„Sivatagi atyák” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
38. sor:
A Historia Monachorum elbeszéli, hogy ''„a nagy aszkétáknál szokásban volt a testnek addig nem adni táplálékot, amíg a lélek meg nem kapta a maga lelki táplálékát.”''<ref>H.M. 2,8</ref>
Isten időnként csodás módon táplálta az anakhórétákat, akik létükben teljesen átadták magukat neki. Maga
Az atyák számára a falánkság és a bujaság kísértése szorosan összefüggött egymással, és megfelelt a szerzetesek azon tapasztalatának, hogy a bőséges evés és ivás felkorbácsolja a szexualitást. A remeték hitték, hogy csak akkor boldogulnak el a szexualitásukkal, ha mértéktartók az evésben és az ivásban. Abba Mózes mondta: ''Amikor fiatal voltam, néha erősen gyötört a bujaság kísértése. Mélyebbre hatoltam tehát a sivatagban, és 42 napig ott maradtam, anélkül hogy kenyeret ettem, vagy vizet ittam volna. Imádkoztam az Úrhoz és Ő megszabadított ettől a kísértéstől. Nem is látogatott meg többet, egész életemen át.''<ref> Les sentences des péres du désert, nouveau recueil (=II) szerk. L. Regnault, Solesmes</ref>
| |||