„Keresztelőkápolna” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Pisa (város) → Pisa (település), replaced: → [[Pisa (település)| (3) [[Wikipédia:AutoWikiBrowser|AWB |
|||
5. sor:
Az [[ókor]]ban a [[római művészet|római kori]] fürdők, a [[therma|thermák]] medencéjének elnevezése volt ''baptisterium'' (a [[latin nyelv|latin]] szó forrása a [[ógörög nyelv|görög]] ''βαπτιστήριον / baptisztérion'' volt). A [[ókeresztény művészet|kora kereszténység]] idején a keresztelés szertartására még különálló, a templom közelében emelt épületben került sor. Vallási okokból volt szükség erre a megoldásra, hogy ti. a keresztény hitre tért hívek csak a szentség felvételét követően, megtisztultan léphessenek Isten házába, a templomba. A többnyire nyolcszög (a keresztény [[számszimbolika|számszimbolikában]] a nyolcas az újjászületés száma) vagy kör alaprajzú baptisztérium centrális elrendezésű volt: közepén helyezkedett el az épület alaprajzával azonos alakú, süllyesztett [[keresztelőmedence]] ''(piscina),'' amelyben a keresztelendőket alámerítették. A medence fölé rendszerint oszlopokon nyugvó oltársátrat, ún. [[cibórium]]ot emeltek. A kereszténység keleti területein – ahol az élővízben keresztelés kultusza tovább tartotta magát – gyakran patakok vizét vezették be a baptisztériumba.
A 6. századtól, a [[gyermekkeresztség]] folyamatos elterjedésével a medence mérete csökkent, s egyre terjedt a kőből, bronzból vagy rézből készült [[keresztelőkút]] ''(fons baptismalis,'' magyarul gyakran ''keresztelőmedence),'' amelyet már a templomban – a [[narthex]]ben vagy a [[főhajó]] előterében – helyeztek el. A 8. századtól mind kevesebb baptisztérium épült, csak a nagyobb [[itália]]i városokban ([[Firenze]], [[Pisa (
A 13. századtól terjedt el a gyakorlat, hogy a keresztelőkutat egy a templomtéren belül külön e célra kialakított keresztelőkápolnában helyezzék el. Ennek helye [[centrális elrendezés]] (pl. [[görög kereszt]] alaprajzú templom) esetén az egyik [[keresztszár]]ban, egyébként a főhajó nyugati végében, a bejárathoz közel volt. A keresztelőkápolna azonban a középkor és az újkor századaiban sem volt elmaradhatatlan tartozéka a templomoknak és a székesegyházaknak. A magában álló keresztkutat ezekben az esetekben a templom központi részén, a [[szentély]] közelében helyezték el. A katolikus egyházban [[Borromei Szent Károly]] útmutatása alapján a 16–17. századtól egyre gyakrabban került ismét a bejárat közelébe.
13. sor:
Fájl:Baptistery.Arians02.jpg|Az [[arianizmus|ariánusok]] 5. századi keresztelőkápolnája [[Ravenna|Ravennában]]
Fájl:Butrint baptismal chapel.jpg|6. századi keresztelőkápolna romjai az [[albánia]]i [[Buthróton]]ban
Fájl:Pisa Campo Miracoli.jpg|[[Pisa (
Fájl:Sibenik2 (js).jpg|A 15–16. századi [[šibenik]]i [[Szent Jakab-katedrális (Šibenik)|Szent Jakab-székesegyház]] keresztelőkápolnája
</gallery>
| |||