„James Ewell Brown Stuart” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Az USA történelme kategória eltávolítva (a HotCattel))
| halál dátuma = [[1864]]. [[május 12.]] {{Életkor-holt|1833|02|06|1864|05|12}}
| nemzetisége = [[Kép:Flag of the United States.svg|20px]] [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]]
| fegyvernem = [[Lovasság]]
| szolgálati idő = 1854–1861 ([[Az Amerikai Egyesült Államok hadserege|USA]])<br/>1861–1864 ([[Az Amerikai Konföderációs Államok hadserege|CSA]])
| rang = [[Kép:Confederate States of America General.png|30px]] [[Rendfokozat|Vezérőrnagy]]
}}
 
'''James Ewell Brown „JEB” Stuart''' ([[1833]]. [[február 6.]], Patrick County, [[Virginia]], [[18641833]]. [[májusfebruár 126.]], [[Richmond (Virginia)|Richmond]], [[Virginia]], [[1864]]. [[május 12.]]) amerikai katonatiszt, az [[amerikai polgárháború]]ban a konföderációs haderő egyik legjobb lovastisztje volt. Barátai Jeb néven emlegették. Stuart lovassága a felderítés mestere volt, mellyel az Észak-Virginiai hadsereg támadó hadműveleteit nagyban támogatta. Miközben a magánéletben bohém ficsúrként viselkedett (vörös csíkos szürke köpenyt, sárga selyemövet, és kalapján extravagáns strucctollat hordott, gyakran kölnivel illatosítva magát), katonailag azonban ő volt Robert E. Lee tábornagy hadseregének megbízható szeme és füle, aki nagyban növelte a déliek kitartását.{{refhely|Jermann|129. o.}}
 
Stuart 1854-ben végzett a [[West Point]] katonai akadémián, majd [[Texas]]ban és [[Kansas]]ben szolgált a hadseregben. Harcolt az indián bennszülöttek ellen és részt vett a kansasi zavargások lecsillapításában. [[John Brown (politikus, 1800–1859)|John Brown]] lázadásakor részt vette a [[Harper's Ferry]]-ben vívott ütközetben, melynek során legyőzték és elfogták a később kivégzett lázadókat.
 
Hazája, Virginia elszakadásakor leszerelt, hogy a konföderációs hadseregbe léphessen, először [[Stonewall Jackson]] beosztottjaként a [[Shenandoah-völgy]]ben, majd egyre fontosabb lovassági beosztásokat kapott az [[Észak-Virginiai hadsereg]]ben, részt véve minden nagyobb hadjáratban, egészen haláláig. A [[Virginia-szélszigeti hadjárat]] során vakmerő lovassági parancsnokként emelkedett ki a tömegből és kétszer körbeportyázta az ellenséges [[Potomac hadsereg]]et, először a Virginia-félszigeten, majd a [[Maryland hadjárat]] során. Ezáltal hírnevet szerzett magának és temérdek bosszúságot okozott az Uniónak. A [[Chancellorsville-i csata]] folyamán Jackson és [[A. P. Hill]] megsebesülése után átvette a gyalogság második hadtestének irányítását és pár óra alatt újabb, eredményes támadást szervezett az előző napi sikert elmélyítendő.
 
