„II. Károly magyar király” változatai közötti eltérés

 

=== A nápolyi trón megszerzése ===

A székhelyét [[Avignon]]ból [[Róma|Rómába]] visszahelyező [[XI. Gergely pápa]] halálát követően, a többségében francia bíborosokból álló [[konklávé]] a római nép nyomására kénytelen volt olasz pápát választani. Az új pápa a nápolyi születésű érsek [[VI. Orbán pápa|Prignano Bartolomeo]] lett, aki a VI. Orbán nevet vette fel. A bíborosok a kierőszakolt választást érvénytelennek nyilvánítva Avignonba menekültek. Orbán pápa az [[Pápai Állam|Egyházi Államban]] és a fennhatósága alá tartozó Nápolyi Királyságban is mélyreható reformok végrehajtását tervezte, a rendteremtést a magyar király mellett kiváló hadvezérré vált Kis Károly személyére kívánta alapozni. Johanna a pápa terveit megtudva a francia bíborosokkal kezdett tárgyalásokba, negyedik férjének, [[Braunschweigi Ottó tarantói herceg|Braunschweigi Ottónak]] közreműködésével a bíborosok 1378. szeptember 20-án [[Fondi]]ban zsinatot tartottak, amelyen Orbán megválasztását semmisnek nyilvánítva [[VII. Kelemen pápa|Róbert genfi bíboros]] személyében új pápát választottak. A VII. Kelemen nevet felvevő új pápa kíséretével Nápolyba vonult, ahol a tiszteletére rendezett fényes ünnepségek alatt a fellázadt nép az Orbánhoz hű nápolyi érsek vezetésével zavargásokba kezdett. Az új pápa bíborosaival [[Gaeta|Gaetába]], majd onnan Avignonba menekült. Orbán pápa az elmenekült bíborosokat és Johannát egyházi átok alá helyezte, a nápolyi királynőt hűtlenség címén királyságától megfosztotta. A nápolyi trón betöltése ügyében Nagy Lajos és Kis Károly irányában most már nyílt, sürgető intézkedéseket tett. A magyar király az olasz fejedelmek felé 1379. november 21-én [[Zólyom]]ban kelt körlevelében intézkedett az átvonulás ügyében.<ref name="Károly 1." />