Főmenü megnyitása

Módosítások

A pápa a püspökök testületének feje. A püspöki kollégium – soha nem feje nélkül – szintén hordozója az egész egyházra szóló legfőbb és teljes hatalomnak. E hatalom ünnepélyes gyakorlása az egyetemes [[zsinat]], amelyre valamennyi püspök meghívást kap. Egyetemes zsinatot egyedül a pápa hívhat össze, rekeszthet be és csak ő elnökölhet rajta (személyesen vagy megbízottja által). Halálával az éppen ülésező zsinat felfüggesztődik. A zsinat napirendjét ő határozza meg és az ő joga a határozatok megerősítése és kihirdetése is.
 
A történelem folyamán többször felmerült az egyházi főhatalom kérdése. Jóllehet az egyházi törvények mindig a pápai főhatalmat tartalmazták, a pápaság történelmi mélypontjain megerősödött a zsinati főhatalom igénye (konciliarizmus) és a zsinatok szerepe az egyházkormányzatban. A nagy nyugati egyházszakadást lezáró [[konstanzi zsinat]] például, amelyet [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] [[nyugati császárok listája|német-római császár]] és [[MagyarMagyarország uralkodókuralkodóinak listája|magyar király]] hívott össze, pápákat mondatott le és választott ([[V. Márton pápa|V. Márton]]). A konciliarizmus eszméje később a [[protestantizmus|protestáns]] egyházak szervezetének kialakulásában vált meghatározóvá.
 
A pápa és a püspökök együttműködését a [[második vatikáni zsinat|II. Vatikánivatikáni zsinat]] ([[1962]]–[[1965]]) új hangsúlyokkal tárgyalta. Itt kimondták a ''[[püspök]]ök kollegialitásának elvét,'' amely szerint a püspökök amellett, hogy egyházmegyéjük ''saját pásztorai,'' az egyetemes egyházért is felelősséget viselnek. E felelősség gyakorlásának fóruma az egyetemes [[zsinat]] és a [[püspöki szinódus]].
 
== Adatok, statisztikák ==