Stuart talán leghíresebb hadjárata [[Gettysburgi hadjárat|Gettysburg]] volt, melynek elején az Uniós lovasság meglepetésszerű támadást hajtott végre a lovasparádéra felsorakozott déli oszlopok ellen a [[Brandy Station ütközet]]ben. Miután a sajtóban a figyelmetlensége miatt elítélő cikkek jelentek meg, Stuart úgy óhajtotta kiköszörülni a csorbát, hogy harmadszor is körülportyázza az uniós hadsereget. Ez a művelete azonban hosszabb időre elszakította Lee hadseregétől, amely segítsége nélkül nem értesült az őt üldöző Potomac hadsereg közeledéséről, csak már miután harcba keveredett annak elővédjével a [[Gettysburgi csata|Gettysburgi csatában]]. Stuart az utókortól, [[A Konföderáció elveszett ügye|a konföderáció elveszett ügyének]] szószólóitól és a déli sajtótól sok kritikát kapott, de a történészek ma sem tudnak megegyezni, hogy akciója saját helyzetértékelésének csődje volt, hogy a balszerencse és Lee rugalmasan értelmezhető parancsának kombinációja okozta a balsikert.
A visszavonulás után három héttel, 1862. október 10-től 12-ig Stuart másodszor is bátran körülportyázta a Potomac hadsereget a [[Chambersburg portya]] során. 60 óra alatt kb. 190 km-t tett meg [[Darkesville (Nyugat-Virginia)|Darkesville-től]] fel északra a pennsylvaniai [[Mercersburg]]ig, és [[Chambersburg (Pennsylvania)|Chambersburgig]], majd [[Emmitsburg (Maryland)|Emmitsburgön]] keresztül kelet felé és végül [[Hyattstown (Maryland)|Hyattstown]] és a [[White's Ferry|White gázló]] érintésével [[Leesburg (Virginia)|Leesburgig]]. Vakmerőségével újra felbosszantotta uniós ellenfeleit, lovakat és készleteket zsákmányolt, de különösebb katonai előnyök elérése nélkül merítette ki katonáit és hátasait. [[Jubal Anderson Early|Jubal Early]] úgy utalt portyájára, mint „a legnagyobb lólopási küldetés”, mely mindössze bosszantotta az ellenséget.{{refhely|Wert|167–176. o.|Thomas|173–180. o.|Davis|215–237. o.}} Stuart új, aranyberakásos tiszti kabátot ajándékozott Jacksonnak, melyet egy richmondi szabótól rendelt.Azt gondolta róla, hogy Jacksonnak tábornokibb kinézetet fog kölcsönözni, csakhogy az ilyesmivel szemben Jackson teljesen érzéketlennek mutatkozott.{{refhely|Robertson|653–654. o.|Thomas|172–173. o.}}
 
McClellan október 26-án Lincoln sürgetéseinek engedelmeskedve dél felé indult hadseregével és átkelt a Potomac folyón. Mikor Lee elindult, hogy elállja útját, Stuart lovassága Longstreet hadtestének elrejtése érdekében folyamatos járőrösszecsapásokat vívott az uniós lovassággal és gyalogsággal [[Mountville (Virginia)|Mountville]], [[Aldie (Virginia)|Aldie]], és [[Upperville (Virginia)|Upperville]] környékén. November 6-án Stuart szomorú távíratitávirati hírt kapott; Flora lánya ötödik születésnapja előtt, november 3-án tífuszos lázban elhalálozott.{{refhely|Wert|179–183. o.}}
 
=== Fredericksburg és Chancellorsville ===
1862. decemberében a [[Fredericksburgi csata (1862)|Fredericksburgi csatában]] Stuart lovasságából leginkább vontatott tüzérsége vett részt [[John Pelham]] őrnagy vezetésével. Stonewall Jackson szárnyát fedezték a Hamilton's Crossingnál. Lee tábornagy utasításait követve lovassága ''„hatásosan védte jobbszárnyunkat az ellenség oldalában maradva, zavarva mozgásában és a lehetőséget kihasználva támadásba átmenvén.”'' Stuart feleségének másnap azt írta, hogy szőrmegallérját átlőtték, de ő maga sértetlen maradt.{{refhely|Wert|190–193. o.|Davis|253–258. o.}}
 
Karácsony után Lee a Rappahannock folyótól északra portyázni küldte Stuartot, hogy ''„az ellenség hátába hatoljon, felderítse ha lehetséges helyzetét és mozgását, illetve olyan károkat okozzon neki, amelyet a körülmények megengednek.”'' {{szám|1800}} katonájával és vontatott tüzérségével Stuart 6-7 kilométerre közelítette meg [[Fairfax (Virginia)|Fairfax Court House-t]], 250 foglyot ejtett, lovakat, öszvéreket és készleteket zsákmányolt. A távíróvonalakat lehallgatva jelzőszakemberei{{jegyzet*|A kor híradósai}} az uniós parancsnokok egymásnak küldött üzeneteit fogták el. Stuart is küldött egy távíróüzenetet [[Montgomery C. Meigs]] főszállásmesternek: ''„Meigs tábornok a jövőben legyen kedves jobb öszvéreket szállítani; az eddig küldöttek igen satnyák.”''{{refhely|Wert|195–198. o.|Davis|261–263. o.}}
 
