Wikipédia

„Tamilakam” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Image:Ancient tamilakam ports.png|thumb|200px|Tamilakam]]
'''Tamilakam''' (Tamil: தமிழகம்), „Tamilok országa” a [[tamilok]] saját elnevezése országukra. A klasszikus kori (i. e. 7. sz. – i. sz. 12. sz.) [[dél-india]]i királyságok területét foglalja magában, a [[Csola-dinasztia|Csola]]-, [[Pándija-dinasztia|Pándja]]-, [[Cséra-dinasztia|Cséra-dinasztiák]] királyságait. Területe kiterjedt a mai [[India]] [[Kerala]], [[Tamilnádu]] államok területére, és [[Karnátaka]] valamint [[Ándhra Prades]] állam déli részére. Királyi székhelyeik [[Tandzsávúr]], [[Maduráj]], [[Kocsin (indiai város)|Kocsin]], ezek ma is India jelentős városai közé számítanak.<ref>{{opcit|n=Tenigl-Takács László |c=India története |k= |f= |o=13}}</ref>
A területre jellemző volt a sok kisebb fejedelemség. Ezek az idők során hol egyik, hol másik királysághoz csatlakoztak. Az évszázadok folyamán ezen a területen más dinasztiák is uralkodtak, ez a három a legjelentősebb. Az ősi [[Tamil nyelv|tamil]] nyelvet beszélték, a [[Malajálam nyelv|malajálam]], a mai Kerala állam nyelve a 13. századtól számít önálló nyelvnek.<ref>{{opcit|n=Digitális Tankönyvtár |c=India-II.Dél-India-Dél-India dinasztiái |k= |f= |o=}}</ref>
Az évszázadok folyamán ezen a területen más dinasztiák is uralkodtak, ez a három a legjelentősebb. Az ősi [[Tamil nyelv|tamil]] nyelvet beszélték, a [[Malajálam nyelv|malajálam]], a mai Kerala állam nyelve a 13.századtól számít önálló nyelvnek.<ref>{{opcit|n=Digitális Tankönyvtár |c=India-II.Dél-India-Dél-India dinasztiái |k= |f= |o=}}</ref>
 
== A királyságok ==
=== Pándja királyság ===
[[Image:Twin fish flag of Pandyas.svg|thumb|100px|Pándja zászló|left]]
[[Image:FourArmedVishnuPandyaDynasty8-9thCentury.jpg|thumb|150px|Négykarú Visnu szobor a 8.-9. századból]]
[[Image:Pandya territories.png|thumb|150px|Pándja területek|left]]
 
A pándja szó levezethető a tamil bika szóból is. A korabeli, [[csankál irodalom]]ban a pándja régi országot jelent.<ref name="Major">{{opcit|n=Major István |c=A tamil irodalom kistükre |k= |f= |o=9-44}}</ref>
 
A Pándja-dinasztia központja az [[India-félsziget]] legdélibb részén volt. A dinasztia megalapításának időpontja ismeretlen, az i. e. 6. századból azonban már vannak feljegyzések.<ref>{{opcit|n=Terebess Ázsia Lexikon |c=Pándja |k= |f= |o=}}</ref> Első fővárosa [[Korkai]], ma is létező falu az Indiai félsziget déli részén. A régészeti feltárásokból tudjuk, hogy halászattal, gyöngyhalászattal, kereskedelemmel foglalkoztak. A korabeli pándja zászlón található páros hal is erre utal. Termékei a [[Római Birodalom]] területére is eljutottak.<ref>{{opcit|n=ifpindia |c=Tamil and Tamil Akam at the Crossroads |k= |f= |o=}}</ref>
 
A helyi fejedelmek folyamatos harcaiban a Pándja-dinasztia idővel háttérbe szorult. Jelentős birodalmat [[Kadungon]] uralkodása alatt a 6. században hozott létre. Ekkor már [[Maduráj]] a főváros. Később a [[Csola-dinasztia|Csolák]] megerősödésével újra háttérbe szorult, elismerte a Csolák királyságát, a birodalmon belül alkirályságként élt tovább. A 13. században legyőzte a Csolákat, ekkor érte el a királyság a legnagyobb kiterjedését. A század végén a belső, örökösödési viszályokban legyengült, és végleg elvesztette önállóságát.
 
