Főmenü megnyitása

Módosítások

Hitchens főként a politika, irodalom és a vallás ([[ateizmus]]) területén volt aktív. Számos talk-show és előadás mutatja Hitchens konfrontatív vitastílusát, ami dicsért és ellentmondásos személyiséggé tette őt. Számos kérdésben lévő ellentmondásos véleményt hangoztató álláspontja rendkívül ismertté tette őt. Szigorúan kritizálta például [[Kalkuttai Szent Teréz|Teréz anyát]], [[Bill Clinton]]t, [[Henry Kissinger]]t, [[Diána walesi hercegné|Diana hercegnőt]], és a [[XVI. Benedek pápa|XVI. Benedek]] pápát.
 
Hosszú ideig Hitchens [[Szocializmus|szocialistaként]] lépett fel, viszont a nyugati politikai baloldal reakciója a Rushdie-ügyben (ő „Langyos Reakciónak” nevezte), a baloldal Bill Clinton támogatása és a politikai baloldal „háborúellenes” álláspontja a [[Bosznia-Hercegovina|bosznia-hercegovina]]i krízis alatt Hitchens folyamatosan távolodott a politikai baloldaltól. [[2001. szeptember 11-ei terrortámadások|A szeptemberi 11-ei támadások]] után Hitchens álláspontja az intervenciós külpolitika iránt megerősödött. Az [[iszlám]]ot a [[Fasizmus|fasiszta]] gondolkodásmóddal hasonlította össze.<ref>[http://www.newyorker.com/archive/2006/10/16/061016fa_fact_parker?currentPage=all Profiles: He Knew He Was Right: The New Yorker]</ref> Számos cikkben támogatta az [[iraki háború]]t, ami miatt néhányan neokonzervatívnak nevezték, viszont Hitchens semmilyen szempontból nem tartotta magát [[Konzervativizmus|konzervatívnak]]. Barátja, Ian McEwan antitotalitárius baloldalinak tartotta.<ref name="NewStatesman2010">Eaton, George. ''The New Statesman'' [http://www.newstatesman.com/books/2010/07/conservative-course-presidency Interview: Christopher Hitchens] 2010. július 12.<!-- Hitchens recalls in his memoir having been "invited by [[Bernard-Henri Levy]] to write an essay on political reconsiderations for his magazine ''La Regle du Jeu''. I gave it the partly ironic title: 'Can One Be a Neoconservative?' Impatient with this, some copy editor put it on the cover as 'How I Became a Neoconservative.' Perhaps this was an instance of the Cartesian principle as opposed to the English empiricist one: it was decided that I evidently was what I apparently only thought."--></ref> Egy 2010-es interjúban Hitchens kijelentette, hogy még mindig [[Marxizmus|marxista]] volt.<ref>{{youtube|Y-s9AyNQyCw|Paxman találkozik Hitchensszel. Teljes 30 perces beszélgetés a BBC-s Jeremy Paxmannel (angolul)}}</ref>
 
Hitchens neves valláskritikus és antiteista (istent ellenző<!-- az nem vallásellenes, hanem istent ellenző, ha úgy tetszik istenellenes -->) volt. Úgy vélte, hogy egy személy „lehet ateista, és ugyanakkor kívánhatja, hogy az [[isten]]ben lévő hit igaz legyen”, de „az antiteista kifejezés, amelyet próbálok forgalomba hozni, olyan valakit jelent, aki megkönnyebbült, hogy az ilyen állításra nincs bizonyíték”.<ref>{{cite news|url=http://old.richarddawkins.net/articles/1094-nothing-sacred-journalist-and-provocateur-christopher-hitchens-picks-a-fight-with-god|title=Nothing sacred—Journalist and provocateur Christopher Hitchens picks a fight with God|accessdate=2 May 2014|author=Andre Mayer | publisher=Canadian Broadcasting Corporation|date=14 May 2007|archiveurl=http://www.cbc.ca/arts/books/nothing_sacred.html|archivedate=16 May 2007}}</ref> Hitchens véleménye szerint az istenben vagy más felsőbbrendű lényben lévő hit egy totalitárius meggyőződés, amely elpusztítja az egyéni szabadságot. Ahogy gyakran fogalmazott: egy mindent látó Isten léte egy mennyei [[Észak-Korea|Észak-Koreával]] („celestial North Korea”) érne fel. Szerinte az [[Normatív etika|etika]] tanításában és az emberi civilizáció értelmezésében a szabad véleménynyilvánítást és a tudományos felfedezésesre kellene lecserélni. Hitchens vallásellenes könyve &ndash; God is not Great: How Religion Poisons Everything &ndash; több mint {{szám|500000|példányban}} kelt el.