1863. március 17-én Stuart lovassága összecsapott a [[Kelly gázló ütközet|Kelly gázlónál]] portyázó uniós lovassággal. Az aprócska győzelmet beárnyékolta Pelham őrnagy eleste, melyet Stuart mélyen meggyászolt, mivel kevés híján saját öccseként tekintett rá. Az egyik kongresszusi képviselőnek címzett levelében azt írta: ''„A nemes, lovagias Pelham nincs többé. ... Bánatunk könnye és a gyász kínja minden parancsnokságom alá tartozó lelkében tanúskodjék erről.”'' Flora ekkor második gyermekükkel volt terhes és Stuart azt kérte, hogy ha fiú születik, John Pelham Stuartnak nevezzék. Virginia Pelham Stuart 1863. október 9-én látta meg a napvilágot.{{refhely|Longacre, 2002|169–174. o.|Wert|207–210. és 321. o.|Davis|267–276. o.|Thomas|270. o.}}
=== Stuart gettysburgi portyája ===
[[File:Gettysburg Campaign.png|thumb|350px|Stuart lovasságának művelete 1863. június 3-tól július 3-ig, a Gettysburg hadjárat folyamán, vörös szaggatott vonallal jelölve.]]
Júniusban további lovassági összecsapások után Lee hadserege észak felé indult a Shenandoah-völgyön át. Stuartnak valószínűleg az járhatott a fejében, hogy a Brandy Stationnél a hírnevén esett csorbát egy újabb körbeportyázással tudná feledtetni. Lee június 22-i parancsa szerint részt kellett vennie az észak felé irányuló műveletben, de a parancs pontos értelmezését a résztvevők és a történészek azóta is vitatják. Lényegében a völgy nyugati felén levő hágókat kellett védelmeznie, míg az Észak-Virginiai hadsereg átkel a Potomac-en, majd maga is át kell keljen és Ewell második hadtestének jobbszárnyát kell fedezze. A Blue Ridge hegység mentén közvetlen észak felé mozgás helyett azonban Stuart három legjobb dandárjával, [[Wade Hampton III|Wade Hampton]], [[Fitzhugh Lee]] dandártábornokok és [[John R. Chambliss]] ezredes{{jegyzet*|utóbbi a sebesült [[William Henry Fitzhugh Lee|W.H.F. "Rooney" Lee]] dandártábornokot helyettesítette}} dandárjaival a Potomac hadsereg és Washington közé hatolva haladt észak felé [[Rockville (Maryland)|Rockville]], [[Westminster (Maryland)|Westminster]] érintésével egészen Pennsylvaniáig. Reményei szerint készletek rablására és zavarkeltésre nyílt alkalom az ellenséges főváros közvetlen közelében. Stuart három dandárja június 25-én éjjel egy órakor indult el [[Marshall (Virginia)|a Salem Depótól]].{{refhely|Sears, 2003|104–106. o.|Longacre|148–152. o.|Coddington|108. o.}}
 
Stuart balszerencséjére a Potomac hadsereg menetoszlopai blokkolták az utat és kikerülésükhöz keletebbre kellett kitérni, mintsem azt ő vagy Lee gondolta volna. Emiatt nem tudott Ewellhez csatlakozni és Lee sem kapott felderítési információkat „fülétől és szemétől” miközben az ellenséges területeken keresztül haladt.{{refhely|Coddington|108–113. o.|Longacre|152–153. .| Sears, 2003|106. o.}}
A háború utáni támogatók egyik legjelentősebbike [[John S. Mosby]] ezredes volt, aki a hadjárat folyamán is különítményében szolgált és az elhunyt tábornokhoz mindvégig hűséges maradt. Mosby azt írta: Ő tett engem mindazzá, ami a háborúban lettem. <!---... But for his friendship I would never have been heard of."----> Számos cikket írt a népszerű kiadványokba és egy könyvméretű tanulmányt is megjelentetett 1908-ban, melyben jogászi ékesszólását bevetve kategorikusan visszautasított minden Stuart ellen emelt vádat.{{refhely|Wittenberg, Petruzzi|219–228. o.}}
 
