Wikipédia

„II. Ince pápa” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
botok
25 802 szerkesztés
a Pisa → Pisa (város) (WP:BÜ), apróbb javítások AWB, replaced: Pisa → Pisa (2) AWB
Pegybot (vitalap | szerkesztései)
botok
25 802 szerkesztés
a Pisa (város) → Pisa (település), replaced: → [[Pisa (település)| (2) [[Wikipédia:AutoWikiBrowser|AWB
29. sor:
Nem messze alig három órával később a bíborosok egy része szintén egyházfőt választott. A Frangipani család által ellenőrzött választáson ''Pietro Pierleoni'' léphetett Honoriusz örökébe. Pietrot is február 23-án koronázták meg [[II. Anaklét (ellenpápa)|II. Anaklét]] néven, de ő a [[Szent Péter-bazilika|Szent Péter-bazilikában]] kapta meg felszentelését. A kettős pápaválasztást most nem lehetett olyan egyszerűen elsimítani, mint Honorius idejében. A Frangipani család uralkodni akart a pápa, és így az egész város felett, ezért seregével Anacletus mellé állt.
 
Ince megválasztása után a [[Tevere]] túlpartján fekvő erődített családi birtokaira menekült. A nemesség ereje azonban nőttön nőtt, ezért hajóra szállt, és [[Pisa (várostelepülés)|Pisa]] valamint [[Genova]] érintésével Franciaországba menekült. Itt korábbi éveinek köszönhetően szívesen fogadták, és [[VI. Lajos francia király|VI. Lajos]], francia király is igyekezett biztosítani Incét támogatásáról. Az [[Etampes]] városába összehívott zsinaton a francia [[püspök]]ök őt ismerték el törvényes egyházfőnek. [[Grenoble]]-i Hugó révén a [[Puy-en-Velay]]-be összehívott zsinaton is megerősítették Ince méltóságát. Ezek után a pápa felkereste a [[clunyi apátság]]ott, majd a befolyásos szerzetesek támogatásával [[1130]] [[november]]ében a [[Clermont-Ferrand|clermont-i]] zsinaton elítélte és ellenpápának nevezte II. Anaklétot. <br />
Korábbi diplomáciai útjai azonban nemcsak Franciaországban vezettek sikerre, hanem a [[Német-római Birodalom]]ban is. ''[[Magdeburg]]i Szent Norbert'' és ''[[Salzburg]]i Konrád'' hathatós közbenjárására összegyűlt egy birodalmi zsinat [[Würzburg]]ban, ahol a klérus Ince mellé állt, és [[III. Lothár német-római császár|III. Lothár]], német király hercegeivel együtt esküt tett Ince támogatására. [[1131]]. [[március 22.|március 22-én]] a pápa találkozott Lothárral [[Liège]] városában, ahol egy héttel később szövetségük megerősítéseként Ince királyi koronával újrakoronázta Lothárt és Richenza királynőt a Szent Lambert-templomban.<br />
1131 [[húsvét]]ját [[Párizs]]ban ünnepelte, és erősítette szövetségesi kapcsolatait. [[október 18.|Október 18-án]] hívta össze [[Reims]]ba a nagyzsinatot, amelyen a francia klérus és nemesség előtt megkoronázta [[VII. Lajos francia király|VII. Lajost]] az ország örökösévé. A zsinaton jelen voltak [[Anglia]], [[Kasztília]] és [[Aragónia]] magas rangú követei és egyházi vezetői, akikkel Ince tárgyalt, és elérte ezen országok támogatását is. [[I. Henrik angol király|I. Henrik]], angol király levélben fejezte ki támogatását Incének. [[1132]]-ben [[Piacenza]] városában tartott zsinatot, amelyen Lothárral megegyeztek abban, hogy a császár sereget biztosít a pápának ahhoz, hogy Rómát ismét megszerezze. Lothárt két cél vezette. Ezek közül csak a kisebb volt az, hogy az örök várost valóban Ince uralma alá helyezze. Leginkább császárrá koronázása miatt akarta elfoglalni a várost.
43. sor:
 
Roger egy egységes királyságról álmodott, amelynek megalapítására hamarosan alkalom is nyílt. [[1130]]-ban Honorius meghalt és a kettős pápaválasztás miatt a pápai hatalom támogatókat keresett délen. Ince Franciaországba menekült, Roger pedig [[II. Anaklét (ellenpápa)|II. Anaklétot]] ismerte el pápának, aki cserébe királlyá koronázta. Szicília első koronás fője gyorsan elfoglalta Dél-Itália jelentős részét, ami kiváltotta Ince haragját. A pápa közbenjárására I. Henrik, angol király, [[VI. Lajos francia király|VI. Lajos]], francia király és III. Lothár császár seregeket küldött Roger és Anacletus ellen, de az Lothár koronázása után visszavonult az [[Alpok]] mögé.<br />
[[1134]]-ben Lothár [[Pisa (várostelepülés)|Pisa]], [[Genova]] és [[Bizánc]] szövetségét megnyerve újabb hadjáratba fogott, amelynek súlyos kudarc lett a vége. Roger még Nápoly városát is elfoglalta, bár megtartani nem tudta. A német-római császár és Európa több uralkodója is megijedt Roger hatalmától, és azonnal újabb hadjáratot szerveztek, hogy meggátolják az erős Normann Királyság létrejöttét. [[1136]]-ban a német és szövetséges seregek lassan kiszorították Rogert a félszigetről, akinek azonban idő közben megnőtt a támogatottsága a helyiek között. A háborúban sok normann herceg életét vesztette, és [[1138]]-ban Anaklét is meghalt. A zavaros helyzetben többször sikerült Rogernek felülkerekednie, ugyanis az uralkodó nélkül maradt városokban egyszerű volt átvennie a hatalmat. Azonban az ellenpápa halála arra ösztökélte Rogert, hogy megállapodást keressen Incével, és így biztosítani tudja megszerzett birtokait.
 
Ince hallani sem akart a pápai megerősítésről, és hatalmas sereget gyűjtve ellene vonult. [[1139]]. [[július 22.|július 22-én]] [[Galluccio]] városa mellett a pápai sereg óriási vereséget szenvedett. Ince Roger fogságába esett, aki három nappal később rávette a ''Mignanoi béke'' megkötésére. Ebben a pápa elismeri Roger királyi méltóságát és megerősíti apuliai illetve capuai címeit. Ezek mellett szentesítette családja öröklődését Apulia és Capua hercegi trónjain. <br />
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Ince_pápa”