Főmenü megnyitása

Módosítások

kékít
 
A nagybirtokos Zrínyiek számára a kialakult történelmi és gazdasági körülmények miatt a [[15. század]] második felétől egyetlen járható út kínálkozott: a [[Habsburg-család|Habsburg]]-hatalomra támaszkodó törökellenes politika. [[1475]]-ben ''Ahmed'' [[Bosznia-Hercegovina|boszniai]] [[Pasa|basa]] egész Zrin váráig nyomult előre. Mivel nem volt képes a várat elfoglalni, elpusztította környékét, majd rabolva és pusztítva végig ment Horvátországon, beütött ''Stíriába'' és ''Karintiába'', ahonnan nagy zsákmánnyal és sok ezer rabságba esett [[Kereszténység|keresztény]] fogollyal visszatérvén, újból megjelent Zrin vára előtt, de itt II. Péter a török sereget megsemmisítette, és a keresztény rabokat kiszabadította. [[1493]]-ban ''Jakub pasa'' Boszniából újra betört Horvátországba, de ''Frangepán Bernardin'' az Una folyó mellett legyőzte a sereget, mire a törökök ''Krajna'' és ''Karintia'' felé vették útjukat, ahonnan visszatérőben [[1493]]-ban [[Udbina|Udbinja]] mellett megverték a horvát sereget; II. Péter és fia '''Zrínyi III. Pál''' (II.E1.) is a csatatéren maradtak. III. Pál fia, '''Mihály''' (II.F/1.) pedig a mohácsi csatában (1526. augusztus 29.) esett el.
[[Fájl:Barabas-zrinyi.jpg|bélyegkép|[[Barabás Miklós (festő)|Barabás Miklós]]: [[Zrínyi Miklós (hadvezér)|Zrínyi Miklós]] (1842), azaz '''Zrínyi IV. Miklós''' a [[szigetvár]]i [[vértanú]] ]]
'''Zrínyi III. Miklós''' (II.E5.) apja, II. Péter halálakor mindössze 4 éves volt, ezért ''Berojevics Mátét'' nevezték ki gyámjának. [[1501]]-ben az általa vezetett Zrínyi-sereg vitézül harcolt [[Jajca|Jajcánál]] [[Corvin János]] oldalán. [[1509]]-ben III. Miklós feleségül vette ''Karlovics Ilonát''. Miklós és sógora, (a félkegyelmű) ''Karlovics Iván'' – mint családjaik egyetlen férfi tagjai – egyezséget kötöttek, hogy amelyikük előbb meghal fiú utód nélkül, annak egész vagyonát a másik örökli. Zrínyinek ekkor 9, Karlovicsnak 22 vára volt, a falvakat nem is számítva. Ez az egyezség volt alapja a Zrínyiek későbbi óriási gazdagságának, melyet a leszármazottak délnyugat – nyugat felé irányuló [[kereskedelem]]mel, vámszedéssel, s nem utolsósorban jelentős [[Szarvasmarha|marhaexporttal]] növeltek. A [[Mohácsi csata|mohácsi vész]] után III. Miklós részt vett a horvát rendek [[cetin]]i országgyűlésén, melyen [[1527]]. [[január 1.|január 1-jén]] királyukká választották [[I. Ferdinánd magyar király|Habsburg Ferdinánd]] [[Csehország|cseh]] királyt és [[Ausztria|osztrák]] főherceget. III. Miklós a megszorult [[Vrána|auraniai]] [[perjel]]től 13 000 arany forintért [[Zálogjog|zálogba]] vette ''Kostajnicát, Božjakovinát, [[Pakrác]]ot, Kamenskót, Gradistét, Sloboštinát'' és ''Rasát'', így ezen időtől fogva a Zrínyiek egyéb címeik mellett ezt is viselték «''gubernatores prioratus Auranae''». III. Miklós [[1534]]-ben halt meg Zrin várában.
 
Az ő fia volt '''[[Zrínyi Miklós (hadvezér)|Zrínyi IV. Miklós]]''' (III.A1.), a [[szigetvár]]i [[vértanú]] (ezzel a nagycsalád igazi tekintélyének megalapozója), aki számos törökellenes csatában védelmezte az országot és saját birtokait, melyet házasságkötése révén tovább növelt, s akinek hősies halála számos horvát és magyar művészt ihletett meg.
 
Fiai közül legkiválóbb volt '''Zrínyi IV. György''' (III.B4.) (első neje ''D'Arco Anna'' grófnő, második neje ''Stubenberg Zsófia'' bárónő), és '''Zrínyi V. Miklós''' (III.B13). Harci téren mindketten kitűntek vitézségükkel, hívei voltak a [[protestantizmus]]nak, melyhez atyjuk is húzott. A Zrínyiek ekkortájt őrizték nyelvüket, támogatták a délszláv [[reformáció]]t, ugyanakkor a magyarokhoz hasonultak, a ''„Szent Korona tagjainak”,'' ''„Hungarus”''-nak tekintették magukat. IV. György [[tárnokmester]], mint buzgó [[Luther Márton|lutheránus]], [[1570]]-ben nyomdát állított, melynek vezetését anyósának, D’Arco Margitnak csehországi birtokáról, ''Lindau'' városából hozott ''Hofhalter Rudolfra'' bízta. A nyomda a [[Csáktornya (Muraköz)|Csáktornya]] melletti ''Nedelišćében'' működött és kiadványai között kiválóbbak ''Bucsics Mihály'' protestáns prédikátor horvát nyelven kiadott vallásos tartalmú munkái.
 
