„Barlang” változatai közötti eltérés

 

'''Barlang'''nak nevezzük a Föld szilárd kérgében, természetes úton létrejött, 2 [[méter]]nél nagyobb, ember által járható üregeket. Tudománya a [[szpeleológia]], más néven barlangtan; feltárói, tanulmányozói, bejárói a barlangkutatók vagy barlangászok; többnyire amatőr tevékenységük a [[barlangászat|barlangkutatás vagy barlangászat]].

 

Feltáró tevékenységre azért van szükség, mert a barlangok belsejéből például rengeteg földtörténeti, őslénytani, régészeti, vízügyi ismeret szerezhető meg, továbbá jelentős esztétikai értéket képviselnek, ugyanakkor az összes létező üreg elenyésző százaléka férhető hozzá közvetlenül a felszínről, teljes terjedelmében. Például az Aggteleki Nemzeti Park területén lévő, ma már közismert barlangok közül egyedül a [[Baradla–Domica-barlangrendszer|Baradla]] egy viszonylag rövid szakasza volt "magától", ősidők óta ismert és bejárható. Az összes többi (a Baradla főága a Vaskaputól Jósvafőig, a Styx-ág a Domica felé, az egyéb mellékágak, a [[Béke-barlang]], [[Szabadság-barlang]], [[Vass Imre-barlang]], [[Kossuth-barlang]], [[Meteor-barlang]], az [[Esztramos-hegy|esztramosi]] barlangok stb.) a barlangkutatók áldozatos munkájának az eredménye. A még ismeretlen, nyitott bejáratok felfedezésére elsősorban terepbejárással nyílik lehetőség, míg a már ismert barlangok további szakaszainak feltárása többnyire a szűkületek kitágításával, az esetleg felhalmozódott kitöltő anyag (törmelék, agyag) áthelyezésével, kürtők kimászásával, szifonok átúszásával [[(barlangi búvárkodás)]] történik.

[[Magyarország]]on a természetvédelmi törvény erejénél fogva minden barlang [[Ex lege védettség|ex lege védett]] [[természetvédelmi terület]] (azaz az újonnan felfedezett barlangok is automatikusan védetté válnak). Ezért az új felfedezéseket haladéktalanul be kell jelenteni a természetvédelmi hatóságnak.

 

 

A barlangokat alapvetően két csoportra oszthatjuk, ezek a szingenetikus, tehát a kőzet létrejöttekor kialakult barlangok, illetve a posztgenetikus (más néven epigenetikus), tehát az eredetileg tömör kőzetben utólag létrejött barlangok. Egy-egy barlang kialakulása általában nem tudható be csak egyetlen tényezőnek, hanem azok egymással összefüggésben alakítják ki, vagy formálják át őket (például egy tektonikus repedésekkel teli hegy belsejében nagyobb intenzitással indulhat be a karsztosodás, ám később egy újabb földrengés hatására egyes járatok beomolhatnak, viszont az újonnan keletkezett repedéseken keresztül feltörhet hévíz, ami viszont tovább segíti a már meglévő járatok oldódását).

 

[[Fájl:Lechuguilla Cave Pearlsian Gulf.jpg|bélyegkép|300px|A [[Lechuguilla-barlang]] [[Új-Mexikó]]ban]]

 

 

Egy vulkánkitörés után a lávafolyásoknak először a külső "burka" szilárdul meg, így ha újra megindul benne a láva, akár több km hosszú "cső" is kialakulhat.

 

A forró lávából kiváló gáz gyakran buborékot alkot, mely a kihűléssel rögzül. Ezeknek nincs természetes bejárata, bányászati tevékenység során találnak rájuk. Nagyon szép kristályok borítják belülről, innen kapta a nevét.

 

A mésszel telített vizű karsztpatakok vízeséseinek lábánál a lezuhanó és szétszóródó, porladó vízből, a víztükörtől bizonyos távolságra lassanként [[Travertínó|mésztufa]]-dombok, -gátak épülnek, amelyek idővel a tulajdonképpeni vízfolyást és vízesést körülölelik, sőt később be is boltozhatják. Ehhez a folyamathoz hozzájárul a vízesések küszöbén fennakadó ágak, fűszálak, mohok lassan elmeszesedő, alálógó függönye is, amely újabb és újabb térrészecskéket zár el a napvilágtól. Az elsődleges mésztufabarlangok nem alkotnak kiterjedt, összefüggő nagyobb barlanghálózatot, hanem csak egymástól elszigetelt, kisebb természetes fülkék sorozatát, amelyeket mesterségesen vájt folyosók készítésével az ember fejleszthet egységes barlangrendszerré. Magyarországon több ilyen keletkezésű mésztufabarlang a [[Pécs]]hez közeli [[Tettyei mésztufa-barlang]], [[lillafüred]]i [[Anna-barlang]], [[tata]]i [[Feszti-barlang]], valamint a világ egyetlen olyan mésztufabarlangja, mely egy világváros történelmi központja alatt húzódik: a [[Budai Vár-barlang]]. Ez utóbbinak teljes hossza meghaladja a 4 km-t, több szintes rendszere az egész Várnegyedet behálózza.