A modern tudományos feldolgozás is megosztott maradt Stuart megítélésében. Edward G. Longacre szerint Lee szándékosan adott széles értelmezési lehetőséget parancsával kapcsolatban és nem emelt panaszt Stuart kései megérkezésével kapcsolatban, mert nem határozta meg, mikor kellett volna a lovasságnak Ewellhez csatlakoznia. A három és fél dandárnyi, a derékhadnál hagyott lovasság elegendő erőt képezett, hogy Lee számára elősegítse az ellenséges területen való áthaladást. Lee azon döntését, hogy ezt az erőt nem használja hatékonyan, nem róható fel Stuartnak. Edwin B. Coddington kitér Stuart gettyburgi „tragédiájára” és úgy ítéli meg, hogy mikor Fitzhugh Lee felveteti, vajon Stuart megfontoltan alkalmazta-e a rábízott felelősséget, a válasz az, hogy nem. Történészek egy része fenntartja, hogy Stuart távolléte miatt lehetett Lee meglepve Gettysburgnél; Coddington azonban rámutat, hogy [[George G. Meade]] vezérőrnagy, a Potomac hadsereg parancsnoka éppúgy meg volt lepve és az ütközet kezdeti szakasza Lee számára bizonyult előnyösnek. Eric J. Wittenberg és J. David Petruzzi arra a következtetésre jutott, hogy sokfelé lehetett felelősséget keresni, mely végső soron megoszlott Stuart, a parancs homályossága és [[Richard S. Ewell]] altábornagy között, aki keményebben is próbálkozhatott volna Gettysburgtől északkeletre a Stuarttal való egyesülés céljából. Jeffry D. Wert elismeri, hogy Lee és tisztjei, valamint a Potomac hadsereggel folytatott harc a felelős a konföderációs veszteségek java részéért, de kijelenti, hogy ''„Stuart cserben hagyta Lee-t és a hadsereget a Gettysburgi harcban. ... Lee megbízott benne és döntési teret engedett neki, és Stuart megfontolás nélkül cselekedett.”''{{refhely|Longacre, 2002|215–216.|Longacre, 1986|271. o.|Coddington|205–208. o.|Wittenberg, Petruzzi|263–298. o.|Wert|299–302. o.}}
 
Noha Stuart nem kapott hivatalos elmarasztalást, vagy büntetést a Gettysburgi hadjáratban játszott szerepe okán, érdemes megjegyezni, hogy 1863. szeptember 9-i hadtestparancsnoki kinevezése nem vonta maga után az altábornagyi előléptetést. Edward Bonekemper azt írta, hogy miután az Észak-Virginiai hadsereg minden más hadtestparancsnoka megkapta ezt a rangot, Lee azon döntését, hogy Stuart vezérőrnagy maradt, s ugyanakkor beosztottjai, Wade Hampton és Fitzhugh Lee szintén vezérőrnagyi rangot kaptak, felfogható egy burkolt elmarasztalásnak.{{refhely|Bonekemper|139. o.}} Jeffry D. Wert szerint nincs bizonyítéka annak, hogy Lee megfontolásában szerepet játszott volna Stuart gettysburgi teljesítménye és valószínűbb, hogy Lee szerint a lovassági hadtest parancsnokának felelőssége nem azonos a gyalogságéval.{{refhely|Wert|308–309. o.}}
A Potomac hadsereg parancsnoka, [[George G. Meade]] vezérőrnagy és lovasságának parancsnoka, [[Philip Sheridan]] vezérőrnagy a lovasság első két ütközetbeli teljesítménye kapcsán összeveszett. Sheridan nem volt hajlandó tudomásul venni parancsnoka kritikáját, hanem dühében azt vágta oda Meade akadályozása nélkül ő képes lenne „az összes lovassági csapatok összevonására és Stuart különítményére ránrontva megverni azt”. Meade Grantnél el akarta érni az engedetlen és késlekedést okozó Sheridan leváltását, de mikor mellékesen megemlítette szándékát, Grant belekapaszkodott ebbe.{{refhely|DePue}} ''„Sherdian ezt mondta? Nos, általában tudja miről beszél. Engedje menni és azonnal hozzákezdeni.”'' Sheridan azonnal hozzálátott megszervezni, hogy a konföderációs hadtápvonalak ellen indított portyával ütközetre kényszerítse Stuartot.{{refhely|Wert|346. o.|Davis|384. o.}}
 