Vallásukat tekintve a [[hinduizmus]]on belül alapvetően [[Siva]]-hívők voltak, megtalálható ezenkívül a [[buddhizmus]], virágzott a [[dzsainizmus]] is .
 
Legjelentősebb korai időkből származó építészeti alkotások a sziklák kifaragásával készült templomok.
Megjelenik a későbbi korokra jellemző [[hindu templomépítészet|templomstruktúra]], a [[vimána]], [[mandapa]] és [[sikhara]].
A későbbi időszakban a maduráji Mínáksi-templom és Nellaiappar templomai, Tirunelveli a legjelentősebb építészeti alkotások.
 
=== Cséra Királyság ===
[[Image:Chera emblem.jpg|thumb|100px|Cséra embléma|left]]
[[Image:Chera coin with legend Kuttuvan Kotai.jpg|thumb|200px|Cséra érme a 3. századból]]
[[Image:Map of Chera Kingdom.jpg|thumb|200px|Csérák királyságának (Keralaputras) legnagyobb kiterjedése|left]]
 
A cséra szó valószínűleg a klasszikus tamil csaral-cséral szóból származik, amely hegyet, lankát jelent. Ősi, törzsi jelük a vadász népekre jellemző íj, amely a Cséra-uralkodók zászlóján is megjelenik.
 
A [[Cséra Királyság]], más néven ''Keralaputrasz'' (Kerala fiai) Tamilakam nyugati területén helyezkedett el. A dinasztiáról már i. e. 3. századból vannak említések, uralma az i. sz. 12. századig tartott, a királyságnak a Csolák hatalmi törekvései vetettek véget.<ref>{{opcit|n=mapsofindia.com |c=Chera Dynasty |k= |f= |o=}}</ref> A nép továbbra is fennmaradt, ez a mai [[Kerala]] állam.
A Cséra-dinasztiáról írásos emlékek származnak [[Asóka]] idejéből, megtalálhatóak a Csankál(Szangam)-korszak verseiben is. A királyság területe kiterjedt a [[Malabár-partok]]ra, a dél-indiai [[Karur]], [[Coimbatore]] és [[Salom]] területére (ez a mai [[Kerala]]) és [[Tamilnádu]] egyes részeire. A szomszédos királyságokkal folytatott harcok során területe többször változott.
A Cséra-dinasztia alapítója [[Perumcsottu Utijan Cséralatan]] és fia [[Imajavaramban Nedum Cséralatan]] uralkodása alatt a királyság hatalma megnőtt, a művészet és az irodalom jelentős támogatást élvezett. A korszak jelentős költője [[Kannanar]].
38 ⟶ 37 sor:
A Csérák uralkodása alatt virágzott a kereskedelem. Termékei az [[elefántcsont]], a fűrészáru, fűszerek, ezenkívül exportált értékes drágaköveket és gyöngyöt is. Főleg a [[Közel-Kelet]]tel, [[Egyiptom]]mal és [[Dél-Európa|Dél-Európával]] tartott fenn jelentős kereskedelmi kapcsolatot.
 
A Csérák alatt a helyi, főleg [[Siva]] központú vallás mellett számos más vallás is létezett, mint a [[buddhizmus]] és [[dzsainizmus]]. Szent [[Tamás apostol]] a hagyományok szerint itt szált partra, a [[kereszténység]] azóta is honos ezen a területen.<ref>{{opcit|n=India Text |c=Chera Dynasty |k= |f= |o=}}</ref>
{{-}}
 
44 ⟶ 43 sor:
{{fő|Csola királyok listája|Csola-dinasztia}}
 
[[Image:Rajaraja mural-2.jpg|thumb|szélességpx|Rádzsarádzsa és tanácsadója Karuvurar guru, Brihadesvara templom, Tamilnadu, 11. század]]
[[Image:Rajendra map new.svg|thumb|szélességpx|Csola birodalom legnagyobb kiterjedése, befolyási övezetei]]
Az Csolákra vonatkozó első irásosírásos utalások megtalálhatók a [[Mahábhárata|Mahábháratában]], illetve [[Asóka]] alatt keletkezett írásokban is. Ősi törzsi jele a tigris, ez található a korabeli zászlaikon is. A Csola Királyság az i. e. 1. századtól az i. sz. 13. századig követhető nyomon.
 
