„Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin” változatai közötti eltérés

Szolzsenyicin aztán saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. Első volt ezek sorában az ''[[Ivan Gyenyiszovics egy napja]]''. Ezeket a szovjet kommunista kritika élesen bírálta, túlzott pesszimizmusra és a kommunizmust ért bírálataira hivatkozva. Az [[1960-as évek]] közepétől főképp külföldön jelentek meg írásai, melyek alapján szovjetellenesség vádjával [[1969]]-ben kizárták a Szovjet Írószövetségből. A külföldön megjelent műveit a keleti blokkban mint a szovjetellenes propaganda terjesztését látták mindössze, pedig világossá vált, hogy lerántja a leplet a munkatáborokról, amelyek foglyai között ártatlanul, hamis vádakkal, vagy politikai indítékból elítélt személyek is vannak a köztörvényes bűnelkövetők mellett.

 

 

Az [[1973]]-ban írt ''[[A GULAG szigetvilág]]'' című regénye miatt a [[Legfelsőbb Tanács (Szovjetunió)|Legfelsőbb Tanács]] megfosztotta szovjet állampolgárságától és kiutasította az országból. A GULAG szigetvilág című művét pamfletnek nyilvánították a szocializmus és kommunizmus ellen. Az Írószövetség által kiadott nyilatkozat értelmében minden, a szovjet blokkhoz tartozó országban a Nobel-díj átadását szovjet-ellenes politikai megnyilvánulásnak kellett minősíteni, az írót kapitalista, imperialista pártinak, valamint fasisztának, sovinisztának és népellenesnek mondták ki.