„Óperzsa Birodalom” változatai közötti eltérés

 

[[I. e. 336]]-ban [[II. Philipposz makedón király]] létrehozta a [[korinthoszi szövetség]]et, és tervezgetni kezdte a kis-ázsiai görög városok invázióját.<ref name="brit">{{cite web |url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/151631/Darius-III |title=Encyclopædia Britannica: III. Dárajavaus |date= |accessdate=2010-07-04 |author= |authorlink= | publisher= |work=britannica.com |format= |language=angol |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110629102149/http://www.britannica.com/EBchecked/topic/151631/Darius-III |archivedate=2011-06-29}}</ref> Az év tavaszán elküldte Parmenion és Attalosz parancsnokokat, hogy felszabadítsák az ottani városokat, de még azon a nyáron megsemmisült az intervenciós sereg. Két évvel később a király fia, Sándor<ref name="Alex"/> megvalósította apja tervét, és hatalmas hadsereggel bevonult [[Anatólia|Kis-Ázsiába]].

 

Nem sokkal később a makedón hadsereg a [[Granikosz (folyó)|Granikosz]] folyó mellett legyőzte a perzsákat. III. Dárajavaus nem vett részt a csatában, mert arra számított, hogy [[III. Alexandrosz makedón király|Alexandrosz]] megállításához elegendő lesz a helyi, kis-ázsiai szatrapiák hadereje, ezért Perszepoliszban maradt. Egy évvel később, [[i. e. 333]]-ban a két sereg megütközött Granikosznál, ahol a perzsák ismét vereséget szenvedtek. Ezután III. Dárajavaus saját maga vette kézbe a hadsereg irányítását, és az [[Isszosz (folyó)|Isszosz]] folyó mellett már {{szám|52000}} perzsával vette fel a harcot a mintegy {{szám|47000}} fős makedón és görög sereggel, ezúttal is sikertelenül. Két évvel később, Gaugamélánál már a satrapák többsége is csatlakozott a királyhoz, ennek ellenére ezt a csatát is elvesztették, és a perzsák ettől kezdve folyamatos visszavonulásra kényszerültek.