„James Ewell Brown Stuart” változatai közötti eltérés

| fegyvernem = [[Lovasság]]

'''James Ewell Brown „JEB” Stuart''' ([[1833]]. [[február 6.]], Patrick County, [[Virginia]] –, [[18641833]]. [[májusfebruár 126.]], – [[Richmond (Virginia)|Richmond]], [[Virginia]], [[1864]]. [[május 12.]]) amerikai katonatiszt, az [[amerikai polgárháború]]ban a konföderációs haderő egyik legjobb lovastisztje volt. Barátai Jeb néven emlegették. Stuart lovassága a felderítés mestere volt, mellyel az Észak-Virginiai hadsereg támadó hadműveleteit nagyban támogatta. Miközben a magánéletben bohém ficsúrként viselkedett (vörös csíkos szürke köpenyt, sárga selyemövet, és kalapján extravagáns strucctollat hordott, gyakran kölnivel illatosítva magát), katonailag azonban ő volt Robert E. Lee tábornagy hadseregének megbízható szeme és füle, aki nagyban növelte a déliek kitartását.{{refhely|Jermann|129. o.}}

Stuart 1854-ben végzett a [[West Point]] katonai akadémián, majd [[Texas]]ban és [[Kansas]]ben szolgált a hadseregben. Harcolt az indián bennszülöttek ellen és részt vett a kansasi zavargások lecsillapításában. [[John Brown (politikus, 1800–1859)|John Brown]] lázadásakor részt vette a [[Harper's Ferry]]-ben vívott ütközetben, melynek során legyőzték és elfogták a később kivégzett lázadókat.

Hazája, Virginia elszakadásakor leszerelt, hogy a konföderációs hadseregbe léphessen, először [[Stonewall Jackson]] beosztottjaként a [[Shenandoah-völgy]]ben, majd egyre fontosabb lovassági beosztásokat kapott az [[Észak-Virginiai hadsereg]]ben, részt véve minden nagyobb hadjáratban, egészen haláláig. A [[Virginia-szélszigeti hadjárat]] során vakmerő lovassági parancsnokként emelkedett ki a tömegből és kétszer körbeportyázta az ellenséges [[Potomac hadsereg]]et, először a Virginia-félszigeten, majd a [[Maryland hadjárat]] során. Ezáltal hírnevet szerzett magának és temérdek bosszúságot okozott az Uniónak. A [[Chancellorsville-i csata]] folyamán Jackson és [[A. P. Hill]] megsebesülése után átvette a gyalogság második hadtestének irányítását és pár óra alatt újabb, eredményes támadást szervezett az előző napi sikert elmélyítendő.

McClellan október 26-án Lincoln sürgetéseinek engedelmeskedve dél felé indult hadseregével és átkelt a Potomac folyón. Mikor Lee elindult, hogy elállja útját, Stuart lovassága Longstreet hadtestének elrejtése érdekében folyamatos járőrösszecsapásokat vívott az uniós lovassággal és gyalogsággal [[Mountville (Virginia)|Mountville]], [[Aldie (Virginia)|Aldie]], és [[Upperville (Virginia)|Upperville]] környékén. November 6-án Stuart szomorú távíratitávirati hírt kapott; Flora lánya ötödik születésnapja előtt, november 3-án tífuszos lázban elhalálozott.{{refhely|Wert|179–183. o.}}

Karácsony után Lee a Rappahannock folyótól északra portyázni küldte Stuartot, hogy ''„az ellenség hátába hatoljon, felderítse ha lehetséges helyzetét és mozgását, illetve olyan károkat okozzon neki, amelyet a körülmények megengednek.”'' {{szám|1800}} katonájával és vontatott tüzérségével Stuart 6-7 kilométerre közelítette meg [[Fairfax (Virginia)|Fairfax Court House-t]], 250 foglyot ejtett, lovakat, öszvéreket és készleteket zsákmányolt. A távíróvonalakat lehallgatva jelzőszakemberei{{jegyzet*|A kor híradósai}} az uniós parancsnokok egymásnak küldött üzeneteit fogták el. Stuart is küldött egy távíróüzenetet [[Montgomery C. Meigs]] főszállásmesternek: ''„Meigs tábornok a jövőben legyen kedves jobb öszvéreket szállítani; az eddig küldöttek igen satnyák.”''{{refhely|Wert|195–198. o.|Davis|261–263. o.}}