Központja Dél-India keleti részén található. Legnagyobb kiterjedését a 10-11. században érte el, [[I. Rádzsarádzsa Csola]] és fia uralkodása alatt.
A Pándja királysággal és a Cséra királysággal folytatott csaták mellett harcban álltak a [[Dekkán-fennsík|dekkáni]] [[Csálukja-dinasztia|Csálukja-dinasztiával]] és a Pállavákkal<ref>{{opcit|n=India Netzone |c=Tamilnadu történelme |k= |f= |o=}}</ref> is.
 
A Csola Királyság legnagyobb kiterjedése idején külpolitikájuk és főleg külkereskedelmük révén kiterjesztették befolyásukat [[Délkelet-Ázsia|Délkelet-Ázsiára]] egészen Indonéziáig, meghódították [[Srí Lanka|Srí Lankát]], s kereskedelmi kapcsolataik révén elérték az [[Arab-félsziget]]et is. Kelet felé kulturális nyomaik a legjellemzőbbek, templom- és palotaépítészetük, a hinduizmus, valamint a dél-indiai írásbeliség, a dél-indiai művészeti formák meghonosításával. Ezek megtalálhatók [[Jáva|Jáván]], illetve a korabeli [[Khmer Birodalom]] nagy építkezéseiben, például [[Angkor]] templom- és palotaépítészetében.
 
A Csolák fővárosa [[Tandzsávúr]] volt, évszázadokon keresztül megtartotta hatalmi és kulturális központi szerepét. A korszak kiemlelkedő alkotása a [[Brihadesvara-templom]], amely ma már a világörökség része.
60 ⟶ 59 sor:
''[[Ipar]]a'' [[kézművesség|kézműves]] jellegű, jelentős az építőipara, a kezdeti hegyekből kifaragott templomokat felváltják a máig alkalmazott építészeti stílusok. A templomok, paloták egy része máig fennmaradt.
 
''[[kereskedelem|Kereskedelme]]'' sokrétű, egyrészt [[India]] belső területeivel áll kapcsolatban, terményeik a karavánutakon keresztül eljutnak Európa és Ázsia különböző részeibe, a [[Közel-Kelet]]re, [[Közép-Kelet]]re. Földrajzi helyzetéből adódóan a tengeri kikötői is jelentősek, ezeken keresztül közvetlen kereskedelem folyik a [[hellenisztikus civilizáció|hellenisztikus államok]]kal, majd a [[Római Birodalom]]mal is. A tengeri kereskedelmi utakon eljut [[Délkelet-Ázsia|Délkelet-Ázsiába]] is, [[Jáva]] szigetére, [[Khmerek|khmer]] területekre<ref>{{opcit|n=Marilia Albanese |c=Angkor |k= |f= |o=}}</ref>
 
== Vallás ==
69 ⟶ 68 sor:
 
=== Dzsainizmus hatása ===
Az i. e. 6. században a brahmanizmusból kiváló dzsainizmus az emberiség által időnként elvesztett örök és általános igazságok megértését és osztályozását tekinti fő feladatának.
{{fő|Dzsainizmus}}
Hatása a tamil területeken is megfigyelhető a templomépítészetben, szobrászatban, irodalomban.
A [[Szangam Akadémia]] őstörténeti leirásaleírása is dzsainista hatást mutat, az első, történetileg is bizonyítottan létező akadémiát i. sz. 470-ben dzsaina szerzetes, [[Vadzsranandi]] alapította Madurájban.
 
=== Buddhizmus hatása ===
80 ⟶ 79 sor:
 
=== Hinduizmus ===
A hindu bhakti tanítása szerint az életet nem megvetni kell, hanem megismerni, szeretni, és szépségeit élvezni. Az emberek tömegestül térnek át az új hitre.
A hinduizmus magába fogadta a tamilok ősi isteneit is. Már a korai költészetekben megjelenő Sivát, majd a hegyek istenét Muruhamot, mint Siva fiának Szkandának egy megtestesüléseként fogadja be, Kotrovai, a háború és a győzelem istennőjéből Káli reinkarnációja lett, Tirumálból pedig [[Visnu]].
 
A buddhizmusból átvette a bhaktit, így alakul ki a [[vaisnavizmus|vaisnava-bhakti]], majd a [[Saivizmus|saiva-bhakti]]. A bhakti ideájában a társadalmi helyzet, a származás sem játszik szerepet, egyedül az imádott istennel (Siva, Visnu) és a többi hívővel fenntartott kapcsolat a fontos. A bhakti-hívők továbbra is az egyéni megváltás lehetőségét hirdetik.
 
A 10. században a vaisnava-bhakti költők himnuszait a [[srírangam]]i templomváros vezetője [[Nádamudi]] összegyűjti, majd beemeli a szent könyvek közé, a himnuszok a templomokban is énekelhetők. A 11. században Srírangamban [[Rámanudzsa]] már új központot alakított ki [[Tirupati]]ban. A Csola királyság saiva vallású vezetője száműzte Rámánudzsát, aki 12 évet töltött a szomszédos [[Májszuri Királyság]]ban. A májszúri király templomot épített ''Melkót''ban, itt töltötte száműzetését. A vaisnava védántát tárgyaló művei mellett kialakította a vaisnava templomok vallásgyakorlati formájáit, majd kinevezte az [[ácsárja|ácsárjákat]], akikhez a későbbiekben a doktrinális és vallásgyakorlati kérdésekkel lehetett fordulni. Ezt tekintik a [[vaisnavizmus]] kiindulásának.<ref name="Klostermaier">{{opcit|n=Klaus K. Klostermaier |c=Bevezetés a Hinduizmusba |k= |f= |o=150-151}}</ref>
 
A 11. századtól India északi részén erőteljesen terjed az [[iszlám]] . A dél-indiai területre húzódnak vissza a [[szanszkrit nyelv|szanszkrit]] hagyományok.így a viszonylag független és erős tamil királyságokban tud továbbfejlődni és megerősödni a hagyományos hindu kultúra. A vallás dogmatikus egyházi renddé merevedik, kialakul a hinduizmus legortodoxabb rendszere.
 
== Művészetek ==
[[Fájl:India - Madurai temple - 0785.jpg|bélyegkép|200px|Gopuram [[Maduráj]]ban]]
[[Image:Bronze sculpt NMND-6.JPG|thumb|szélességpx|Síva a Tánckirály (Natarádzsa]]
[[Image:Ancient Tamil Script.jpg|thumb|szélességpx|Tamil nyelvű felirat Tandzsávur, Brihadesvara-templom]]
[[Image:Tamil nadu, vishnu (incompiuto), XII-XIII sec.JPG|thumb|250px|Visnu ábrázolás a 12-13. századból (Tamilnádu]]
[[Image:Puhar-ILango.jpg|thumb|szélességpx|Ilangovadikal herceg]]
=== Templomépítészet ===
A korai időkre a sziklák kifaragásával készült templomok a jellemzők. Megjelenik a későbbi korokra jellemző [[hindu templomépítészet|templomstruktúra]], a [[vimána]], [[mandapa]] és a [[sikhara]]. [[Maduráj]]ban épült a Mínáksi templom és Nellaiappar templomai. Igen jelentős a [[mahábalipuram]]i templomkomplexum [[Tamilnádu]]ban. A [[Csola-dinasztia]], 850–900 között [[Tamilnádu]]ban épített templomokat [[Brihadeshvar]]ban és [[Szrírangam]]ban.
 
{{fő|Hindu templomépítészet#Dél-indiai, vagy dravida stílus}}
 
=== Szobrászat ===
Kiemelkedő jelentőségű a korszak bronzszobrászata, a Csola-korszak az indiai bronzszobrászat csúcspontja. Az első templomvárosok (Tandzsávúr, Csidambaram) kialakulásával a szobrászat is fellendült. Mivel a templomok többsége [[saivizmus|saiva]], a [[Siva]]-ábrázolások vannak túlsúlyban. A Legismertebb Siva Tánckirályként (Natarádzsa) való ábrázolása.
 
Kisebb számban ugyan, de világi témájú szobrok is készültek, ilyen például egy Csola királynő dúsan ékszerezett, fejedelmi tartásban álló szobra. Az oldalt billentett fej, a testsúlyt tartó láb oldalán a csípő hajlata, valamint a váll ellentétes mozdulata rajzolja ki az indiai szobrászat jellegzetes, ún. háromszorosan hajlott (''tribhanga'') testtartását.
109 ⟶ 108 sor:
=== Irodalom ===
 
'''''Nemesi költészet''''', A Csankál-korszak (Tamil: சங்ககால பருவம், ) más néven Szangam-korszak a tamilok saját elnevezése az irodalmuknak erre a korszakára. A nemesi jelző itt nem az arisztokratára utal, hanem a korabeli eszménykép szerint élő emberre. A nemzetközi szóhasználatban meghonosodott neve, a Szangam, a [[dzsainizmus|dzsaina]] eredetű legendából származik, mely szerint létezett egy harmadik, [[maduráj]]i tamil irodalmi akadémia, a ''Maduraittamizs Szangam''. A korszak elnevezése az akadémia nevéből származik. A korai időkre jellemző a derűs, vallásosságtól mentes irodalom. A vándor énekesek mellett jellemző a színpadi jellegű előadás, ahol a [[dráma]], a zene és a tánc egyenrangú megjelenése jellemző. Férfiak és nők egyaránt lehettek költők, írók, előadók. A tamil irodalomnak erre a szakaszára egyébként is jellemző, hogy független a nemtől, vallástól, származástól.
A korai időkre jellemző a derűs, vallásosságtól mentes irodalom. A vándor énekesek mellett jellemző a színpadi jellegű előadás, ahol a [[dráma]], a zene és a tánc egyenrangú megjelenése jellemző. Férfiak és nők egyaránt lehettek költők, írók, előadók. A tamil irodalomnak erre a szakaszára egyébként is jellemző, hogy független a nemtől, vallástól, származástól.
 
Legmegbecsültebb a fejedelmi udvarokban élő ''puluvar'', aki az uralkodó harcait örökíti meg. A klasszikus tamil költészet két fő irányvonalat követ, az egyik az ''aham'' az ember belső világával foglalkozik, ez a szerelmes [[líra]] kategóriához áll a legközelebb, a másik puram, a világ dolgaival foglalkozik, ez ebben a korban a [[hősköltészet]]et jelenti, uralkodok tetteit, csatákat ír le. Ma ismert formájukat a 4-5. századból ismerjük, ezeket a műveket foglalja össze két, a 8. században összeállított antológia, az ''Ettuttohai'' és a ''Pattuppátu''. Az antológiákban szereplő művek közel 80%-ban az ''aham'' stílusú, szerelmi költészethez tartoznak.<ref name="Major"/>
 
'''''Dzsaina, buddhista hatás'''''
Az 5. században az északi térségben a Pállavák hatalma megnövekszik, ezzel egy időben kezd terjedni a térségben a dzsainizmus és a buddhizmus. [[Páli]] és [[prákrit]] nyelvű szavak jelennek meg a művekben. A vallásos költészet együtt új irodalmi műfajok is megjelennek, a világias költészet viszont visszaszorul. A fejedelmi udvarok helyét a vallási központok veszik át, ezzel a nők kiszorulnak a költészetből.
 
Megjelennek a nevelő célzatú, didaktikus művek. Legkiemelkedőbb Valluvar Tirukkurulja. Ekkor készült művek még a ''Náladijár'', az ''Inijavainárbadu'', és az ''Innánárbadu''. Elkészül az első tamil nyelvtan, a Tolháppijam, melynek harmadik része tamil műfajelméleti és verstani kérdésekkel is foglalkozik. Kialakul a dzsaina hatást mutató tamil műeposz műfaja, a legjelentősebb az Ilangóvadihalnak tulajdonított ''Silappadiháram'', A bokaperec története. A történet folytatása a Sáttanár ''Maniméhalaija'', a Drágaköves öv. Ez már buddhista hatást mutat, irodalmi jelentősége kisebb. Megjelenik a tamil kommentárirodalom is, amely egyben a prózai művek előfutárja is.
 
