„Adónisz” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎top: File: → Fájl:
a kékít
12. sor:
Az '''[[Adónia ünnepe|Adónia ünnepét]]''' ehhez a mítoszhoz kötötték, és főleg az asszonyok ülték meg nagy áhítattal. Megsiratták a holtat és ujjongva fogadták a megtalált élőt: már ókori magyarázók számára kézenfekvő volt itt a természet őszi halálára és tavaszi újjászületésére gondolni. Kultusza igen népszerű volt az i.e. 5. századi [[Athén]]ban, de tisztelték [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiában]], [[Egyiptom]]ban és [[Római Birodalom|Rómában]] is.
 
Adonisz tisztelete az [[i. e. 7. század]]tól mutatható ki; egyik legkorábbi fennmaradt említése [[Szapphó]] egyik verstöredékében olvasható. [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]] például „Átváltozások"„[[Átváltozások]]” című munkájában írja le [[Venus]] és Adónisz szerelmét, az epizódba beillesztve [[Atalanté|Atalanta]] történetét is. A halott Adónisz siratásáról szól [[Bión (költő)|Bión]] egy költeménye. Bión költeménye szerint vörös rózsák sarjadtak Aphrodité könnyeiből, amelyeket a halott ifjú felett hullatott. [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandriában]] szeptemberben tartották az Adónisznak szentelt ünnepségeket; ezekről szól [[Theokritosz (költő)|Theokritosz]] egyik idillje. Ugyanebben az időben az [[etruszkok]]nál egy [[Atuni]] nevű istent tiszteltek, aki [[Turan (istennő)|Turan]] társa volt. Turan Aphrodité megfelelője és a [[lüdök|lüd]] Turannuval azonos – ezidőben az egész Mediterráneumban hasonló istenségek kultusza terjedt Itáliától Görögországon és Kisázsián át a Közel-Keletig.
 
[[William Shakespeare]] „Venus és Adonis" című költeményében az ifjú Adónisz makacsul kitér az istennő szerelme elől, és végül valósággal belemenekül a végzetes vadkanvadászatba. A tragikus vég ellenére a mű több helyen is Shakespeare vígjátékait idézi.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Adónisz