„Marcus Cluvius Rufus” változatai közötti eltérés

A [[consul]]ságot [[41]]-ben töltötte be, állítólag része volt [[Caligula római császár|Caligula]] meggyilkolásában. [[Galba római császár|Galba]] alatt helytartó volt [[Hispania|Hispaniában]], majd [[Aulus Vitellius római császár|Vitellius]] híve lett. [[Görög nyelv]]ű [[krónika (műfaj)|botránykrónikájából]], a '''Historiae'''ből ([[Történelem]]) csak kevés töredék maradt fenn. [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitus]] kétszer említi meg (''Annales'' 13, 20. 14, 2.; ''Historiae'' 1, 8. 4, 43.), mindkétszer úgy, mint aki talán hívebben tudósít, mint [[Fabius Rusticus]], a [[Nero római császár|Nero]]-ellenes történetíró. [[Caius Plinius Caecilius Secundus|Ifjabb Plinius]] is megemlíti leveleiben (''Epistolae'' 9, 19.). Ezen kívül Tacitus szerint kiváló szónok is volt, de hogy forrásként használta-e, nem bizonyított. Műve más történetíróknak forrásul szolgált, például [[Caius Suetonius Tranquillus|Suetonius]] [[Római császárok időrendben|császár]]-[[életrajz]]aiban számos tőle származó, néhány magányos [[szó]]ra, kifejezésre, esetleg mondatra terjedő görög nyelvű betoldást találunk. Az események fő színhelyéül az udvart tette meg, szemléletére a [[monarchia|monarchikus]] érzület volt a jellemző, még ha [[Caligula római császár|Caligulát]] [[despotizmus|despotá]]nak, [[Claudius római császár|Claudius]]t gyengekezűnek ábrázolta is. Nerót, akinek [[élet]]ével műve feltehetően befejeződött, kedvezően mutatta be.