IV. Györgynek három leánya és két fia volt. Idősebb fia '''Zrínyi VI. Miklós''' (III.C1.) utódok nélkül halt meg [[1625]]-ben. Második fia '''[[Zrínyi V. György]]''' (III.C2.) jelentékenyebb szerepet játszott: kiváló egyéni tulajdonságait ''Rattkay György'' zágrábi kanonok és horvát történetíró tüzetesen ismerteti ''(Memoria regum et banorum regni Croatiae)''. Ő és bátyja Miklós [[1616]]-ban részt vettek a protestantizmus százéves jubileumán. Mindketten protestánsok voltak, amit az is előmozdított, hogy protestáns nőt vettek feleségül, de csak rövid ideig maradtak e [[vallás]] kötelékében, mert [[1619]]-ben a jobbágyság [[vallásszabadság]]a és lázongása ellen erélyesen fellépő [[Pázmány Péter]] mindkettőjüket visszatérítette a [[római katolikus egyház]] kebelébe. Zrínyi György [[1626]]. áprilisban a legjobb egészségben csatlakozott [[Albrecht von Wallenstein|Wallenstein]] seregéhez, aki a kortársak ''(Rattkay, Pethő)'' tanúsága szerint egy ebéd alkalmával mérgezett [[Retek|retket]] etetett vele, amitől [[1626]]. [[december 18.|december 18-án]] 29 éves korában [[Pozsony]]ban meghalt. Két fia volt: '''[[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi VII. Miklós]]''' (III.D1.) magyar, és '''[[Zrínyi Péter|Zrínyi IV. Péter]]''' (III.D2.) horvát költő és hadvezér.
**B4. [1.h.] '''[[Zrínyi IV. György|IV. György]]''', [[tárnokmester]], (*[[1549]]. [[április 13.]], †[[Vép]], [[1603]]. [[május 4.]]); 1.h.: D’Arco Anna grófnő (†[[1570]]); 2.h.: Stubenberg Zsófia grófnő
***C1. [1.h.] '''[[Zrínyi VI. Miklós|VI. Miklós]]''', (†[[1625]]. [[március 24.]]); h.: Nádasdi és Fogarasföldi Nádasdy Anna grófnő (*kb. [[1585]])
***C2. [2.h.] '''[[Zrínyi György (bán)|V. György]]''', Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja, (*[[Csáktornya (Muraköz)|Csáktornya]], [[1599]]. [[január 31.]], †[[Pozsony]], [[1626]]. [[december 18.]] megmérgezték); h.: Rimaszécsi Széchy Magdolna grófnő
****D1. '''[[Zrínyi Miklós (költő)|VII. Miklós]]''', Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja, (*[[Ozalj]], [[1620]]. [[május 1.]], †[[Csáktornya (Muraköz)|Csáktornya]], [[1664]]. [[november 18.]]); 1.h.: Praunek vára, [[1646]]. [[február 11.]], Trakostyáni Draskovich Mária Euzébia grófnő (†[[1650]]); 2.h.: Bécs [[1652]]. [[április 30.]], Löbl Mária Zsófia (†[[1676]])
*****E1. [2.h.] '''Mária Terézia Borbála''' (*[[1655]], †[[1658]])
*****E2. [2.h.] '''Mária Katalin''' (*[[1656]]) apáca
*****E3. [2.h.] '''Izsák''' (*[[1658]] †[[1659]])
*****E4. [2.h.] '''Ádám''', (*[[Bécs]], [[1662]]. [[november 24.]], †[[Zalánkemén|Szalánkemén]], [[1691]]. [[augusztus 19.]] csatában); h.: [[1684]]. Lamberg Katalin Mária grófnő
****D2. '''[[Zrínyi Péter|IV. Péter]]''', Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja, (*[[Kisverbóc|Verbovác]] [[1621]]. [[június 6.]], †[[Bécsújhely]], [[1671]]. [[április 30.]] lefejezték); h.: [[1643]]. Frangepán Anna Katalin grófnő (*[[Bosiljevo Čazmansko|Bosiljevo]], [[1625]]., †[[Graz]], [[1673]]. [[november 16.]])
*****E/1. '''[[Zrínyi Ilona|Ilona]]''', ('''IV. Ilona'''), (*[[Ozalj]], [[1643]], †[[Izmit|Nikomédia]], [[1703]]. [[február 18.]]); 1.h.: [[I. Rákóczi Ferenc]], [[erdélyi fejedelem]] (*[[1645]]. [[február 24.]], †[[1676]]. [[július 8.]]); 2.h.: [[1682]], [[Thököly Imre]], erdélyi fejedelem (*[[Késmárk]], [[1657]]. [[szeptember 25.]], †[[Nikomédia]], [[1705]]. [[szeptember 13.]])
***C5. [2.h.] '''Zsuzsanna'''; 1.h.: Lenkovich Albert; 2.h.: gróf Nádasdi és Fogarasföldi Nádasdy Miklós
**B5. [1.h.] '''Dorottya''' (Dorica), (†[[1617]]); h.: [[1566]]. [[január 30.]] Batthány Boldizsár (†[[1590]])
**B6. [1.h.] '''Orsolya''', (*[[1552]]. [[augusztus 21.]], †[[1593]]. [[február 12.]]); 1.h.: Perényi János; 2.h.: [[Csáktornya (Muraköz)|Csáktornya]] [[1570]], Alsólendvai Bánffy Miklós (*[[1547]], †?)
**B7. [1.h.] '''I. Borbála''', (*[[1547]]); h.: [[Bajmóc]], [[1569]]. [[január 17.]] Bethlenfalvi Thurzó Elek (†[[1594]]. [[március 5.]])
**B8. [1.h.] '''V. Margit''', (*[[1555]], †kb. [[1588]]); h.: [[Monyorókerék]], [[1569]]. [[január 9.]] Homonnai Drugeth Miklós (*kb. [[1538]], †[[1580]]. [[augusztus 30.]] után)