 

A tengerfenéken élő, mész-szirteket építő koralltelepek állatkái, ágas-bogas lakhelyeiket készítve, gyakran üregeket zárnak körül, s így formálják e kétségtelenül érdekes, de ritkán szárazra kerülő kisebb barlangüregeket.

 

A legfontosabb másodlagos barlangképző hatások, illetve folyamatok a következők:

* a Föld kérgében végbemenő mechanikai feszültségkiegyenlítődések okozta, ún. [[tektonika (geológia)|tektonikus]] mozgások,

A leggyakoribb posztgenetikus barlangtípusok a következők:

 

Más néven ''szerkezeti barlangok:'' a [[Föld]] szilárd kérgét formáló, ún. hegyképző vagy tektonikus erők hozzák létre őket. E hasadékok néha több méter szélesek, több száz méter hosszúak és mélyek lehetnek, s egymást sokszor rácsos alaprajzú szövevényes keresztezésekkel harántolva át, igen bonyolult, labirintusszerű hasadékbarlang-rendszereket képezhetnek.

 

Ide soroljuk a hévizes barlangokat és azokat a karsztos barlangokat, amiket a víz oldó hatása alakított ki. Ilyen üregek általában a mészkőben alakulnak ki, de ritkán kifejlődhetnek más kőzetben is (például [[dolomit]]ban). Kősóban és gipszben igen hosszú járatrendszerek alakulhatnak így ki.

 

* Ha találkozik egymással a felülről befolyó karsztvíz és az alulról feltörő hévíz, az ún. [[keveredési korrózió]] jelensége figyelhető meg, ami tovább segíti a barlang keletkezését.

 

Ezeket a barlangokat a tengervíz hullámmozgásának ereje és a hullámzó víz által mozgatott partszegélyi kőzettörmelék eróziós koptatómunkája hozta létre.

 

A [[gleccser]]ek és a jéghegyek belsejében összegyűlő olvadékvizek gyakran szerteágazó és nagyméretű barlanghálózatokat képesek a jégtömbben kioldani. Ha a jégtömeg belsejében mozgó olvadékvizek elérik a jégtömb talpát, a jég alatti kőzet apró törmelékszemcséit is magukkal sodorhatják a vízfolyások. Az ilyen folyók mederágyukat ezután már csiszolómunkával bővítik tovább, így a barlangképződés üteme jelentősen felgyorsul, de most már az üreg formálásában a fő szerepet nem a korróziós oldás, hanem a víz hordalékmozgásának mechanikai koptatóhatása, az ún. erózió jelenti. (Sok kutató a jégben képződő üregeket nem tekinti barlangnak, mert a [[jég]] nem a [[Föld]] kőzetburkának a része.)

 

 

Ide soroljuk a szél által kifújt, általában sivatagokban, puhább kőzetekben keletkező üregeket.

 

== A barlangi klíma ==

* A barlangokra jellemző a hőmérsékleti kiegyenlítettség, ez mindig az adott terület évi középhőmérsékletével megegyező értéket jelent (Magyarországon 10-13 °C). A levegő hőmérséklete [[tél]]en, [[nyár]]on és minden [[évszak]]ban legfeljebb csak 1-2 °C-kal változik, de leginkább csak a bejárati szakaszban.

* Az [[ősember]] egyrészt a [[hőmérséklet]] eme kiegyenlítettsége miatt választotta lakóhelyéül a barlangokat. A [[pleisztocén]] folyamán még a felmelegedések idején is hidegebb volt az éghajlat, mint ma, így érthető, ha a [[tél]]en-[[nyár]]on egyforma, jól kibírható klímájú barlangokba költöztek.

* Magas a barlangi levegő relatív páratartalma. A tipikus barlangi részek értékei 98-99% érték körül mozognak, a hőmérséklethez hasonlóan ez a tényező is egyforma minden [[évszak]]ban.

* Egyes barlangokban, főleg a barlangrendszereknek számító nagyobbakban különböző irányú és jelentőségű légmozgást (huzatot) tapasztalhatunk. Általában légmozgásváltozással függ össze a jégbarlangok keletkezése.

 

== Magyar rekordok ==

 

== Nemzetközi rekordok ==

# Az öt leghosszabb barlang:

## [[Mamut-barlang Nemzeti Park|Mamut-barlangrendszer]], [[Amerikai Egyesült Államok|USA]], [[Kentucky]], 590 629 méter

== Lásd még ==

{{commonskat|Barlang}}

* [[Magyarországi barlangnevek]]

 

== További információk ==

* [http://barlang.hu/ A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat honlapja]

* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/termesz/foldtud/barlang/html/index.htm Kordos László: Magyarország barlangjai]