„Edsel” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nem szép, ha az igekötő kimarad |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
20. sor:
[[File:1958 Edsel Ranger.jpg|thumb|230px|left|1958-as Edsel Ranger limuzin]]
Bár a modellek valóban rendelkeztek számos újdonsággal, mint a kormányagyba épített nyomógombos ''Teletouch''-sebességváltó, a beállítható sebességhatárra vörös fénnyel figyelmeztető, forgó számlapos sebességjelző, az alacsony olajszintre és -nyomásra, behúzott rögzítőfékre, alacsony üzemanyagszintre, túl hideg és meleg motorra figyelmeztető lámpa, alapfelszereltségű biztonsági öv, vagy a gyerekzár a hátsó ajtón, de ezekkel együtt sem voltak olyan forradalmi járművek, mint ahogy azokat a reklámokban lefestették, inkább voltak az átlagnál díszesebb Fordok. A kocsik árával is hibát követtek el, mert az egyaránt versenyzett a drágább Fordokkal és az olcsóbb Mercurykkal. Ráadásul az Edselek különböző típusait különböző gyárban szerelték össze: a két olcsóbbik modell, a Ranger és a Pacer előállítását Ford-, a drágább Corsair és Citation típusokét pedig Mercury-üzemek végezték az USA több pontján és [[Kanada|Kanadában]]. A „hontalan” Edsellel mindenhol csak úgy mellékesen foglalkoztak, ráadásul nem volt egységes minőség-ellenőrzés, mindennek pontatlanság és változó összeszerelési színvonal lett a következménye. Többen idegenkedtek az Edsel arculatának is tekinthető ovális hűtőmaszkjától is, mellyel kapcsolatban számos gúnynév is született, egyeseket [[ló]]hámra, másokat [[WC (illemhely)|vécé]]ülőkére emlékeztetett, de a szóbeszéd szerint voltak, akik női szájra, vagy egyenesen [[Hüvely|női nemi szervre]] asszociáltak. Másoknak a kocsi „benőtt [[köröm|
1959-re csak a Corsair, Ranger és a Villager modellek újultak meg, a kocsik szolidabbak lettek az 58-as modellekhez képest. Bár a függőleges középső hűtőmaszk megmaradt, a kocsik már sokkal „fordosabb” megjelenésűek lettek, ennek jeleként a lámpák a hűtőrácsba költöztek, de számos más alkatrész is a korabeli Fordokból származott, nem utolsó sorban költségcsökkentési okokból. A módosítások hatására még tovább zuhant az Edselek eladása. 1960-at már csak a Ranger típus érte meg, mely formára egy osztott hűtőmaszkú Ford Fairlane lett, ennek megfelelően már sokkal szolidabb külsővel, a függőleges hűtőből is csupán egy kicsiny dísz lett az osztás közepén. Egy kisebb típust is terveztek Comet néven, de azt végül átpasszolták a Mercurynak. 1960-ban néhány hónap után aztán végleg leállt az Edsel gyártása. Bár a Ford csak az első évben 250 000 eladott autóval számolt, ehhez képest az egész gyártás két éve és négy hónapja alatt mindösszesen 100 000 autót tudtak csak értékesíteni. A Ford vesztesége 250-300 millió dollárra rúgott. Az Edsel régi rossz híre mára a múlté, sok régi autóhoz hasonlóan ma tisztelet övezi a márkát, különösen mivel kevés modell maradt meg épen.
|