„Giuseppe Mazzini” változatai közötti eltérés

===Genf és Lyon===
1831. január végén apja látogatta meg a várbörtönben; tájékoztatta, hogy két szenátort bíztak meg ügye kivizsgálásával, akik feltűnően jóindulatúan kezelték az esetet. Elégtelennek nyilvánították a bizonyítékokat, így ez évben szabadult is Mazzini, de válaszút elé állították; vagy elhagyja az országot, vagy egy vidéki, a tengerparttól távolabb eső kisvárosba költözik - ahol valószínűleg aktív megfigyelés alá vonták volna –. Mazzini 1831. február 10-én anyai nagybátyjával, Bartolomeo Albertivel együtt elhagyta Itáliát; [[Genf]]be mentek, ahonnan Párizsba terveztek továbbutazni, az "olasz emigráció fővárosába". Ekkoriban egy osztrák besúgó, a népszerűsödő Mazzinit ekképpen jellemezte:
{{Idézet 3|Ez a lelkes fiatalember a legveszélyesebb természet, mert hiányzik belőle minden egyéni érdek diktálta szempont. Csak egy dologra áhítozik: Itália újjászületésére, és hogy ezt elérje, kész bármilyen veszedelemmel szembeszállni, mindent feláldozni, még az életét is, ha kell; még a gyilkosság mesterségét is megpróbálja, ha ez Itália előnyére szolgálhat.|{{CitLib |szerző=[[Jászay Magda]] |cím=Mazzini |közreműködők=lekt. [[Koltay-Kastner Jenő]] – [[Szabad György]] |hely=[[Budapest]] |kiadó=[[Gondolat Könyvkiadó|Gondolat Kiadó]] |év=1977 |oldal=34–35}}}}
Egy genfi olasz emigráns tanácsára [[Lyon]]ba utaztak, hogy Giuseppe a Főnix kávéházban találkozzon patrióták egy csoportjával. A város munkásai között ekkoriban zúgolódás volt, így az emigránsok könnyen tudtak önkénteseket toborozni az olasz ügy számára. A szervezők között voltak görög és spanyol veteránok, az 1821-es piemonti lázadás vezetői és katonái, valamint sok más akkoriban az emigránsok körében neves személy. Tervük az 1821-es ideálok felélesztése, Lombardia felszabadítása és az északolaszországi alkotmányos királyság megteremtése. A [[piemont]]i nemesi emigránsok fő jelöltje Károly Albert, akkori trónörökös volt, aki bár korábban visszautasította az ügyhöz való csatlakozást, mégis reménykedve tekintettek rá a rebellisek. Az 1830-as forradalomban trónra kerülő [[I. Lajos Fülöp francia király|Lajos Fülöp]] király hallgatólagos beleegyezését adta a tervezett felkelésre, így a felkelők – köztük Mazzini – nyilvánosan mozgolódtak és szervezkedtek a városban, de [[Klemens Wenzel Lothar von Metternich|Metternich osztrák államférfi]] közbenjárására hamarosan tiltórendeletek kerültek ki az utcákra. Ennek ellenére, Mazzini javaslatára, egy kétezer fős csoportot útnak indítottak Itália felé, de a francia lovasság feltartóztatta a kis csapatot, lefegyverezte és szétoszlatta az önkénteseket. Ezután az emigránsoknak el kellett hagyniuk Lyont; a legelszántabbak [[Korzika]] szigetére utaztak, mely korábban [[Genovai Köztársaság]]hoz tartozott. Innen kívánták támogatni a közép-olaszországi forradalmi mozgolódást. Giuseppe immár nagybátyja kísérete nélkül utazott; Korzikán sikertelenül próbáltak a felkelők javára munkálkodni, az osztrák csapatok leverték a felkelést, és restaurálták a hatalmat. Nem volt a továbbiakban értelme a Korzikán maradásnak. <br />
 
===Az [[Ifjú Olaszország]] megteremtése===
[[Marseille]]-be utazott, ahol gyorsan elismert lett az emigránsok körében, hamarosan a szellemi vezetőjükké is vált. A köztudatba akkor került a neve, amikor szabadulása nyarán, egy nyílt levelet írt a frissen hivatalba lépett [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert szárd-piemonti király]]nak, melyben követelte, hogy országának adjon alkotmányt, engedélyezze egy felelős kormány felállítását és űzze ki a [[Habsburg Birodalom|Habsburg Birodalmat]] Itáliából, ezzel együtt egyesítse is az olasz nemzetet. A király elutasította a levél tartalmát, valamint körözést adatott ki Mazzini ellen. Ennek hatására alapította meg, a fiatal rebellis, 1831 júniusában a ''Giovine Italia'' elnevezésű – republikánus és nacionalista szellemű – politikai mozgalmat.