A hinduizmus kialakulásával a dzsaina hagyományok a [[grammatika]]i és a metrikus irodalomban élnek tovább. A 10-11. század fordulóján írja meg egy dzsaina szerzetes [[Amidasáhár]] az öt részből álló Jápparungalam (A költészet ékszere) című művét, és a 13. századi Néminádam című verses nyelvtanát, illetve Pavanandi Nannúl, a Jó könyv című grammatikát.
 
A [[buddhizmus]] bodhiszattvát váró ága tért nyer, kialakul a bodhiszattva-bhakti, amely egy új vallási és irodalmi ágat alapoz meg.<ref name="Major"/>
 
'''''Hinduizmus költészete'''''
Az új vallás új vallási műfajt hoz létre, a vallásos himnuszokat. A [[Siva|Sivát]] és [[Visnu]]t dicsérő költészetben a korai nemesi költészet hagyományai élednek fel. A nők visszanyerik korábbi egyenjogúságukat a költészetben, a bhakti-poéták nagy része közülük kerül ki. Két ága különböztethető meg, a Síva és a Visnu köré tömörülő bhakti. Tamil területen a Siva imádat az erősebb, ma is a [[saivizmus]] az elterjedt irányzat. Jellemzője a megnövekedett szanszkrit szókincs, a szanszkrit terminológiák használata. A [[bhakti]] költészet nyelve feltehetőleg közelebb áll az akkori tamil köznyelvhez, a himnuszok szövegei egyszerűek, könnyen megjegyezhetőek, jól énekelhetőek. Meghonosodik a [[purána]] irodalom is, kialakul a tamil szthala-purána, amely egy-egy kultikus hely történetét örökíti meg.
 
A saiva-bhakti költőit ''nájanmárnak'' nevezik. A 6. és a 12. század közötti művekből a 13. században antológia készült, a Tirumurai (Szent Könyv) 12 kötete.
Első hét kötete, a Téváram a három legismertebb költő, Szambandar, Appar (más néven Tirunávukkarasar) és Szundarar kisebb műveit tartalmazza.
A nyolcadik kötet a himnuszköltészet legkiemelkedőbb alkotását, Mánikkavácsahar két művét tartalmazza.
A kilencedik rész kilenc kisebb jelentőségű költő múveit,
a tizedik Tirumúlar Tirumandiram Szent Templom című alkotását,
a tizenegyedik tizenkét különböző korban élt költő alkotásait, a 6. században élt költőnőtől, Káraikkálammaijártól a 11. századi Nambi Andar Nambi műveit tartalmazza.
A tizenkettedik rész a 12. századi Székkizsár Perijapurámája, (Nagy történet) amely hatvanhárom saiva szent költő életrajzát tartalmazza.
 
A vaisnava-bhakti költők az ''ázsvárok'', vagy ''[[álvárok]]''. A 7. és 10. századi költők munkáit a 10. század közepén Nádamudi rendezte egy antológiába Nálájira pirabandam (Négyezer prabandha) címmel. Legkiválóbb ázsvár költők: Perijázsvár, Ándál, Tirumangai Ázsvár és Nammázsvár. A Nálájirappirabandam bevezetője részben szanszkrit nyelven íródott. A himnusz gyűjtemény bekerült a szent iratok közé.
 
