„Debreczeni Márton” változatai közötti eltérés

kékít
a (→‎Élete: Bukovina → Bukovina (régió) (WP:BÜ), apróbb javítások AWB)
(kékít)
'''Debreczeni Márton''' ([[Magyargyerőmonostor]], [[1802]]. [[január 25.]] – [[Kolozsvár]], [[1851]]. [[február 18.]]) a pénzügyminisztérium bányászati igazgatója, költő.
== Élete ==
Debreczeni János fazekas és Lőrinczi Erzsébet fia volt. Falusi iskolába járt ([[1809]]–[[1813]]) és a falusi gyermekekkel együtt játszott vagy járt harangozni (a harangkötél le is szakította egyik ujját). Atyja mesterségéhez nem volt kedve, sokat olvasott, de azért itt végezte volna tudományos készülődését, ha egy falujabeli nagyobb diák, Ignácz Márton magával nem viszi [[1814]] elején Kolozsvárra a [[református]] kollégiumba, ahol [[1819]]-ig barátja vezetése alatt a [[latin]] osztályokat, [[1823]]-ig a bölcseleti, jogi és hittani évfolyamokat is végezte. Szabad idejét a klasszikusok ([[Publius Ovidius Naso|Ovidius]], [[Quintus Horatius Flaccus|Horatius]], [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]]) olvasásával töltötte; ezek mellett a zenének is nagy kedvelője volt, a hegedűn és erdei kürtön is jól játszott. Magántanítással tartva fenn magát, egy évet kénytelen volt növendékével falun tölteni és magántanulás után tett jeles vizsgálatot; különösen [[Anakreón]]t elemezte nagy könnyűséggel. Az alsó osztályok [[görög nyelv]] tanítójának választották meg.
 
Utolsó iskolaévében [[Désakna|Désaknán]] ünnepelvén, az ottani bányásztisztek buzdításai nyomán ezen a területen folytatta tanulmányait; megtakarított pénzét egyik pártfogója kétszáz forintra egészítette ki és ezzel [[Méhes Sámuel]] ajánlatára útját [[Bukovina (régió)|Bukovinán]] át vette. Itt [[Fundamoldovi]] faluban a Mancz-féle vas-rézbányáknál új ásványerek keresésében három hónapot töltött és első talált olyat, melyet aztán nevére kereszteltek, és a bányatulajdonos késznek nyilatkozott akadémiai költségeit is viselni, feltéve, hogy nála áll szolgálatba; de ezt Debreczeni nem fogadta el és folytatta útját. [[1823]]. [[november 8.|november 8-án]] [[Selmecbánya|Selmec]]re érkezett, ahol tanulmányait elvégezte, mire [[1825]]-ben bányagyakornokká, később [[radna]]i napdíjas olvasztómesterré nevezték ki, egyúttal elvégezte [[1826]]-ban az összes bányatudományokat. [[1827]] elején a [[Felsőcsertés|csertési]] kohótisztségnél kémlőhelyettessé, [[1829]] végén a [[szalatna]]i kiadóhivatalnál ellenőrré, [[1833]]-ban ugyanott kohónaggyá és igazgatósági ülnökké, [[1839]]-ben bánya-, kohó- és uradalmi igazgatóvá, [[1840]]-ben az [[erdély]]i királyi kincstárnál bányászügyi ideiglenes előadóvá, majd [[1842]]-ben ugyanott tanácsossá nevezték ki. Tudományos és adminisztratív lángeszének sikerei következtében a kormány részéről azon elismerésben részesült, hogy kisebb kitüntetéseken kivül az [[1842]]. évi erdélyi országgyűlés nemességre ajánlotta.