Júniusban további lovassági összecsapások után Lee hadserege észak felé indult a Shenandoah-völgyön át. Stuartnak valószínűleg az járhatott a fejében, hogy a Brandy Stationnél a hírnevén esett csorbát egy újabb körbeportyázással tudná feledtetni. Lee június 22-i parancsa szerint részt kellett vennie az észak felé irányuló műveletben, de a parancs pontos értelmezését a résztvevők és a történészek azóta is vitatják. Lényegében a völgy nyugati felén levő hágókat kellett védelmeznie, míg az Észak-Virginiai hadsereg átkel a Potomac-en, majd maga is át kell keljen és Ewell második hadtestének jobbszárnyát kell fedezze. A Blue Ridge hegység mentén közvetlen észak felé mozgás helyett azonban Stuart három legjobb dandárjával, [[Wade Hampton III|Wade Hampton]], [[Fitzhugh Lee]] dandártábornokok és [[John R. Chambliss]] ezredes{{jegyzet*|utóbbi a sebesült [[William Henry Fitzhugh Lee|W.H.F. "Rooney" Lee]] dandártábornokot helyettesítette}} dandárjaival a Potomac hadsereg és Washington közé hatolva haladt észak felé [[Rockville (Maryland)|Rockville]], [[Westminster (Maryland)|Westminster]] érintésével egészen Pennsylvaniáig. Reményei szerint készletek rablására és zavarkeltésre nyílt alkalom az ellenséges főváros közvetlen közelében. Stuart három dandárja június 25-én éjjel egy órakor indult el [[Marshall (Virginia)|a Salem Depótól]].{{refhely|Sears, 2003|104–106. o.|Longacre|148–152. o.|Coddington|108. o.}}

A modern tudományos feldolgozás is megosztott maradt Stuart megítélésében. Edward G. Longacre szerint Lee szándékosan adott széles értelmezési lehetőséget parancsával kapcsolatban és nem emelt panaszt Stuart kései megérkezésével kapcsolatban, mert nem határozta meg, mikor kellett volna a lovasságnak Ewellhez csatlakoznia. A három és fél dandárnyi, a derékhadnál hagyott lovasság elegendő erőt képezett, hogy Lee számára elősegítse az ellenséges területen való áthaladást. Lee azon döntését, hogy ezt az erőt nem használja hatékonyan, nem róható fel Stuartnak. Edwin B. Coddington kitér Stuart gettyburgi „tragédiájára” és úgy ítéli meg, hogy mikor Fitzhugh Lee felveteti, vajon Stuart megfontoltan alkalmazta-e a rábízott felelősséget, a válasz az, hogy nem. Történészek egy része fenntartja, hogy Stuart távolléte miatt lehetett Lee meglepve Gettysburgnél; Coddington azonban rámutat, hogy [[George G. Meade]] vezérőrnagy, a Potomac hadsereg parancsnoka éppúgy meg volt lepve és az ütközet kezdeti szakasza Lee számára bizonyult előnyösnek. Eric J. Wittenberg és J. David Petruzzi arra a következtetésre jutott, hogy sokfelé lehetett felelősséget keresni, mely végső soron megoszlott Stuart, a parancs homályossága és [[Richard S. Ewell]] altábornagy között, aki keményebben is próbálkozhatott volna Gettysburgtől északkeletre a Stuarttal való egyesülés céljából. Jeffry D. Wert elismeri, hogy Lee és tisztjei, valamint a Potomac hadsereggel folytatott harc a felelős a konföderációs veszteségek java részéért, de kijelenti, hogy ''„Stuart cserben hagyta Lee-t és a hadsereget a Gettysburgi harcban. ... Lee megbízott benne és döntési teret engedett neki, és Stuart megfontolás nélkül cselekedett.”''{{refhely|Longacre, 2002|215–216.|Longacre, 1986|271. o.|Coddington|205–208. o.|Wittenberg, Petruzzi|263–298. o.|Wert|299–302. o.}}

Sheridan délkelet felé indulva elvitte Meade lovasságának legnagyobb részét portyájára. A [[North Anna-folyó]]n átkelve elfoglalta a Virginia Central vasút Beaver Dam állomását, ahol fosztogatott, hadifoglyokat szabadított ki és készleteket semmisített meg. Stuart alig harmadannyi kb. {{szám|3000}} fő lovassággal vette föl a küzdelmet ellene. Üldözés közben hadsegédje [[Andrew R. Venable]] őrnagy kíséretében betért haza, feleségéhez és gyermekéhez. Venable azt írta Stuartról, ''„Azt mondta nekem, sosem remélte, hogy túléli a háborút, és ha legyőzetünk, élni sem akart.”''{{refhely|Wert|346–349. o.}}

[[Frederick Moynihan]] szobrász szobrát a híres richmondi [[Monument Avenue]]-n állították fel 1907-ben a Stuart körforgalomnál. Emlékműve Stonewall Jackson tábornok lovasszobrához hasonlóan észak felé tekint, szimbolizálva, hogy kikkel harcolt. 1884-ben Taylorsville városkáját [[Stuart (Virginia)|Stuartra]] keresztelték át. A brit hadsereg két amerikai gyártmányú [[második világháború]]s tankját, az M3-at és az M5-öt Stuart tábornok tiszteletére róla nevezte el. A virginiai Falls Churchben levő Munson dombon épül [[J. E. B. Stuart középiskola]] és a floridai [[Jacksonville]] általános iskolai felső tagozata is az ő nevét hordozza.{{refhely|Peterson|353. o.}}