„Sivatagi atyák” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
17. sor:
Működésükkel, tanításukkal foglalkozik még [[Tyrannius Rufinus]] [[Historia Monachorum in Aegypto]]-ja és az [[Ethiopic Collectio Monastica]] c. mű, [[Palladiosz]] ([[363]]–[[431]]) ''[[Historia Lausiaca]]''-ja, [[Alexandriai Szent Atanáz]] ([[298]]–[[373]]) ''Szent Antal élete'' (Vita Antonii), [[Johannes Cassianus|Cassianus Szent János]] ([[370]] k.–[[432]]) ''Az egyiptomi szerzetesek tanítása'' (Collationes [Conlationes] patrum) és ''A keleti szerzetesek szabályai'' (De Coenobiorum Institutis Libri Duodecim), illetve részben a [[Philokalia]].
A szerzetesség kezdetei mutatják, hogy bármennyire vonult el valaki magányba, előbb-utóbb kapcsolatai alakultak ki. Kevés kivételtől eltekintve a remeték alkalmanként találkoztak egymással, ha máskor nem is, legalább az istentiszteleteken vagy egy közös munkán, például aratáskor. Néha meglátogatták egymást, hogy lelki témákról beszélgessenek. Egy-egy híresebb atyát csoportosan is felkerestek. <ref>Baán István: Hogyan imádkoztak az első egyiptomi szerzetesek? Vigília, 2003. október</ref>
[[Szent Hór|Hór]], Apollósz, Patermuthiosz mind több évet töltöttek el teljes magányban, majd számos tanítványt gyűjtöttek maguk köré. [[Szent Ámon|Ámon]] a Nílus-deltától nyugatra, a Nitriai-sivatagban telepedett meg, ahová néhány éven belül számtalan szerzetest vonzott és idővel a hely egészen népessé vált. Később Antal tanácsára új cellákat létesített Nitriától 18-20 km-re, ahol a Kelliai-sivatag szerzeteseinek története kezdődött el. Kelliától délre húzódik egy hatalmas, kb. 30 km hosszú és 6-7 km széles földteknő, amelyet Natrun vádinak (Wadi El Natrun) neveznek, ugyanis már az ókor óta nátront bányásztak itt. Ez a Szkétiszi-sivatag, ahol [[330]] körül telepedett le [[Egyiptomi Szent Makariosz|Makariosz]]. [[Szkétisz]] hamarosan az anakhóraélet legvirágzóbb központjává vált, az itt élő atyák tettek szert a legnagyobb hírnévre.
| |||