Sheridan délkelet felé indulva elvitte Meade lovasságának legnagyobb részét portyájára. A [[North Anna-folyó]]n átkelve elfoglalta a Virginia Central vasút Beaver Dam állomását, ahol fosztogatott, hadifoglyokat szabadított ki és készleteket semmisített meg. Stuart alig harmadannyi kb. {{szám|3000}} fő lovassággal vette föl a küzdelmet ellene. Üldözés közben hadsegédje [[Andrew R. Venable]] őrnagy kíséretében betért haza, feleségéhez és gyermekéhez. Venable azt írta Stuartról, ''„Azt mondta nekem, sosem remélte, hogy túléli a háborút, és ha legyőzetünk, élni sem akart.”''{{refhely|Wert|346–349. o.}}
[[Fájl:Southern Troopers Song JEB Stuart sheet music.jpeg|thumb|250px|''Déli Lovasénekek, J. E. B. Stuart és hősies katonáinak ajánlva'', a virginiai [[Danville (Virginia)|Danville-ben]] 1864-ben kiadott [[kottáskönyv]].]]
A [[Yellow Taverni ütközet]]re május 11-én, egy Richmondtól 10 km-re északra fekvő használaton kívüli fogadó mellett került sor. A konföderációs lovasság kitartóantöbb mint három óra hosszan ellenállt a richmondi utat szegélyező alacsony dombok hátán. Az 1. Virginiai lovasezred ellentámadása visszavetette az előrenyomuló uniós lovasságot a dombtetőről. Stuart lóháton bíztatta embereit és revolverével lőtte az ellenséges katonákat. Az 5. Michigani lovasezred Stuart mellett áramlott visszafelé és egy gyalogos közlegény, a 44 éves John A. Huff megfordult és 10-30 méterről lelőtte Stuartot a .44-es kaliberű revolverével.{{refhely|Smith|242. o.|Salmon|283. o.|Starr|107. o.|Rhea|209. és 390. o.|Thomas|292. o.|Edward G. Longacre 2004 júniusában a Civil War Times-ban megjelent [http://www.historynet.com/wars_conflicts/american_civil_war/3027331.html?page=3&c=y cikkében] azt állítja, hogy Huff kb. 370 méter távolságból lőtt, ami ezzel a fegyverrel nem kis teljesítmény lett volna. ''Lincoln's Cavalrymen'' c. könyve 268. oldalán viszont azt állítja, hogy Huff „elég közel” tudott jutni Stuarthoz, hogy hasba lőhesse, noha nem tudta, hogy kiről van szó. Huff egy hónappal később elesett a [[Haw's Shopi ütközet]]ben. Wert i. m. 347–358. oldalon vitatja, hogy Huff lőhette volna ki a kérdéses golyót, azt állítva, hogy a bizonyítékok inkább egy vagy az 1., vagy a 7. Michigani ezred ismeretlenül maradt harcosa lehetett.}}
{{Quote|Stuart volt a Konföderáció kóbor lovagja, a bátor és hetyke, ragyogó egyenruhába, tollas kalpagba és köpönyegbe öltözött gavallér. A [polgárháborús] mészárszékben ő testesítette meg a lovagiasságot, a rég letűnt pompájú harcosok ideálját. Találó imidzsét gondosan ápolta, és pontosan annak látta magát, aminek a déliek elképzelték. Lovagra volt szükségük, és neki szüksége volt azzá válni.{{refhely|Wert|370. o.}}}}
[[File:M3 Stuart 001.jpg|thumb|right|Az M3 Stuart harckocsi]]
[[Frederick Moynihan]] szobrász szobrát a híres richmondi [[Monument Avenue]]-n állították fel 1907-ben a Stuart körforgalomnál. Emlékműve Stonewall Jackson tábornok lovasszobrához hasonlóan észak felé tekint, szimbolizálva, hogy kikkel harcolt. 1884-ben Taylorsville városkáját [[Stuart (Virginia)|Stuartra]] keresztelték át. A brit hadsereg két amerikai gyártmányú [[második világháború]]s tankját, az M3-at és az M5-öt Stuart tábornok tiszteletére róla nevezte el. A virginiai Falls Churchben levő Munson dombon épül [[J. E. B. Stuart középiskola]] és a floridai [[Jacksonville]] általános iskolai felső tagozata is az ő nevét hordozza.{{refhely|Peterson|353. o.}}
 
[[2006]] decemberében a Flora Stuart által varrt konföderációs hadilobogó került kalapács alá a [[Heritage Auctions]] aukciós házban, és {{szám|956000}} dolláros világrekord áron kelt el.<ref>''Antique Trader'', December 27, 2006, p1, p. 15 ([http://americana.heritageauctions.com/common/view_item.php?Sale_No=642&Lot_No=25448&type= online aukciós oldal])</ref> A 34 hüvelykes zászlót Flora sajátkezűleg varrta 1862-ben és Stuart ez alatt harcolta legtöbb híres ütközetét. Stuart szülőhelyét, a Patrick megyében levő Laurel Hill-t 1992-ben a J. E. B. Stuart Szülőhely Megóvó Egylet vásárolta meg állagmegóvás és bemutatás céljával.<ref>[http://www.freestateofpatrick.com/Laurelhill Laurel Hill honlap].</ref>