél csatahajói és csatacirkálói rendelkeztek különböző méretű torpedókkal hasonlóan a könnyebb hajókhoz. A brit csatahajók 3-4 víz alatti torpedóvetőcsővel rendelkeztek, a csatacirkálók 2-5-tel. Ezek mind 457 vagy 533&nbsp;mm-es (18 ill. 21 hüvelyk) átmérőjűek voltak. A német csatahajók 5-6 víz alatti torpedóvetőcsővel rendelkeztek, melyek három különböző átmérővel rendelkezhettek 457&nbsp;mm és 533&nbsp;mm között. A csatacirkálók 4-5 torpedóvetőcsővel rendelkeztek. A II. csatahajóraj gyenge fegyverzetű 6 régi csatahajójának (pre-dreadnoughtjának) alacsony sebessége visszafogta a német flottát, mely 18 csomós (33&nbsp;km/h) maximális sebességgel haladhatott szemben a britek 21 csomós (39&nbsp;km/h) sebességével.<ref>Campbell ''Analysis'', 16–19. o.</ref> A britek oldalán a 8 páncélos cirkáló sebessége és páncélzata maradt el a többi egységétől. A két oldalon ezek voltak a legsérülékenyebb egységek a modern hajókkal szemben.

:''"Nyilvánvalóvá vált, hogy az angol flotta egy nagy részével kerültünk szembe. Az egész északról keleti irányba húzódó ív tűztengerré vált. Az ágyúk torkolattüze világosan kirajzolódott a horizonton a füstön és ködön keresztül, de a hajókat magukat nem lehetett kivenni."''<ref>Scheer 152. o.</ref>

[[Fájl:HMS_Marlborough_(1912).jpg|thumb|300px|az egyetlen elszenvedett torpedótalálat kis híján a ''Marlborough'' vesztét okozta]]

 

Scheer tudatában annak, hogy még nincs elég sötét ahhoz, hogy teljesen elszakadjon és a flottája egy esetleges üldözést nagyon megszenvedne, 19:55-kor újra keletnek fordult. Könyvében erre egy emlékezett vissza: