'''Tung Cse''' ([[1856]]. [[április 27.]] – [[1875]]. [[január 12.]]) kínai császár [[1861]]-től haláláig.
Tung Cse [[Hszien-feng Fengkínai császár|Hszien-feng]] császár fiaként született, és édesapja halála után lépett a trónra alig 5 évesen. Kezdettől fogva egy 3 tagú régenstanács uralkodott helyette, élén édesanyjával, [[Csu Hszi]] császárnéval (1835–1908). [[1864]]-re sikerült leverni a már 14 éve tomboló [[Tajping-felkelés]]t Kína déli részén, [[1868]]-ban pedig az [[1853]]-ban kirobbant [[Nien-felkelés]]t északon. A régensség rendezte a kincstár helyzetét; a lázadások sújtotta területen felújította a hivatalnoki vizsgarendszert, és cserélte a hivatalnoki kart; a parasztokat vetőmag és szerszámok osztásával igyekezett intenzívebb gazdálkodásra fogni. Nyugati mintára új fegyverek gyártása indult meg, ám a tudományos gondolkodás területén a modern eszmék nem tudták legyőzni a [[konfucianizmus]] hagyományait. Új testület jött lére a külügyek kezelésére is.<ref name=uralkodok>Uralkodók és dinasztiák, 658. oldal</ref>
Tung Cse 17 éves korától, [[1873]]-tól vehette kezébe személyesen az uralkodói ügyeket – bár kevéssé érdeklődött irántuk – , de már [[1875]]-ben elhunyt. Kína trónján unokaöccse, [[Kuang-hszü kínai császár|Kuang-hszü]] követte.<ref name=uralkodok/>
