„Kemény Gábor (politikus, 1910–1946)” változatai közötti eltérés

Budapesten jogi doktorrá avatták és közigazgatási szakvizsgát tett. Vidéken szolgabíró, majd a [[Pesti Hírlap]] külső munkatársa, ezután szésőjobboldali lapok cikkírója volt. [[1939]]-ben csatlakozott a nyilasmozgalomhoz, 1941 szeptemberétől [[Szálasi Ferenc]] megbízásából a [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|Nyilaskeresztes Párt]] külügyi vezetője lett. A [[Margarethe hadművelet|német megszállás]] után (1944. március 19.) többször tárgyalt a náci megbízottakkal a nyilas hatalomátvételről. Tájékoztatta a németeket a koronatanács elhatározásáról, hogy fegyverszünetet kér a szövetségesektől (1944. szeptember 11.). A [[nyilas puccs]] után [[Szálasi-kormány|Szálasi kormányában]] külügyminiszter lett (1944. október 16. – 1945. március 27.); a rémuralom elleni diplomáciai tiltakozásokat ő hárította el. Decemberben Szálasival [[Adolf Hitler|Hitlernél]] járt; ő rendelte el a külügyminisztérium [[Németország]]ba telepítését. A háború után az amerikaiak elfogták és háborús bűnösként kiadták. Háborús főbűnösként a [[Szálasi-per]]ben [[akasztás|kötél általi halál]]ra ítélték. Habár kegyelemre javasolták, a dr. [[Bojta Béla]] vezette bíróság elutasította kegyelmi kérvényét, és 1946. március 19-én [[Csia Sándor (politikus)|Csia Sándorral]] és [[Szöllősi Jenő]]vel együtt felakasztották.