„A buddhizmus terjedése a selyemúton” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
hivatkozások
1. sor:
[[Fájl:Central Asian Buddhist Monks.jpeg|bélyegkép|220px|Egy kék szemű [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] szerzetes tanít egy másik szerzetest a [[Bezeklik Ezer Buddha-barlangok]] egyik freskóján, 9–10. század, ([[Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület|Ujgúria]]).]]
 
[[India|Indiából]] kikerülve a [[buddhizmus]] a kereskedelmi útvonalak mentén, az azokon közlekedő [[karavánok]] és [[hittérítő]] szerzetesek[[szerzetes]]ek segítségével haladt területről területre. Az útvonalak közül a legjelentősebben a '''selyemút mentén terjedt a buddhizmus'''.<ref>{{cite web|url= http://birtalan.innerasia.hu/download/dolgozatok/koreai-vallasok/2011-1/radics_peter_bulguksa.pdf |publisher=www.birtalan.innerasia.hu |title= Radics Péter: Bulguksa|accessdate= 2017-01-15}}</ref> Így érkezett legelőször [[Kína]] területére is, a [[Han-dinasztia]] idején az 1–2. században.{{refhely|Zürcher (1972)|22–27. oldal}}{{refhely|Hill| 30. oldal, a ''Hou Hansu'' kínai nyelvű változata, a 31. oldalon pedig a fordítása.}}
Ebből az időből valók a Kína területén tevékenykedő [[bhikkhu|buddhista szerzetesek]] (mind külföldi) első fordításai, feltehetően a [[Kusán Birodalom]] [[Tarim-medence|Tarim-medencébe]] való benyomulásának és a [[gréko-buddhizmus]] terjedésének következtében.{{refhely|Zürcher (1972)|23. oldal}}
 
A [[Buddhizmus Közép-Ázsiában|közép-ázsiai és [[kínai buddhizmus]] közvetlen kapcsolata folytatódott a 3–7. századokban, egészen a [[Tang-dinasztia|Tang]] időszakig. A 4. századtól [[Fa-hszien]] (395–414), majd később [[Hszüan-cang]] (629–644) kínai buddhista szerzetesek észak-indiai zarándoklatai által lehetőség nyílt az eredeti források tanulmányozására is. Ebben az időszakban az India északi részét Kínával összekötő szárazföldi útvonalak többsége a buddhista Kusán, majd a [[Heftaliták|Heftalita Birodalom]] fennhatósága alá tartoztak. Ezekben az évszázadokban az indiai buddhizmus és a nyugati hatások ([[gréko-buddhizmus]]) kereszteződésével számos iskola jött létre Közép-Ázsiában és Kínában.
Ebben az időszakban az India észak részét Kínával összekötő szárazföldi útvonalak többsége a buddhista Kusán, majd a [[Heftaliták|Heftalita Birodalom]] fennhatósága alá tartoztak. Ezekben az évszázadokban az indiai buddhizmus és a nyugati hatások ([[gréko-buddhizmus]]) kereszteződésével számos iskola jött létre [[Buddhizmus Közép-Ázsiában|Közép-Ázsiában]] és [[Kínai buddhizmus|Kínában]].
 
Később a 7. században elérte Kínát az "ezoterikus buddhizmus" ([[vadzsrajána]]) indiai formája. A 8. században kialakult a vadzsrajána ágból a [[tibeti buddhizmus]] is. Azonban onnantól kezdve, hogy a [[iszlám|muszlimok]] meghódították [[Transzoxánia|Transzoxániát]] és a 740-es években létrejött az [[Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület|Ujgur Birodalom]], a buddhizmus terjedése a selyemúton egyre kevésbé volt számottevő.
 
A [[hinduizmus]] feltámadásának és a muszlim terjeszkedésnek köszönhetően ekkor már Indiában is hanyatlásnak indult a buddhizmus. A Tang-dinasztia időszaka utáni kínai buddhizmus elnyomás alá került a 9. században viszont még nem alakultak ki a [[Koreai buddhizmus|koreai]] és [[Buddhizmus Japánban|japán]] hagyományok.