'''''Fordítások szanszkrítból'''''
A 9. századtól megjelennek a [[Mahábhárata|Mahábháratának]] és a [[Rámájana|Rámájanának]] a fordításai. Ezek közül máig fennmaradt ''Perundévanár''nak a 9. század közepén készült Báradavenba, ''Bhárata története''.
A Rámájana történetét már a korai ázsvár költők is ismerték. A korabeli tamil kommentárirodalom két Rámájana fordításról beszél, ezek azonban még töredékeiben sem maradtak fenn. A legkorábbi ma is ismert Rámájana átköltés a 10. században készült, ''Kamban'' Irámavatáram, ''Ráma megtestesülése'' című munkája. A mű nem követi pontosan az eredetit, Ráma és Szita szerelmét a tamil hagyományoknak megfelelően dolgozza fel, Ráma egyénisége is más. Kamban államelméleti felfogása adja a mű alapját. Három típusú államot ismertet, Ráma, Rávana és Guha erdei birodalmát. Ráma királysága az ideális, elérendő ország típusa, itt nincsenek gazdagok és szegények, csak jóság és szeretet. Ráma királyságában az ország lelke a nép, a király kötelessége pedig az, hogy védelmezze népét. Guha birodalma a reális, földi királyság, ahol a nép viszonylagos jólétben él igazságos királyának vezetése alatt. Rávana országa, a ráksaszák szigete, Lanká, testesíti meg a rossz irányt. Bár földje, adottságai jobbak, mint az előző kettőé, politikai eszméje az erőszak, a fegyveres hatalom. Erejétől még az istenek is félnek, végül ez okozza vesztét. A mű megírását egy vélála kasztbeli földműves, Vennainallúr Sadaijan bőkezűsége tette lehetővé.
 
=== Táncművészet ===
I. sz. 1. században Ilangovadikal herceg (dzsaina szerzetes, Cséra-dinasztia) megírja a Silappathikaramot, mely a tamil zene és tánc összefoglalását tartalmazza.<ref>{{opcit|n=Népzenetár |c=Hindu időtáblázat |k= |f= |o=}}</ref>
 
A korszakra jellemző a szakrális női templomi tánc. Innen ered a ''dászíáttam'' elnevezés, melyből a dászí szó a ''dévadászít'', az isten szolgálónőjét jelzi. A táncosnő a templomban élt és tevékenyen részt vett annak mindennapi életében, szertartásaiban, ünnepeiben. Táncolt és énekelt az istenszobor előtt, jelenléte jótékonyan hatott az egész közösség életére. A dévadászí rendszer a 12-13. században élte fénykorát, ekkor a gazdag, dél-indiai városok templomai sok táncost és zenészt tudtak eltartani. Ezek a templomok - mai kifejezéssel élve - a kor művészeti központjai voltak. Dél-Indiában földműveskultúra lévén a termékenységkultusz, a nők mint szakrális lények tisztelete rendkívül erősen élt, és bizonyos fokig él a mai napig.<ref>{{opcit|n=Somi Panni |c=India táncai |k= |f= |o=}}</ref>
 
A korszak szobrászművészetének legismertebb műve is jelzi a tánc fontosságát Tamilakamban, egyben az indiai kultúrában is. A Natarádzsa, a korai bronzszobor a táncoló Sívát ábrázolja. Síva táncával elpusztítja a világegyetemet, megteremtve ezzel az új teremtés lehetőségét. A leírásokban Síva 108 tánca szerepel, melyek között békések és haragvóak egyaránt vannak.<ref>{{opcit|n=Renner Zsuzsanna |c=A Csóla-kor bronzszobrászata |k= |f= |o=}}</ref>
149 ⟶ 147 sor:
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
 
== Források ==
* {{citLib|szerző=Tenigl-Takács László |cím=India története|év=1977 |kiadó=Medicina-A tan kapuja buddhista főiskola|hely=Budapest|isbn= 9632438248 |fejezetcím=Dél-India és a Dekkán az ókorban|oldal=81-87}}
166 ⟶ 165 sor:
* {{cite web|author=Népzenetár |title=Hindu időtáblázat |url=http://nepzenetar.fszek.hu/index.php/Hindu_id%C5%91-t%C3%A1bl%C3%A1zat |accessdate=2013-01-25 |publisher= |language=magyar|work= |quote=}}
* {{cite web|author=Somi Panni |title=India táncai |url=http://www.sivasaktikalananda.com/Home/tudastar/Indiatancai |accessdate=2013-01-25 |publisher= |language=magyar|work= |quote=}}
* {{cite web|author=Renner Zsuzsanna |title=A Csóla-kor bronzszobrászata|url=http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=637.html |accessdate=2012-12-20|publisher= |language=magyar|work= |quote=}}
 
== További információk ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tamilakam”