„Giuseppe Garibaldi” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Életrajza: Urban |
|||
26. sor:
Regényes kalandok után végül [[Chiavari]]ba érkezett, ahol a szárd kormány letartóztatta és a következő alternatíva elé állította: börtön avagy kivándorlás. Garibaldi az utóbbira határozta el magát és [[Tunisz]]ba vitorlázott, melynek ura azonban a francia konzul tiltakozása folytán nem merte őt szolgálatába fogadni. A dologról értesített szárd kormány pedig [[Maddalena]] szigetére internálta, ahol Garibaldi 1850–51-ben szegényesen, vadászatból és halászatból élt. 1851-ben másodszor indult Amerikába, ahol három évig előbb [[New York]]ban mint gyári munkás, majd a [[Csendes-óceán]]on mint hajóskapitány és vállalkozó némi vagyont szerzett, mellyel azután visszatérése után 1854-ben Caprera felét megvette. Öt évet töltött e jóformán lakatlan kis szigeten, csakis családjának és a gazdaságnak szentelve idejét, mígnem az 1859. évi szabadságharc hírére rögtön felcserélte az ekét a karddal.
Garibaldiban oly elemi erővel égett a hazafiság lángja, hogy a [[szárd–francia–osztrák háború]]ban nem tudta bevárni a franciák megérkezését, hanem átkelt embereivel a [[Ticino (folyó)|Ticino]] folyón és [[Karl von Urban|Urban]] osztrák tábornok hadosztályát [[Varese]] és [[San Fermo]] mellett merészen megtámadta. Mindkét ütközetben ő győzött, erre azonban az osztrákok megemberelték magukat és Garibaldit körülfogták. Szerencséjére a francia-szárd fősereg a döntő pillanatban megérkezett a segítségére. A kiszabadult Garibaldi ezentúl is mindig az elővédet vezényelte, de azután északra fordulván, a [[Garda-tó]] bal partján a Dél-Tirolba vezető szorosok megvívásához fogott. Az észak-itáliai Habsburg-hű fejedelemségek ([[Toszkánai Nagyhercegség|Toszkána]], [[Parma]], [[Modena]]) behódoltak [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel szárd–piemonti királynak]]. Viktor Emánuel szárd király (Cavour sürgetésére) tábornoki rangra emelte és a [[Dél-Tirol]]ba rendelt hegyivadászok fővezérévé tette.
Amikor a [[villafrancai fegyverszünet]]ről (július 11.) értesült, az mint annyi más olasz hazafit, őt is a legnagyobb elkeseredéssel töltötte el. Haragból otthagyta a szárd hadsereget és miután az a terve sem sikerült, hogy Közép-Itáliából vezethessen önkéntes hadat Róma ellen, tiltakozott a parlamentben [[Nizza]] és [[Savoie|Szavoja]] átengedése ellen, és azután Caprerára vonult vissza.
| |||