„Anianei Szent Benedek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
42. sor:
Anianei Benedek tevékenysége tükrözi az egyház és az állam közötti megváltozott kapcsolatot. A császárhoz, és általában a világi hatalomhoz való való viszony pápai ideológiáját a [[Donatio Constantini]] fejezte ki. Ebből kitűnik, hogy a pápaság mindig is magát tekintette a [[római birodalom|római császárság]] örökösének, és mint az [[Tours-i Gergely]] életéből és [[Eugippius]] ''Vita Sancti Severini''-jéből is látható, a helyi közigazgatás pedig teljesen a klérus kezébe került, mivel eltűnt a világi értelmiség, a beözönlő barbár germán törzseknek pedig nem volt elég írástudó emberük.
A bizánci fegyverektől nem védett, és a [[Langobárd|longobardok]] által szorongatott [[II. István pápa]] azután megállapodást kötött [[Kis Pipin frank király|Kis Pipinnel]] 751-ben, és a pápaság úgy vélte, hogy ennek részeként a frank uralkodók elfogadták a pápai elképzeléseket a császárság feletti rendelkezésről. Nagy Károly császárrá koronázására is ennek szellemében került sor
{{Idézet2|Amikor az utolsó útján járt ott, más cél is lebegett a szeme előtt. A rómaiak sok sérülést okoztak Leo főpapnak[113], kitolták a szemét és kivágták a nyelvét, így arra kényszerítették, hogy segítséget kérjen a királytól. Rómába ment, hogy az egyházi ügyekben rendet tegyen, amelyek nagyon zavarosak voltak, és ott töltötte az egész telet. Ekkor volt, hogy megkapta az imperator és augustus címeket[114], amitől eleinte annyira idegenkedett, hogy kijelentette, hogy ''nem tette volna aznap a lábát a templomba, ha előre látta volna a pápa szándékát''[115]. Nagy türelemmel viselte a [[Bizánci császárok listája|római császárok]][116] amiatti féltékenységét, hogy elfogadta ezeket a címeket. Nagyon rosszul viselték ezt a lépést és csak gyakori követjárások és levelek útján, amiket mint testvéreinek címzett nekik sikerült fennhéjázásukat alárendelnie nagyságának, amiben megkérdőjelezhetetlenül magasan felettük állt.|[[Einhard]]: [[Vita Caroli Magni]], 28.}}
A papi nevelést kapott Jámbor Lajos azonban önként behódolt a pápaságnak. Állameszménye egy olyan birodalom volt, mely - [[Agobard]] megfogalmazása szerint<ref>Európa a korai középkorban, 280. old</ref>
Benedek reformjai ebbe az egyházszervezési szemléletváltásba illenek. Benedek ki akarta zárni a világi befolyást a kolostorokból, illetve egységesítésre törekedett: ennek keretében ki akarta zárni a világi diákokat a kolostori iskolákból, illetve az apát megválasztását csak a szerzetesekre, illetve a klérusra akarta bízni, valamint ''missi dominici'' nevű szerzeteseket küldött ki, hogy ellenőrizzék az egyes kolostorok életvitelét. Érthetően ez kiváltotta a világi nemesség ellenállását, ami Jámbor Lajos elleni lázadásukban, és fiainak trónra léptetésében, és végül a [[Verduni szerződés|birodalom felosztásában]] manifesztálódott.
| |||