„Székelyföld történelme” változatai közötti eltérés

Idővel egyre több székely kötötte le magát [[jobbágy]]sorba, talán a kedvezőbb életmód miatt, de főleg azért mert a többi erdélyi lakostól eltérően a székelyek továbbra is kötelesek voltak fejenként katonának menni, ha az országot külső ellenség támadta. [[Bethlen Gábor]] már olyan törvényt hozott, amely komoly feltételekhez kötötte a jobbágysorba való átlépést, ennek köszönhető, hogy a székelyek túlnyomó többsége továbbra is szabad székely maradt és nem került jobbágysorba. [[1691]]-ben a [[Diploma Leopoldinum]] még elismerte a székelyek adómentességét, sőt ebben az oklevélben azt is leírják, hogy a székelyek a földkerekség legharciasabb népe, ugyanakkor hosszú távon szabályozta Erdély és benne a Székelyföld jogállását, népének mozgásterét.<ref>{{hiv-web |url=http://epa.oszk.hu/01300/01343/00025/nemzet.html |cím=Szabados György: Madéfalvi veszedelem – eseményvázlat és háttér |elérés=20140125}}</ref> Az utolsó erdélyi fejedelem, [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette szabadságharc 1711-es elbukásával a székelyek hamarosan megtapasztalhatták a Habsburgok elnyomó, magyarellenes politikáját. Az 1754-1769 közötti sorozatos adóreformok nyomán adómentességük ellenére önkényesen kivetett adókat kellett fizetniük.<ref>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=114-147}}</ref> Amikor [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] újraszervezte a [[Határőrség Magyarországon|határőrséget]], az erőszakos sorozás a [[madéfalvi vérengzés]]be torkollott ([[1764]]): a [[Habsburg-ház|császári]] katonaság lemészárolt több száz székelyt, mert azok megtagadták a [[hadsereg]]be való bevonulást.<ref>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=151}}</ref> Ezek után többen átmenekültek a keleti határon [[Moldva|Moldvába]] vagy a Csiki Havasokban elbújva románokhoz hasonló viseletbe öltöztek, hogy ne kellejen több évre laktanyába vonulniuk, de magyar nyelvüket megtartották.<ref>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=152-153}}</ref>

 

{{Bővebben|Bukovinai székelyek}}

 

[[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajos]] miniszterelnök [[1848]]. [[május 19.|május 19]]-én felhívást intézett a fegyveres székelységhez, hogy a szerbek és horvátok ellen Szegeden alakítandó magyar táborba jöjjenek. A miniszterelnök a [[csíkszentgyörgy]]i [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándort]] és [[Klapka György (tábornok)|Klapka György]]öt indította bizalmas küldetéssel s nyomatott felhívásokkal a székelyek közé, mely felhívásokat a nép lelkesedéssel fogadott.<ref name=szkl162>{{cite book |author=Dr. Szádeczky Kardoss Lajos |title=A Székely Nemzet története és alkotmánya |authorlink=Szádeczky-Kardoss Lajos |publisher=„Hargitaváralja” J. Sz. K. |year=1927 |pages=162}}</ref> A székely nép lett Erdélyben az „egyetlen biztos védőgát, melyen a reakció áradata megtört”, s mely mindvégig híven kitartott a szabadság és az új alkotmány védelme mellett. A képviselőház [[1848]]. [[szeptember 19.|szeptember 19]]-i ülésében határozatban kimondta, hogy „a székely katonaságot terhelő törvénytelen és sérelmes határőrrendszert megszünteti, s őket a haza más polgáraival ugyanazon katonai terhek alá tétetni rendeli”, ezzel jelezve, hogy a székelyektől nem csak áldozatot kívánják, hanem régi sérelmeiket is orvosolják.<ref name=szkl162/> Az [[1848]]. [[október 16.|október 16]]–[[október 18.|18]]-án megtartott [[agyagfalvi gyűlés|Az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésen]] mondta ki a mintegy {{szám|60000}} egybegyűlt, hogy kiállnak a magyar kormány és az [[Áprilisi törvények#Erdély és a Partium Magyarországhoz csatolása|Erdélyt Magyarországgal egyesítő törvény]] mellett. A békésen indult gyűlésen 17-én elterjedt a híre, miszerint a [[Partium]]ban román népfelkelők magyarokra támadtak, és ez arra sarkallta a jelenlévőket, hogy hadba szálljanak.<ref>{{cite book |author=Hermann Róbert (szerk.) |title=Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története |publisher=Videopont, Budapest |year=1996 |pages=181-183 |id=ISBN 9638218207}}</ref> Az ''agyagfalvi gyűlés'' jelentette tehát a székely népfelkelés kezdetét, székelység csatlakozását az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharchoz]].

 

<center>{{idézet2|

''Nem mondom én: előre székelyek!''<br>