„Cserei Mihály (író, 1667–1756)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
32. sor:
Művének szereplőihez többnyire elemzően viszonyul. Kivétel [[Teleki Mihály]] és a [[Jézus Társasága|jezsuiták]], akiket gátlástalan cselszövőkként ábrázol, valamint [[Béldi Pál]] és [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]], akikkel feltétel nélkül szimpatizál. Gyakran hangot ad politikai elfogultságainak is, de ellen- és rokonszenve sohasem korlátlan. Hazájának [[Erdély]]t tartja és több ízben óva inti olvasóit a magyarországi urakkal való szövetségtől. Ugyanakkor az erdélyi rendekkel szemben is kritikus, akik érvelése szerint például maguk szegték meg a [[Diploma Leopoldinum]]ot. Több passzusa pedig nyilvánvalóan szolidáris a magyarországiak iránt. A [[kurucok]]at sokat gyalázza (részben személyes okokból, ugyanis kifosztották birtokait), de nem híve fenntartások nélkül a [[Habsburg-ház|Habsburg]]-szövetségnek sem, és keserűen ír az Erdélybe beszállásolt császári katonaság okozta veszteségekről. Bár a [[Oszmán Birodalom|török]] orientációt már nem tartja időszerűnek, de hazája aranykorának a Török Birodalomtól való függés időszakát tartja, amelyet az erdélyiek szerinte nem becsültek meg kellőképpen. Hasonló viszonylagos függetlenséget remél Erdélynek a Habsburgok oldalán, és alkalmas kompromisszumnak véli a Diploma Leopoldinumban biztosított jogokat. Elméletben egyetért a magyar nemesség törekvésével is a nagyobb politikai önállóságért, és a [[Rákóczi-szabadságharc|kuruc mozgalmat]] részben azért kritizálja, mert reménytelennek ítéli.
 
A mű hallatlan népszerűségre tett szert, kézirata a 18. század második felében, [[Benkő József (teológus)|Benkő József]] közlése szerint három-négyszáz másolatban keringhetett közkézen. Először [[Kazinczy Gábor (politikus)|Kazinczy Gábor]] adta közre a [[Magyar Tudományos Akadémia]] homoródszentmártoni Gedó Józseftől származó példánya alapján, 1852-ben. Gazdag jegyzetanyaggal ellátott 1983-as kiadását [[Bánkúti Imre]] gondozta.
 
==Egyéb művei==